A sok álláskeresési kudarc és elutasítás időnként visszavágóért kiált. Ennek egyik megnyilvánulási formája az állásinterjúztató és az elutasító cég kritizálása. Értem a keserűséget, elkeseredettséget, de a jelenség más információt is hordoz számomra: ahogy a munkáltatók, cégek nem értik időnként az álláskeresői viselkedést, közlendőt, úgy az álláskeresők sem tudnak (akarnak) a másik fél fejével gondolkodni. Pedig érdemes mindkét szerepet megvizsgálni pl. öltözködés, és általában a megjelenés, és a cég vagy magunk képviselete szempontjából. Könnyebb és hatékonyabb a kommunikáció, ha ismerjük a másik fél helyzetét.

Arról már régebben írtam, hogy az elterjedt tévhitekkel szemben a cégek nem Gucciba öltözött álláskeresőket keresnek, többnyire tudják, hogy az álláskereső pont nem tud új öltönyre, kosztümre, nőknél többezer forintos fodrászkodásra költeni alkalmanként. És akkor jön a visszavágó, ami e tévedésből ered: hát papucsban volt az interjúztató! Pedig a céget képviseli! Hát milyen cég ez! Döbbenet, borzalom(?).

Nos, szerintem pont nem lehet egy irodista interjúztató papucsából a cég milyenségére következtetni, legalábbis nem így. Az álláskeresőknek az állásinterjú egy alkalom, amire különös gonddal felöltözve, rákészülve kell érkezni. Főleg irodai állásoknál túlzásba is esik az álláskeresők többsége: nyár közepén is talpig nyakkendőben, zárt kosztümben, zárt cipőben, nők nejlonharisnyában jelennek meg, mert azt olvasták, úgy kell. Nem fogják jól érezni magukat az interjún, mert feszengenek majd ebben a szerelésben, ez pedig kihat majd az interjúztató viselkedésére is. Pedig az interjúztatónak ez nem egy különleges alkalom: átlagos munkanap, ezért úgy is fog öltözni. Ha a napi öltözékbe belefér a papucsos megjelenés, az a cégről annyit árul el, hogy itt kellően lazák, emberbarátak, engedik, hogy a dolgozó kényelmesen öltözzön. Tényleg olyan rossz ez?

Következő kifogás: hát ennyire tisztel? A nyakkendő, alkalmi cipő tisztel meg téged, vagy az, ha az interjúztató normálisan, partnernek tekintve tárgyal veled, megkínál pohár vízzel, kávéval, nem vájkál a magánéletedben, nem minősítget?

Emellett meg kell jegyeznem, hogy az állásinterjúztatók is pont ezt érzik időnként: oké, nem divatbemutatóról származó de luxe ruhadarabokat várt volna, de legalább stílusra, színeiben összeválogatott öltözéket. Legalább vasalva. Tisztán. Stb.

Nézem az üzleti környezetemben a napi férfi-női öltözéket. Multik, előírt dress code-al, de meglehetősen lazán kezelik azt. A farmer-pólóhoz felvett zakó és bőrcipő férfiemberen nekem már kicsit túl laza, de ha ő így akarja, legyen. Az, hogy nyakkendőt már csak FBI-os karaktereket felvonultató tévéfilmekben látok, nekem megfelel, zakó-ing lett általános. Akár farmerral. Akár rózsaszín inggel... (ez azért a személyes ízlésemnek brrr, de nem az én ízlésemnek kell megfelelni). Kockás-csíkos, sötétebb ingek is megjelennek. Nyáron is hosszúujjú ingben mászkálnak irodában emberek, de legalább feltekerik az ingujjat, könyékig. És igen, az interjúztató is így fog öltözni. Tehát, az álláskereső is lehet kicsit lazább.

Ha megkérdeznek, általában azt javaslom, olyan öltözékben menjen irodai munkára interjúzni mindenki, amilyenben dolgozni fog (fizikai munkások, munkaruhás dolgozókra természetesen ez nem vonatkozik). Esetleg eggyel elegánsabban, mintha tárgyalás is lenne. A túl konzervatív, túl elegáns öltözék nem hiba, de kényelmetlen és felesleges sok esetben.

Ha az első állásinterjúd az adott állásra külső toborzónál, közvetítőnél volt, érdemes tőle tanácsot kérni, hogyan öltözz. Ő már legalább egyszer tárgyalt azzal az emberrel, akihez épp készülsz állásinterjúra, lesznek jó tanácsai, hogyan öltözz, hogyan viselkedj, mire helyezd a hangsúlyt. Ne az interjúztató papucsára :)

---------------------

Jövő héten ingyenes álláskereső suli különkiadás nőknek, fejvadász vendéggel. Regisztrálj, gyere! Katt ide a részletekért!