Valentin-napra: szerelem a munkahelyen
Hollywood már alaposan feldolgozta a témát, de ott mindig happy enddel zárul a sztori. A valóság általában más…
Előfordul, hogy épp két kolléga talál egymásra a magánéletben is, ez majdnem természetes, elvégre a munkahelyen töltjük időnk jórészét. De egyben komoly nehézséget is jelenthet. Ha titkolni próbálják, az jó ötletnek tűnik, de biztosan nem fog sikerülni, és pletykák áldozatai lesznek, majd jönnek a rosszalló főnöki számonkérések – pedig pont ezeket akarták elkerülni. Ha nem titkolják, akkor sem kerülhetik el a rosszallást, és a vége mindig ugyanaz: a pár egyik tagja más munkahelyet keres, de legalábbis cégen belül áthelyezik. A legkevesebb kockázattal a cégen belüli váltás jár: ha más osztályon dolgoznak a felek, nem kerülnek munkakapcsolatba, akkor a munkahelyi konfliktusok nem mérgezik meg a párkapcsolatot. Ha nem dolgoznak együtt, csak egy cégnél, akkor azzal sem vádolhatók, hogy egymással szemben nem objektíven járnak el.
Pár szabályt érdemes betartani ahhoz, hogy se párkapcsolat, se a karrieretek ne sérüljön:
- Az elején tisztázzátok, hogyan akarjátok a cégen belül ezt kezelni: kinek, hogyan jelentitek be, ha egyáltalán ezt akarjátok. Ha titokban tartjátok, mi legyen a stratégia, ha kiderül.
- A kapcsolatotok lehetőleg maradjon cégen kívül. Munkahelyen maximum közös ebéd lehet elfogadható.
- Ne telefonálgassatok egymással hosszan, munkahelyi témán kívül. Az ilyen helyzetekben biztos mindig lesz egy „jóakaró”, aki mindig mindent hall, és fel is használja a hallottakat, ha úgy kívánja érdeke. Természetesen a messengeres vagy hasonló chatelés is ugyanígy veszélyes munkaidőben.
- Cégen kívülre is terjedhetnek a pletykák: gondoljátok át, hogy az ügyfeleknél, partnereknél hogyan fogadják ezeket a híreket. Találjátok ki közösen, hogyan is kezelhetitek ezt a legjobban.
- Ne hagyjátok, hogy a hatékonyságotok, munkátok minősége rossz irányba változzon. Ha köze lenne egy ilyen változásnak a párkapcsolathoz, ha nem, az igazság már senkit sem fog érdekelni. A párkapcsolatotok számlájára fogják írni, és nincs is annál rosszabb, mintha mindketten elveszítitek az állásotokat emiatt.
- A legnagyobb kockázat szó szerint a végére marad: gondoljátok át, hogy mi fog történni a munkában, ha esetleg vége lesz a párkapcsolatotoknak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
IT Knight 2017.02.14. 21:44:33
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2017.02.15. 09:14:42
La Hongroise 2017.02.15. 15:48:04
(Az ember nyilván nem önszántából kerül ilyen helyzetbe, hiszen a szerelem nem tudatos döntés. Számomra ez kb. olyan, mintha valakit azért szívatnának, mert beteg lesz, mondjuk.)
Az én munkahelyemen kapcsolatok, házasságok alakultak ki, gyerekek születtek, családok alapultak, és nem hogy rossz szó nem érte az érintetteket, hanem támogatást kaptak a többiek és a főnökség részéről is. A dolgát pedig mindenki ugyanúgy elvégezte, ahogy eddig. Egyébként sem előnye, nem hátránya nem származott a választásából. Felnőttek vagyunk, és profik. Engem az lep meg, hogy bárhol máshol ez probléma lehet, ahol (elvileg) szintén értelmes felnőtt emberek dolgoznak...
(Egy eset volt, ahol erkölcsi aggályok merültek föl: de a páros egyik tagja ma is velünk dolgozik, kedveljük őt, a magánéletére vonatkozó véleményünket pedig megtartjuk magunknak, tudomásul véve a döntését, még ha nem is értünk vele egyet. Jó kolléga, egyébként meg az ő dolga, nem ránk tartozik.)
Amikor én voltam érintett, mi ugyan nem hirdettük ki nyilvánosan, de visszajelzésekből tudtuk, hogy közismert. Örültek nekünk, támogató megjegyzéseket kaptam a kollégák részéről pl. "már nagyon szurkoltam nektek, hogy összejöjjetek végre", és hasonlók. Szóval úgy álltak hozzá, mint barátok, családtagok. A nagyfőnök vállat vonva annyival kommentálta, hogy itt mindenki felnőtt ember: amíg a munka készen van és jó, addig felőle azt csinálunk amit akarunk, nem szól bele. Majd azért hozzátette, hogy ha bármikor úgy érzem, hogy ebből nekem bármiféle hátrányom származik, vagy inzultus ér, neki szóljak, mert neki joga van helyretenni az illetőt. (Nem volt ilyen eset.) Magánvélemény gyanánt pedig végül annyit közölt, hogy az érintett kolléga "egy mázlista"...
Nálunk sosem dívott ez a rosszallás-furkálás-helytelenítés. Egyébként mi értelme? Ha az érintettek változatlan színvonalon látják el a munkájukat, akkor senkinek semmi köze hozzá. (A mi esetünkben pl. kifejezetten jót tett a munkakapcsolatnak is: sokkal jobban értettük egymást, így sokkal hatékonyabban tudtunk együtt dolgozni. Egyébként meg a munkahelyre nem vittük be a dolgot, az együttléteinkbe pedig nem vittük be a munkahelyet. És ez nem is volt nehéz.)
Én tényleg nem értem, miért kell ennek ekkora feneket keríteni.
Azt pedig igazságtalannak, de sajnos (magyar viszonyok között) nem meglepőnek tartom, hogy "általában a csajt" rúgják ki ott, ahol ezt a felállást nem tudják kezelni. Ez nem kéne hogy így legyen: a "csaj", azaz a női dolgozó semmivel sem felelősebb a kialakult helyzetért, mint a férfi.
