A robotinterjú előnyeiről HR-es körökben halljuk a „hivatalos”, már-már propagandába illő marketingszövegeket. Hogy ez a jövő, meg mennyire jó... Emellett tudjuk, hogy nem mind arany, ami fénylik, és a tapasztalatok (itt és itt) alapján a robotos HR, és a robotinterjú nem is fénylik. Sőt. Lehetnek kétségeink, a robotos önéletrajz-szűréssel kapcsolatban is, nekem már akkor lettek, mikor a 35 éves álláskeresőmhöz 28 év munkatapasztalatot bírt számolni egy robotka… Így jár, akinek másodállása is van. És még technológia-ellenes sem vagyok, sőt, rajongok mindenért, ami technológia, és könnyíti az életünket. A HR helyett működő robotok az utóbbi feltételt nem teljesítik.

Tegnap jött a hír, ami megadta a bizonyosságot, hogy nem annyira jók a robotok kiválasztásra, de még csak előszűrésre sem. A tanuló mesterséges intelligencia jól megtanulta a diszkriminációt, mi több tökélyre fejlesztette, mert a gép mindent jobban csinál, még a diszkriminációt is.

Még az álláskereső férfiakat is elutasította, ha valami nőkhöz köthető kifejezést talált az önéletrajzukban (pl. valamilyen női szerveződés önkéntese volt, vagy simán csak jógaoktató, esetleg beírta, hogy családja van… stb.) Részletek itt.

Robotinterjú

Tudom, hogy nagy lelkesedéssel vágott bele a HR-szakma a robotinterjúzás bevezetésébe, evangelizálják a piacot az ilyen rendszereket gyártó cégek, és még azt sem kétlem, hogy nagyobbacska országokban, ahol egy tömeges toborzás nem 5-10-20 ember, hanem ennek százszorosa, működhetett volna. Bár ilyen esetekben nem is nagyon beszélünk állásinterjúról, mert többnyire alacsony végzettséget igénylő pozíciókra keresnek tömegeket, nem a magas tudásszintet, kvalitást igénylő helyekre. Alacsony szintű poziknál meg sokkal fontosabb a munkavállaló megbízhatósága, mint az, hogyan beszél egy kamera előtt saját magával.

Ehhez képest már az önéletrajzok előszűrésénél súlyos hibát vétett egy(?) ilyen rendszer. Nálunk, Magyarországon még inkább speciális a robotos kiválasztás, mert általában nagy multik kisebb magyar leánykáinál majdnem minden pozícióra próbálkoznak vele, csakhogy a rendszer elvárt mennyiségű használatát valahogy fel tudják mutatni… De álláskeresőként ettől csak szenvedünk, hiába a marketing, hogy ez nekünk jó, érezzük, hogy nem jó.

Marketing vs. valóság

A legfőbb érv lenne a robotinterjúzás mellett, hogy nem kell hozzá utazni, és akkor csinálod, amikor neked megfelelő. Csakhogy, a kis magyar valóságban az álláskereső otthona nem mindig megfelelő a környezet, mert pl. egy valamilyen albérleti szobából, vagy épp gyerek mellől kellene interjúznia. Vagy csak este van otthon, mert a munkahelyéről robotállásinterjúzni mégsem etikus, este meg a fényviszonyok nem megfelelőek egy kamerás felvételhez. Ennél már jobb, ha kiszakad otthonról, és csak arra koncentrál, hogy most állásinterjú van.

A technikai feltételek sem mindig adottak: nem mindenkinek van profi kamerája, megvilágítása, laptopja, okostelefonról csinálni egy ilyet meg eléggé nehézkes, pláne, hogy még jól is kéne mutatni a kamera által felvett képen. Ha azt gondoljuk, hogy tömeges szűrésre jó, akkor talán érdemes lenne átgondolni, milyen körülmények között élnek azok a fizikai munkások, akiket tömegesen szűrnénk ezzel. Előfordulhat munkásszálló, hajléktalanszálló, zsákfalu kis házikója, de egy kollégista egyetemista sem fog tudni szép környezetet maga mögé varázsolni.

A visszajelzés hiánya, azaz, hogy nincs beszélgetőpartner, további stresszt okoz – mindkét fentebb linkelt beszámolóm szerint is - ez volt a legsúlyosabb probléma.

Kifejezetten nem igaz a marketing, hogy az introvertáltaknak segít, mert az introvertáltak számára a pozitív visszajelzés életbevágó. Ha egy interjúztató csak bólogat, az is jobb, mint a kamera lencséje, ami nem csinál semmit, csak figyel.

„Csak 20 perc” mondja a marketing, valójában egy álláskereső több órányi munkát tesz bele a próbafelvételbe, a megfelelő időpont zavartalanságának biztosításába, a készülődésbe, az éles felvételbe.

Nem is figyelnek ránk?

Nagy félelme a robotinterjún résztvevőknek, hogy meg sem nézik majd a felvételt, amit ő komoly erőfeszítések árán rakott össze. Úgy gondolom, a félelem reális. Én sem tudom elképzelni, hogy a 20 perces monológokat figyelmesen végighallgatja valaki monitor előtt ülve, ráadásul 8 órás munkaidővel számolva az egy napra 23 jelölt, ha volt félórás ebédszünete a „közönségnek”, és nem csinált semmi mást egész nap… Ezzel persze a tömeges interjúztatásról szóló marketinget alá is ássák. Életszerűtlen így, inkább gondolom, hogy az első 2 mondat után ugranak tovább, ha szegény jelölt nem mutat úgy a kameraképen, ahogy elvárták volna. Márpedig profi smink, bevilágítás stb. nélkül nem lesznek jó minőségű megjelenések egy ilyen felvételen.

Ezenfelül a belefektetett munkák sem arányosak: az interjúztató kb. fél órás munkával tett a rendszerbe 4 kérdést, az álláskereső rászán a készülődésre és az interjú felvételére több órát. Amire esetleg szánnak pár másodpercet, mielőtt „ítélnek”.

-----

Ha mindenben erőszakosan keresném a pozitívumot, akkor most írhatnám, hogy „de legalább feltárta, hogy diszkrimináció van a cégnél”. Ennek a felismerésnek mondjuk menni kellett volna robot nélkül is… A robotinterjú is sokak életét fogja még megkeseríteni, mielőtt rájönnek: attól, hogy komoly technológia áll mögötte, még nem lesz jó és eredményes. Van, amit nem érdemes technológiára bízni, mert pl. a HR nem véletlenül „humán” már elnevezésében is. Hiába kötődik közgazdasági törvényszerűségekhez; pszichológiai tudás, empátia és emberismeret nélkül nem lesz hatékony. Az empatikus robot pedig oximoron. Sőt, szerintem a robotos kiválasztás is ugyanúgy zsákutca lesz, mint a kilencvenes évek őrületei, ahol már arcelemzést meg agyszkennert akartak bevetni az álláskeresők _ellen_. Mert az álláskereső akkoriban ellenség volt, meg akart kaparintani egy jó kis állást, ahol tolhatja a cég szekerét… most meg simán csak egy időrabló izé, miközben a munkáltatók egy része csakis az ideális jelöltet keresi, az alkalmas jelölt munka nélkül marad. A munkaerőpiac erre válaszolva most munkaerőhiányt mutat. Az alaptörvény egyszerű: minél inkább nehezítik az álláskeresést, annál inkább nem lesznek jó jelöltjeik, márpedig a robotok alkalmazása ezen a módon itt kifejezetten nehézségnek számít, aminek gazdasági veszteség is lehet a következménye.