Harsogja sok cikk, női magazin, pszichológiainak álcázott tárgyú „önsegítő” könyv, hogy mennyire fontos az önfejlesztés, a spirituális témájú írások még inkább erősítik ezt. Guruk tartanak előadásokat, teltházasan, magas belépti díjért. Az emberek pedig fogékonyak rá, hiszen sokan érzik, hogy valami nem jó, de addig nem jutnak el, hogy körülöttük nem jók a dolgok, így aztán magán hiába változtat: ha a főnöke zsarnok volt, a munkahelye rossz, az is marad, a nagy önfejlesztésben mondjuk kicsit „jobban” kezeli, tovább tart a kiégés. Nem tűnik jó útnak, zsákutca ez így. De a változás szükséges, és mégis benne lesz a megoldás, csak nem úgy, ahogy a könyvek írták.

Addig olvasta az önismereti, pszichológiai könyveket, tanulmányokat, rosszabb esetben hallgatta a „motivációs előadókat”, amíg azok jól meggazdagodtak, neki meg még mindig rossz állása, zsarnok főnöke van.

Vagy nekifogott a gyengébb készségei fejlesztésének, bele is tett rengeteg munkát, de csak nem boldogul. Mert kemény munkával gyengéből közepes lett, de megélni a munkaerőpiacon abból lehetne, amiben igazán jó. A nyelvtudás az egyetlen, aminél nem szabad elfogadni, hogy ebben gyengék vagyunk, azt fejleszteni kell folyamatosan. Minden más esetben inkább a jóból kell kiválót csinálni, mint a gyengéből közepest. Ugyanannyi munka, csak épp más lehetőségek nyílnak meg ezzel a stratégiával.

A gyengéből közepest nemcsak ettől zsákutca. A sikeres álláskeresés, stabil munkahely feltétele, hogy olyasmit keressünk, amiben jók leszünk, ehhez viszont önismeret és önbizalom kell. Aki kemény munkával a gyenge készségéből közepesre fejlődött, annak nem lesz sikerélménye, így önbizalma sem.

Nem könnyíti meg a dolgunkat a megfelelő irány kiválasztásában, hogy a munkaerőpiacon a tárgyi tudás elé helyezték sok esetben a készségeket, abból a megfontolásból, hogy a tárgyi tudás megszerezhető, de a személyiség nem, vagy nehezen változtatható, így a személyiségjegyek, soft skillek fontosabbak lettek sok területen. Félve nézem ezt, mert ugyan az önéletrajza szerint mindenki jó kommunikációs készségű, türelmes, rugalmas, tudjuk, sőt sokszor, akik megírják a CV-t, maguk is tudják, hogy nem azok. Ami persze nem is lenne baj, mert sok helyen ezekre a készségekre a kitűnő munkavégzéshez nincs is szükség. Az álláshirdetésekben meg szinte standard, hogy ezeket elvárják. Egy pozícióban, amihez ez mégsem kell, mit akarnak vele? Pesszimista hozzáállással arra gondolok, rugalmasságot általában a hirtelen jött változások kezelése miatt kérik (nap végére érkezik az ad-hoc, de sürgős feladat, vagy hirtelen változik a cég üzleti környezete, vezetősége, a fluktuáció miatt a feladatok is kavarognak a pozíciók között stb.), a jó kommunikációs készséget meg az összehangolatlan, egyéni érdekekkel vezérelt „csapatban” való lavírozásra kell használni leginkább, ha a munkához egyébként nem kell. Vagy simán csak kényelmesebb egy olyan embert vezetni, aki rugalmas, türelmes, jól kommunikál (tetszett volna vezetői készségeket fejleszteni, akkor a nehéz embert is könnyebb vezetni, és a nehéz ember is könnyebben vezet…).

Akkor mi is legyen az önfejlesztés célja? Szakmai célokat kitűzni, nyelvtudást fejleszteni biztosan jó ötlet. A soft skillek esetében az objektív felmérés nagyon nehéz: saját magunkat tudjuk a legtévesebben értékelni, akik ismernek, azok látnak valamilyennek, de ebben sem lesz két egyforma. Akkor mi legyen? Nem kellene bemenni az önfejlesztés zsákutcájába, ott bolyongani, tervezzünk inkább racionálisan.

Vissza az alapokhoz, felejts el mindent, ami van, teljesen szisztematikusan kérdezd végig magad, a válaszokat írd le magadnak,  tollal, papírra (ennek is megvan a maga haszna, nem lehet csak úgy visszatörölni, hogy "á, mégsem így") :

1. Ha bármit választhatnék, milyen szakmát, hivatást, szakterületet választanék?
2. Miért választanám azt? (A „jól fizet” rossz válasz, nem a piaci körülmények, hanem te vagy a fontos most) Milyen vagyok, ami miatt ez való nekem? Mit tapasztaltam, ami miatt ezt nekemvalónak gondolom?
3. Tényleg akarom ezt? Mi kell hozzá? Mi van már meg, mi nincs még meg, mit kell megszerezni? Addig mi legyen, amíg meg nem szerzem?

Innentől már nem álmodozásról beszélünk, hanem karriertervezésről. Egyszerűnek tűnik, mert csak 3 kérdés, de nyugodtan dolgozz rajta napokat, mert a jövőd itt kezdődik. Nem a guruk „légy kitartó" c. tanácsai körül pörögsz végre, meg nem könyvből tanulod meg, milyennek kellene lenned. Úszni sem könyvből tanultál, ugye? Tehát, tervezz, és a 3. pont lesz a legnehezebb ebben. Ott eljuthatsz oda, hogy még évek kellenek ahhoz, hogy a most kitűzött célt elérd, és addig is csinálni kell valamit, amiből megélhetsz. Akkor sem eldobni kell ezeket a lapokat, hanem kezelni a helyzetet. De ez már egy másik problémakör, erről már írtam itt.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #