Az állásinterjúk kívánatos menetéről mindenkinek van egy kialakult képe, de az valahogy sosem egyezik a valósággal. Az álláskeresők időnként nem értik, miért az történt, ami, és ez vajon jót jelent-e számukra. Mindez arról jutott eszembe, hogy zsenge koromban, átlagos álláskeresőként (hol volt akkor még a Jobangel blog!) olyan állásokat kerestem, ahol egyedüli logisztikusként üzemelhettem volna. CV-t írni már akkor is jól tudtam, hívtak is interjúkra rendesen, de a sokadik állásinterjú után kétségbeestem, hogy a szakmai tudásomra senki sem volt kíváncsi az állásinterjúkon, pedig olyan szívesen írtam volna ragyogó teszteket, válaszoltam volna a legszakmaibb kérdésre is, de lehetőséget sem adtak, hát ilyenek ezek.... Ehelyett kérdeztek tőlem olyanokat, hogy 3 jó és rossz tulajdonság, meg 5 év múlva hol látom magam, ezek tényleg hülyék...

A problémának utána kellett járnom, annak érdekében, hogy megtudjam, hol a hiba. Tapasztalt interjúztatók/álláskeresők döbbentettek rá, hogy rossz úton járok: én lennék a cégnél a majdani egyedüli logisztikus, ilyen állásokra jelentkezem. Azaz, ahová jelentkezem, ott most pont nincs ilyen, vagy nem elégedettek a tudásával, ezért keresnek valakit a feladatra. Mégis ki tudna tőlem kérdezni szakmai mélységekről ilyen körülmények közt? Ehelyett kitöltötték az állásinterjút a szokásos protokollal, majd mint érdektelent, utamra engedtek. Így az állásinterjú nem is az állásról szólt, főleg nem a szakmai tudásomról, mert én nem hoztam fel a témát, tőlük vártam, hibásan. Tényleg, erre nem is gondoltam, pedig logikus. A soron következő állásinterjún már „tanácsadósabban” álltam hozzá. Megkérdeztem, mi a célja a feladatnak - és nem azt, mi a feladat, mert azt nyilván nem tudják. Elmondták, milyen eredményeket szeretnének látni. Biztosítottam őket arról, hogy ezt általam elérik, értek hozzá, meg tudom csinálni, mert máshol is ilyen feladataim voltak, ismerem a termékkört, a piacot, sztoriztam kicsit pár hasonló eredményemről, és ha esetleg referencia kell, az is van, nemzetközi is… Siker!

Talán az alábbi pár pont másnál is hoz ilyen áttörést, és arról most nem szeretnék értekezni, hogy ezek a rutinok jók-e vagy sem, mert nyilvánvaló, hogy lehetne másképp, talán jobban csinálni, de mégis ez a gyakori.

Tévedés 1: az interjúztató felkészült az adott jelöltből

Főleg szakmai vezetők nem készülnek fel, és erre jó okuk van. Új emberre van szükségük, mert így sem győzik a munkát, a felkészülés plusz energia, ráadásul nem hatékony: fontosabb, mit mond magáról a jelölt az interjún, és abból milyen képet tud kialakítani. Nem a CV alapján fog dönteni arról, kit vesz fel, hanem az interjú alapján. A CV dolga csak az, hogy kellően érdekes legyen ahhoz, hogy eljuttassa a jelöltet interjúra. Ráadásul a CV tartalmából csak néhány gondolat releváns számára, a többiből ugyan minek készülne? Amikor bemegy az interjúra, annyit fog tudni a jelöltről, hogy a CV-je alapján jónak tűnik a feladatra. Arról akar meggyőződni, tényleg így van-e.

Tévedés 2: az interjúztató jól kérdez

Kifejezetten nem fogja keresni, hogy miért te lennél a jó jelölt, nem az a célja, hogy benned találja meg, amit keres, hanem, hogy valakiben. Azaz a jelölt készüljön fel előre, hogy mit szeretne annál a cégnél elmondani magáról (lsd. fentebb, saját példámat). Az interjúztató pedig egy összeszedett és számára szakmailag (és emberileg) érdekes mondanivalót többre fog értékelni, mint azt, ha folyton kérdeznie kell, remélve azt, hátha megtudja, amit kell.

Tévedés 3: állásinterjún rövid válaszokat kell adni

Kifejezetten kifejtős, mesélős, magyarázós válaszokat kell adni. Mert ugye az interjúztató kérdez valahogy, neked viszont konkrét mondanivalód van (és ugye kérdezni is szoktál? – jelöltoldali állásinterjú-kérdések itt).

Tévedés 4: létezik egy általános jó válasz a kérdésekre

Sokszor kérdezik tőlem, hogy arra mit kell válaszolni, hogy … Ha nem szakmai jellegű a kérdés, hanem személyiség-felmérő, ismerkedő jellegű, akkor nincs általánosan jó válasz egyetlen szokásos állásinterjú-kérdésre sem. Az a jó válasz, amit te annak gondolsz. Legyen saját véleményed, egyéni látásmódod, ami vagy bejön az adott cégnél, vagy nem. Így találsz rá olyan munkára, ami neked való, ahol te felelsz meg emberi hozzáállásod alapján.

Tévedés 5: a legkiválóbb jelölt kapja meg az állást

Volt már erre is sok panasz: a jelölt pontosan tudta, hogy a teszten 100%-ot teljesített, az AC-n a legmagasabb pontszámot kapta, mégsem őt vették fel. Ha ilyen egyszerű lenne az álláskeresés, hogy "csak" a legjobbnak lenni, valóban jobban járnánk. De a cégek egy új ember felvételekor gazdasági döntést is hoznak, és mi jelöltként nem látjuk az összes döntési tényezőjüket. Az viszont biztos, hogy nem feltétlenül a legjobb kell, hanem az, aki nekik elég jó, és számukra megfizethető. Aztán majd kiképzik jobbá, vagy nem is kell kiképezni, elég a középszintű, haladó tudás, több nem kell a munkához.

Tévedés 6: a legalacsonyabb fizetési igényű jelölt kapja meg az állást

Ez sem igaz, lsd. előző pont. Az „elég jó” fogja megkapni. Hiába kér valaki keveset, ha az adott munkához nincs elég szakértelme. Ezzel nem fog álláshoz jutni. Ha valaki nem felel meg a céljaiknak, az még ingyen is drága, hiszen foglalkozni kell vele, erőforrásokat köt le, és ez költség (mesélhetnének erről az élményről sokat a gyakorlati helyet kereső diákok).

Tévedés 7: Túlképzett vagyok, nem vesznek fel

A túlképzettség fogalmát már az álláskeresők is ismerik, de tévesen értelmezik. A túlképzettség akkor probléma, ha a túl magas végzettség egyébként azt is előrejelzi, hogy jelöltünk az első adandó alkalommal talál egy jobb állást, és távozik. A munkanélküli diplomások jórésze a strukturális munkanélküliség miatt nem tud mit kezdeni a diplomájával: a szociológusok, politológusok, egyéb bölcsészek, művészek pl. jó eséllyel jelentkeznek adminisztrációs állásokra, mert mindenki tudja: végzettségük hiába magas, nem versenyképes az álláspiacon, így a „lelépés” nem annyira valószínű. Ha még állásinterjún el is mondja, hogy a szociológusi diplomájával már x ideje munkanélküli, és igenis lelkesen végezne adminisztrációs munkát, akkor sikerülhet megkapni az állást.

Tévedés 8: ambíciózusnak lenni kötelező

Nem az. Amikor megkérdezik, hol látod magad 5 év múlva, akkor nem feltétlenül akarják azt hallani, hogy előbbre akarsz lépni, még többet, még jobban akarsz tudni stb. Ha épp egy stabil, kiszámítható állást keresel, meg akarsz állapodni valahol, akkor ezt kell elmondani.