Megdöbbentett a hír, hogy az X-faktorban hörgő szolfézstanárnőt kirúgták, mégpedig produkciója okán (cikk az ügyről pl. itt). A produkciója ugyan nekem sem tetszett, de eszembe sem jutott, hogy ezért az állását is elvesztheti a hölgy. Ráadásul a zsűri bizalmat szavazott neki, így gyakorlatilag sikeres volt, most mégis úgy fest, rosszul jött ki belőle. (Persze, ha megnyeri a versenyt, akkor ez majd előlép élete legjobb hibájává)

Zenei ízléseken kár vitatkozni, de felmerült bennem jónéhány gondolat a története kapcsán. Mert mindannyian élünk magánéletet, lehet furcsa vagy kevésbé furcsa hobbink és olyan meggyőződésünk egyes témákról, amiket szívből képviselünk. Ezek részei az életünknek, szeretjük és szívesen csináljuk, felvállaljuk. Ezekből is áll a mások által rólunk alkotott kép, ami alapján megítélnek bennünket (énmárka). Érdemes hát ezt tudatosan kezelni, mert hasznunkra és kárunkra egyaránt válhat. Az énmárka-építés egy nagy téma, sokan külön blogokban foglalkoznak ezzel, én most röviden érintenék pár területet, ami befolyásolhatja az álláskeresésünket.

Online megjelenés

Anélkül, hogy arról értekeznék jó-e vagy sem, hogy közösségi oldalakon néznek utánunk, inkább arra koncentrálok, hogy ezt hogyan használhatja fel a jelölt a maga javára. Szakmai fellépésre kitűnő terep a Linkedin szakmai csoportjainak beszélgetései, a szakmai listák, karrieroldalak. Itt is óvatosnak kell lenni, akár egy e-mailcím is vethet rossz fényt a jelöltre. Megtörtént eset, hogy a CV-ben szereplő e-mailcímre keresve a Google-ben azt találtuk, hogy a jelölt sikerrel értékesít illegálisan gyógyszert. Vajon akarok-e ilyen jelöltet felvenni, interjúra ajánlani? Legalább külön mailcíme lett volna álláskeresésre, hogy sose találjunk rá. Az unásig ismert intelmek a Facebookon posztolt részeg bulik fotóiról is hiábavalók néha: hölgyek hiányos öltözetben, férfiak vécén ülve, részegen és egyéb nem publikusszituációkban jelennek meg a Facebookon, publikusan.

Hobbik

Azt szoktam javasolni, írja be minden jelölt a CV-jébe, mert megkülönböztető jegy, ebben biztosan eltér a többi jelölttől. Remélhetőleg a hobbija nem köthető valamiféle nem támogatott meggyőződéshez (pl. politikai szélsőséghez). Gyűjtőszenvedély, sport, kreatív hobbik, hobbiállatok, nyelvtanulás, zene, utazás mind lehet a CV hobbi rovatában, ha kellően tematizált és nem kelt megbotránkozást.

Blogok

A szakmai blogok vezetése kifejezetten lehet előny egy állásnál, de az énblogok, politikai és egyéb véleménynyilvánító blogok már veszélyesek a blogoló álláskeresőre. Gasztroblog, fotóblog, gyereknevelős, divatblog stb. mind jellemezheti a jelöltet, többnyire pozitívan. Rávilágít a világképére, látásmódjára, kifejezésmódjára. Látható a helyesírása, fogalmazáskészsége, kommunikációs készsége. Fontos, hogy a blog ne legyen összeférhetetlen a munkával. Ha teljesen másról szól, mint a munkád, akkor tényleg csak hobbi, úgy is kezelik általában. Ha több annál, jobb nyíltan vállalni.

A nyíltság feltétele, hogy bármit, amit leírsz, névvel, arccal is vállald. Én megteszem, másnak is ezt javaslom. Tekintve, hogy a teljes inkognitó megteremtése szinte lehetetlen, ez tűnik járható útnak. Ha olyan mondanivalód van, amit névvel-arccal nem vállalsz, akkor érdemes önvizsgálatot tartani: miért is nem mered képviselni az álláspontodat? Talán te is tudod, hogy vállalhatatlan?

Civil tevékenységek

Ezek közül is vannak általánosan elfogadott és vitatott tevékenységek. Egy szabadidejében mentőn dolgozó informatikuson nem találhatnak fogást, egy radikális környezetvédelmi csoport aktivistáját viszont nem biztos, hogy szívesen látják minden cégnél. Jótékonyság, segítségnyújtó tevékenységek mindig pozitívak, érdemes beírni őket a CV-be.

Rajongás

Szintén ízlés dolga kinek ki a kedvenc színésze, énekese, focicsapata, Forma-1-es pilótája stb. Fontos, hogy ezt úgy képviseld, hogy ezzel másokat ne bánts, ne alázz. Ezeket már nem javaslom CV-be írni, sőt publikussá tenni sem. Mert mi van, ha a közösségi oldalakon rád kereső kiválasztó épp másik pilótát kedvel, vagy másik focicsapatnak szurkol…

Vallási és politikai aktivitások

Az általam legkényesebbnek tartott téma: nincs olyan, hogy egy cég összes dolgozója teljesen egységes álláspontot képviseljen ezekben a témákban, így rendszeres konfliktusforrás lehet, ha a cégkultúra ezt hagyja. Jobb helyeken jól együtt tud dolgozni széljobbos és szélbalos, ateista és hithű katolikus, de ennek feltétele, hogy vagy intelligensen tudjanak vitatkozni a témáról, vagy egyáltalán ne kerüljön szóba. Multicégek etikai kódexe ez utóbbit írja elő, nem véletlenül.

MLM

Sokan ezt összetévesztik a hobbikkal, szabadidős tevékenységekkel. Nem szabad, és nagyon ritkán ajánlom, hogy említésre kerüljön a CV-ben. Lehet, hogy a kiválasztónak volt már olyan élménye, ami negatívvá tette számára, utálja az egészet. Lehet, hogy ő maga is csinálja, sőt a cégnél is promotálja, akkor konkurenciának ítél majd. Lehet, hogy fogalma sincs, mi az az „FLP”, akkor meg felidesíti, ha utánaguglizva megtudja, hogy egy MLM-et nyomozott több értékes percen át.

----

Tolerancia és nyíltság

Ez a két dolog kell ahhoz, hogy az énmárka ne akadályozzon a karrieredben. Ha azt mutatod, hogy a saját álláspontodon kívül másnak is hajlandó vagy teret engedni, ha hasznára vagy egy közösségnek, akkor nyert ügyed lehet.

A nyíltság a kellemetlen munkahelyi percek elkerülésére kell: ha a főnököd tud a tevékenységedről, ha nem kevered a munkáddal, általában nem lehet gond belőle. Nem szívesen vagyok az ördög ügyvédje, de az említett tanárnő talán itt hibázott: lehet, hogy nem mondta el előre, hogy vannak ilyen tervei, lehet, így hideg zuhanyként érte mindez a főnökeit. Ha ez így volt, talán előre egyeztetnie kellett volna: ha van esélyük szólni neki, hogy támogatják-e vagy sem az ilyetén megnyilvánulást, illetve hogyan, akkor talán nem kirúgással végződik az ügy. Persze most csak találgatok. Egyébként sem értem, hogyan gondolta végigvinni az X-Faktort munka mellett? Fizetés nélküli szabadsággal? Speciális munkarenddel? Arról sem ártana előre tudnia a munkáltatónak, ugye? Attól tartok, nem a piercing idegesítette fel a munkáltatót, hanem, hogy a hölgy eljárása előrevetített olyan problémákat, amiknek inkább elejét vették. Próbaidőben kirúgni őt és felvenni helyette egy stabil munkaerőt racionális HR-döntésnek látszik. Mindez persze csak akkor igaz, ha nem egyeztetett előre, de erről nem írnak a cikkek, inkább a piercingjeiről. Erről már régebben írtam itt: ha szándékosan megbotránkoztató a külsőd, ne csodálkozz, ha megbotránkoznak rajta és viseld következményeit.

Nyilván az adott munkahely is profitálhatott volna abból, hogy egy "híresség" dolgozik náluk. Valamiért nem ezt az utat választották, erről nem szeretnék találgatni. Én, ha cégvezető lennék, biztos nem rúgnám ki a celeb-alkalmazottamat, hanem marketingelnék vele :)

Mindezek ellenére nem gondolom, hogy egy ilyenért ki kellene rúgni valakit. Mert a munkáltatótól is elvárható, hogy toleráljon bizonyos személyes megnyilvánulásokat, hagyja, hogy a munkavállalói a magánéletüket éljék. Ha mindebben korrekt akar lenni, a legjobb, ha kiad egy etikai, viselkedési kódexet. Akkor lenne hivatkozási alapja mindenkinek arra, hogy egy adott viselkedés, cselekedet megfelel-e vagy sem a munkáltató szabályainak.