Nemrégiben egy HR-es cikkét tettem közzé erről a fajta interjúzásról, majd alig rá egy hétre egy mentoráltam pont találkozott is e „remek” módszerrel. Írt is egy beszámolót, ami élő tapasztalatokkal szolgál a módszer árnyoldalairól és nehézségeiről. Láthatólag kiforratlan technológiai háttér és ügyetlen szervezés állt az egész mögött, és ez akár lehet az adott rendszert szolgáltató cég jellemzője is, de valószínűleg rutin híján más cég sem csinálja sokkal ügyesebben. A pozíció egy kifejezetten komoly tárgyi tudást igénylő pozíció volt, így sajnos nem csak a tömeges, alacsonyabb végzettséget igénylő állásokra interjúzva futhatsz bele ebbe... Íme a levél:

------------------------------------------

Az automatizált videointerjúval kapcsolatban szeretném megosztani veled a tapasztalataimat, mivel ez még nem túl gyakori.

Az általad ajánlott cikk első felét a robotos interjúról sajnos nem olvastam el elég figyelmesen, mert valóban hasznos lett volna előtte egy demot végignézni. Most így utána megpróbáltam regisztrálni, a rendszer a gmail.com-os emailcímet nem fogadta el.

Így az egészbe beleugrani kicsit egy bungee-jumping ugráshoz hasonló érzés. Nagymértékben meg kell bíznod a cégben, aki ezt alkalmazza, mikor némán azt üzeni: gyere, nem fog fájni.

Először telefonon kerestek meg, ahol rögzítették a személyes interjú időpontját. A telefonos beszélgetés során tájékoztattak arról, hogy egy videointerjú is része az eljárásnak, de mivel ezzel kapcsolatos időpont-egyeztetésről is szó esett, valószínűleg az a munkatárs sem ismerte pontosan az eljárást, akivel beszéltem.

A telefonbeszélgetést követő hét hétfőjén kaptam egy visszaigazoló e-mailt a személyes interjú időpontjáról és arról, hogy miből fog állni, valamint küldtek egy linket is, amiről pontosan nem tudtam, hogy hova vezet. Megnyomtam.

Először pár kérdésból álló screening-tesztet kellett megválaszolnom, mivel az egyik kérdést félreértettem, azt az automatikus üzenetet kaptam, hogy köszönjük a jelentkezését, sajnos nem felel meg a feltételeinknek, további sikeres álláskeresést kívánunk. Mivel itt nem a szakmai alkalmasságra vonatkozó kérdések voltak, hanem hogy van-e jogosítványom, hajlandó vagyok-e 5 hétre külföldre utazni, tervezek-e szabadságot, nyaralást az elkövetkezendő 6 hónapban, nem értettem, valószínűsítettem, hogy félreérthettem valamit. Így lehetőségem volt kipróbálni a képernyő jobb felső sarkán az immediate-support-ot. Mint kiderült ez technikai jellegű támogatásra szolgál, de továbbították az üzenetet a HR-es csapatnak, akikkel e-mailen keresztül sikerült még aznap tisztázni a félreértést, küldtek egy új linket. Amivel már jóval óvatosabb voltam. Mi van, ha nem lesz olyan opció, hogy kilépjek a screening és a tényleges interjú között? És nagyjából ez idő tájt kezdtem biztos lenni benne, mivel senki nem akart velem időpontot egyeztetni, hogy itt bizony robotos interjú lesz (amiről azelőtt, hogy olvastam volna az üzenetedet, azt sem tudtam, hogy létezik). Pár nappal később kaptam egy figyelmeztető levelet, hogy észlelték, hogy nem nyitottam meg, és figyelmeztettek a határidőre.

Vettem egy nagy levegőt és elindítottam a screeninget. Mivel most sikeresen átmentem rajta, kaptam egy külön linket, ami egyértelműen a videointerjúhoz vezetett. A történetem ezen részének annyi tanulsága lehet, hogy mielőtt megnyomunk egy egyszer használatos linket, informálódjunk, hogy pontosan mi fog történni utána. (Rajtunk van-e a megfelelő ruha, a szükséges szakmai tudás pedig a fejünkben van-e.)

Kitűztem magam számára az időpontot, igyekeztem megfogadni minden tanácsot, amit a témával kapcsolatosan a cikkek javasoltak. Én otthonról fogtam bele. Ahol tanulni, dolgozni szoktam, ott nincs teljesen fehér falfelület háttérnek, pár kép van a falon. akkor jöttem rá, hogy tényleg a javasolt fehér háttér a legeslegjobb, amikor már benne voltam a folyamatban és a demot néztem. Én hangoutson beszéltem pár szót a férjemmel közvetlenül az interjú előtt, hogy véleményezze a beállítást, milyen a megvilágítás, nem túl sok-e a smink. Magam mellé készítettem egy pohár kamillateát, ha esetleg köhögőroham törne rám, pár papírzsebkendőt, a kezembe egy szép, nem kattogó, csavargatható tollat fogtam. Nagy levegő, indít!

A cég által alkalmazott automatikus videointerjú menete nagyon egyszerű, nagyon világos volt, mindent megmagyaráznak lépésről-lépésre. De vizsgaszituációban módosult tudatállapotban vagyunk. Én rendkívül feszült voltam a tudattól, hogy bármit bénázok ebben a helyzetben, amiről csak azt tudtam, hogy maximum 15-20 perc, azt akárhányszor, akárkinek lejátszhatják, nagyjából sem tudom, hogy mit fognak kérdezni, és angolul kell válaszolnom.

A folyamat elején egy demofelvételt lehet megnézni, pontosan elmagyarázzák, hogy mi fog történni. Először a technikai feltételeket ellenőrzi a rendszer. Visszajelzést kapok arról, hogy megfelelő az internetkapcsolat, visszajelzést kérnek arról, hogy látom-e magamat a képernyőn, illetve beállíthatom a mikrofon hangerősségét. Utána egy próbakérdésre válaszolhatok, amit biztosítottak, hogy nem küldenek el a céghez. Egy csomó technikai részletre figyelmeztetnek a demo során és később írásban is, amit ebben a tudatállapotban korlátozottan fogtam fel. Ha késznek érzem magam, akkor indíthatom az éles kérdéseket. Az, hogy láttam egy csinos nőt a felvételen, aki folyamatosan és kifogástalanul beszélt hozzám angolul, szolidan volt sminkelve, mosolygós és határozott is volt egyszerre - előrevetítve az igényelt színvonalat - nekem inkább rontott az önbizalmamon.

Felkészültem, indítottam a próbakérdést, ami az eddigi munkatapasztalatom ismertetésére irányult. A felvevő rendszer a record gomb megnyomása után visszaszámol, ez megjelenik a képernyőn. A próba és az éles kérdések során is többször elkezdtem beszélni, még a visszaszámlálás alatt. Akárhányszor vissza lehet nézni a felvételt, akárhányszor újra lehet indítani a próbafelvételt. Nekem az első felvétel visszajátszása utáni reakcióm az volt, hogy kiszaladtam a konyhába és ittam egy korty likőrt. Rendkívül lassan, akadozva beszéltem, hosszú másodpercekig meredtem csöndben egy láthatatlan pontra, mintha petit-mal rohamom lenne, döbbenetes volt látni, hogy mennyire feszült vagyok. Legalább 5-6-szor is megismételtem a próbafelvételt, amíg azt kezdtem érezni, hogy hangyányit nyugodtabb vagyok. Tudok mosolyogni, folyamatosabban, gördülékenyebben beszélek. Nem azt mondom, hogy az alkohol a megoldás, de nálam a feszültségnek ezen a szintjén drámaian javított a a helyzeten.

4 kérdésre kellett élesben válaszolni. Miután feldobja a rendszer a képernyőre a kérdést 60 másodpercem volt, hogy átgondoljam, hogy mit szeretnék mondani, utána pedig 90 másodpercem, hogy ezt megtegyem.

A 2. kérdés megválaszolása után lefagyott a rendszer, no recording üzetetet láttam a monitoron. Ismerősként üdvözöltem újra a jobb felső sarokban az Immediate support gombot. Ezen keresztül a lehetőségeken belüli nyelven (magyar nincs közte) levelet küldhetsz a Support Team-nek, akik az e-mail címedre küldik a választ. Pár percen belül. Míg várod a választ lehetőséged van a korábban felmerült problémák és megoldási javaslataik között böngészni. Nálam azt jelezték vissza, hogy az én internetkapcsolatommal van a baj. Javaslat volt, hogy indítsam újra a modemet, ne wifit, hanem kábel-összeköttetést alkalmazzak a wifi helyett, illetve, hogy próbáljam átvinni más helyre a laptopot. Újraindítottam a modemet, a gépem, mint korábban is jó minőségű jelet jelezett vissza, átmentem máshova is, de ott is ugyanez volt a helyzet, a felvétel pedig csak nem indult el. Közvetlenül összekötni a gépet a modemmel pedig nem próbáltam, mert kábellel nem készültem az interjúra. Az is tanulságként szolgálhat, hogy érdemes legalább 2 hellyel készülni, ahol az interjút le tudod zavarni (két hely a lakásban, ami csendes, jó megvilágítású, fehér mögötted a falfelület, van ülőhely, asztal, ahova a laptopot lerakod, biztonságban érzed magad...) vártam, és levelezgettünk a Teammel, bezártam az összes programot, ami még nyitva maradt az asztalon. Mivel már tudtam, hogy mi az első két kérdés, gondoltam gyakorlok egy kicsit, hátha szerencsém lesz, újra elölről kell kezdenem ugyanazokkal a kérdésekkel. Végül küldtek egy új linket, amivel teljesen elölről indult a videointerjú, demo, próbakérdés, de az éles felvételeket sajnos csak a harmadik kérdéstől folytathattam. Az esetnek további tanulsága, hogy érdemes több időt rászánni, mint amit mondanak, hogy igényel. Én is gondolkodóba estem, miközben ültem az összeomlott rendszer előtt, az interjú kellős közepén, talpig díszben, és már jó lett volna elindulni a gyerekért a bölcsibe, hogy most mi fog történni, mennyi ideig kell/tudok várni.

Túl vagyok rajta. Teljesen külön műfaj. Szerintem csak úgy lehet gyakorolni, ha minél többször felveszed magad videora, miközben random módon feltett interjúkérdésekre válaszolsz angolul.

A Support Team nagyon megbízható, utánkövetnek, nagyon megnyugtató volt velük a kapcsolattartás, és a tudat, hogy bármilyen technikai probléma van, egy egész csapat áll készen, hogy azonnal megoldja.

Remélem lesz olyan jelölt, akinek segíteni tudok a fenti leírással.