Sokszor elhangzik, hogy az önéletrajzokat testre kell szabni, csak éppen nem nagyon írjuk meg, hogyan, mert annyira egyedi, hogy nem is lehet általánosságban foglalkozni vele. Aki hozzám fordul egy konkrét álláspályázatában kérve segítséget, egyedileg kap erre tanácsokat, hiszen ott könnyű dolgom van: látom a CV-jét, látom az álláshirdetést, így meg tudom mondani, mi szólhat mellette egy álláshirdetésnél, vagy jól irányzott kérdésekkel ki tudom szedni belőle, mivel érvelhet maga mellett. Általánosságban is, néhány példán keresztül megpróbálom bemutatni, miről is van szó, amikor „testreszabást” említünk.

A neten megjelenő álláshirdetések többsége viszonylag részletesen leírja, mit várnak el egy adott pozícióban. Ezekre az elvárásokra kell a pályázatunkkal válaszolnunk. Mivel minden cégnek más a fontos, a CV-ben, motivációs levélben is mást kell kiemelnünk, ezért egyedi minden motivációs levél, minden CV, ezért nem érnek semmit a motivációs levélhez készült sablonok.

Apróhirdetésnél sem nehéz a dolgunk, ha bolti eladót keresnek 2 sorban, akkor csak végig kell vennünk, mitől lesz jó bolti eladó a jelöltből.

Néhány testreszabási lehetőség

1. Összegzés: a személyes adatok után 3-4 sorban érdemes lehet kiemelni, mit tudunk nagyon, ami a megpályázott álláshoz kell. A magas szintű nyelvtudás, az iparági tapasztalat, a hasonló beosztásban szerzett 15 éves tapasztalat, vagy a türelem, mint legfontosabb tulajdonság az álláshoz, mind bekerülhet ide. Ez nyilvánvalóan mindig egyedi, függ a megpályázott pozíciótól és a jelölt tudásától.

2. Sorrendek: A fejezetek közül egyedül a személyes adatoknak van rögzített helye a CV-ben, fénykép, név és elérhetőség kerüljön előre, esetleg legyen egy összegző rovat, amiről az előző pontban írtam. A többi mindig attól függ, mit akarhat látni a munkáltató az álláshirdetés alapján. Ha első helyen szerepel az elvárások között, hogy felsőfokú végzettség, akkor az iskolai tanulmányokkal érdemes kezdeni, ha 3-5 év tapasztalatra helyezi a hangsúlyt, akkor a tapasztalatokat tegyük előre, ha a nyelvtudás tűnik fontosnak, akkor az következzen a személyes adatok után.

A munkahely, beosztás sorrendje is érdekes lehet. Ha az előző munkahelynek a megpályázott állás szempontjából komoly tekintélye van, akkor azt kell előrevenni az adott sorban. Pl. jelöltünk előző munkahelyét így írta le önéletrajzában:

2005-2012 Naaaagy Telekommunkációs Cég Kft., értékesítő

Ha a megpályázott állás telekommunikációs céghez adminisztrátor, akkor ez a sorrend megfelelő, hiszen a telekommunikáció, mint iparág az érv mellette, a cég is komoly presztízzsel bír a piacon. Ellenben, ha értékesítőnek jelentkezik egy motorolajokat forgalmazó céghez, ez nem ér semmit. Ekkor a lehető legjobban ki kell emelni, hogy ő egy értékesítő. Ráadásul most munkanélküli, tehát a rést úgy vegyük ki a fókuszból, hogy a dátumot tegyük a sor végére. A helyes sorrend itt:

Értékesítő, Naaaagy Telekommunkációs Cég Kft., 2005-2012

A testreszabás lehetőségei itt nem értek véget, mert az egyik helyen az adminisztrációban végzett munkákról kell írni inkább, pl. szerződéskötés, jelentések készítése, ajánlatírás, ügyfélnyilvántartás, szerződésnyilvántartás, amíg a másiknál az értékesítési tapasztalatokról, mint ügyféllátogatás, tárgyalások, promóciók szervezése, lebonyolítása, termékek ajánlása, kapcsolattartás. Láthatólag teljesen másról beszélünk, pedig ugyanazt a munkahelyi tapasztalatot írjuk le.

3. Fejezetcímek: maradva a példánál, ha egy álláshirdetés értékesítőt keres, de más iparágban, mint amiben eddig a jelölt dolgozott, akkor a „Munkahelyi tapasztalatok” vagy „Előző munkahelyek” helyett lehet „Értékesítői tapasztalatok” fejezetet készíteni, hiszen nem tud azzal érvelni, hogy eddig is ebben az iparágban volt, kisujjában a piac, de azzal tud, hogy ő egy jó értékesítő. Az olvasó mit fog látni? Értékesítőt keres, és valaki komoly értékesítési tapasztalatokkal jelentkezik. Máris nőttek az esélyei. Nem mellesleg, így a karrierben esett rések is jól eltüntethetők…

4. Kulcsszavak: Az álláshirdetésben használt kifejezések árulkodók. Ha az „értékesítés”, „üzleti szemlélet”, „tervek” szerepelnek a hirdetésben, ezeket a szavakat kell nekünk is használni. Ha „nemzetközi”, „régiós”, „belföldi”, „helyi” kötődéseket említ, arra kell reagálni. Ha a precizitásra, pontosságra helyezi a hangsúlyt, azt kell nekünk is előtérbe helyezni (és az anyagunkon is látszódjon, hogy precízek vagyunk!). Ha valami különlegesebb dolgot nevez meg, pl. környezetvédelmi meggyőződés, vagy távol-keleti kultúrák ismerete, vagy fogyatékkal élőkkel való együttműködésben szerzett tapasztalat, akkor erre kell reagálni. Beírni a motivációs levélbe, hogy ennél a cégnél foglalkoztam fogyatékkal élőkkel, itt írtam környezetvédelmi stratégiát stb. Ha nem volt ilyen a munkatapasztalataid között, de olvasott vagy a témában, akkor azt kell leírni, hogy ez beletartozik az érdeklődési körödbe, sokat olvasol róla, szívesen foglalkoznál vele munkaköri keretek között is, anyagot gyűjtesz róla, önkénteskedsz stb. Néha egy lelkes hobbista többet ér el így az álláspályázatával, mint egy megfáradt szakember. Ha a legfontosabb feladat a hirdetés szerint kimutatások készítése, akkor írd le, hol, milyen kimutatásokat készítettél, kiknek készítetted, milyen eszközökkel.

5. „Extrák”: Vannak helyzetek, amikor az elvárások közt nem szerepel egy adott dolog, de jól jöhet az álláshoz, előnybe kerülhetsz. Így járt egy jelöltem, aki japán nyelvismerettel rendelkezett az angol mellett, ami elvárás volt. A cég honlapján meg szerepelt, hogy a legnagyobb partnerük egy japán cég. Ezt be is írtuk a motivációs levélbe, el is értük vele a vágyott állásinterjút. Jogi asszisztensként frissen végzett hölgy recepciósnak jelentkezett ügyvédi irodába. Ugye kitaláljuk, mi szólt mellette leginkább?

További példák

Vannak ennél kevésbé egyértelmű helyzetek is, pl. amikor éles váltásokat kell jó motivációs levéllel megindokolni. Adva van egy falusi óvónő, aki elvesztette állását, és most eladónak jelentkezik a közeli nagyvárosba, egy kozmetikai cikkeket áruló boltba. Semmilyen tapasztalata nincs, de dolgozni akar, bevétel kell. Ez egy elég jó motiváció, lehet is leírni. Ezenfelül türelmes, kedves, eddigi hivatásából adódóan. Felnőttekkel is megtalálja a hangot, hiszen szülőknek is tudott diplomatikusan tanácsot adni nevelés témájában, hiteles tudna lenni kozmetikai kérdésekben is, hiszen szereti ezt a területet, sokat foglalkozott vele eddig is (Oriflame, Avon). Ezeket persze sok kérdés által tudtam kideríteni a hölgyről, mert magától nem jutott volna eszébe. Kérdeznem kellett, mégis miért gondolja, hogy tudná ezt csinálni, miért akarja egyáltalán pont ezt csinálni a sok állásból, amihez nincs végzettsége. Így derült ki, hogy van kötődése a témához, és ez elég is volt a győzelemhez.

Amikor pályakezdő dönt úgy, hogy mégsem a diplomájának megfelelő állásra próbálkozik, szintén ezt a kérdéskört kell körüljárni. Miért gondolja, hogy meg tudja csinálni, miért pont ezt, és nem mást választott, ha már szakmáján kívülre jelentkezik? Esetleg belekapaszkodunk az érdeklődési körbe, a középiskolai tanulmányokba, a diákmunkában szerzett tapasztalatokba, vagy szülők foglalkozásába (aki a szülei virágboltjában dolgozott minden nyáron, valószínűleg jó lesz virágbolti eladónak).

Ha az állás nem igényel különösebb képzettséget (pl. hiperben árufeltöltő), akkor azt kell megmagyarázni a motivációs levélben, miért van szüksége az állásra. Ilyenkor a munkáltatónak sincsenek nagy elvárásai, akin azt látják, hogy dolgozni akar, és tud is, azt kiválasztják. Mindkét fél tudja, hogy itt nagy a fluktuáció, de mindkét félnek gyors megoldás kell. Itt a közös pont.

„Visszalépés” megindoklása: sok felsővezetőnek okoz problémát, hogy kevesebb a felsővezetői állás manapság, és kénytelen egy szinttel lejjebb lévő állásokra pályázni. A másik oldalon ülő HR-es meg azt gondolja, hogy 20 évnyi felsővezetés után nem lesz belőle jó beosztott, így el sem jut az állásinterjúra. El kell érnünk, hogy ne gondolja ezt. Pl. azzal, hogy a felsővezetői tapasztalatok helyett a szakmai tapasztalatokat helyezzük előtérbe. A volt értékesítési igazgató ne arról írjon a motivációs levélben, hogy értékesítési stratégiát alakított ki, hány ember volt a csapatában, hanem arról, hogy milyen számokat, milyen szegmensben, milyen termék eladásával teljesített. Az állásinterjún pedig két érve biztosan lehet: 1. felsővezetőként is volt főnöke, most is lesz. 2. így közelebb kerül a szakmához, amitől felsővezetőként kissé eltávolodott, és ez inspiráló.

Csak az igazat!

Elég azt leírni a tudásból, tapasztalatból, tulajdonságokból, ami valóban megvan, nem kell kitalálni, költeni, „vetíteni” semmi egyebet hozzá. Úgyis kiderül, és rossz lesz ezért próbaidőben állást veszíteni, vagy elbukni az utolsó állásinterjún, fél évben belül kirúgva lenni, vagy simán csak szakértő kollégák közt ügyetlenkedni, legbutábbnak, közröhej tárgyának lenni. Szerintem mindenkiben van annyi tudás és/vagy tapasztalat, amennyivel egy neki való állást el tud nyerni.