JobAngel Az álláskeresők védangyala

Hogyan ne félj az állásinterjúktól?

2016. november 02. 06:00
3 hozzászólás

Az állásinterjús stressz egy teljesen érhető és normális reakció, de mivel rontja az esélyeidet, valahogy le kell győzni. Van erre pár gyakorlati technika, ami szakterülettől függetlenül működik.

Felkészülés egy konkrét állásinterjúra

3 dologból mindenképpen fel kell készülni, és ez időigényes is, tehát amint megtudtad, hová mész interjúra, azonnal hozzá is láthatsz a feladatokhoz, amit ez ró rád. Nem is érdemes egyben nekiesni, a 3 részt lehet akár külön napokon is.

1. Szedd össze, mit vársz a pozíciótól. Nézd meg újra az álláshirdetést (ugye elmentetted magadnak?), vedd végig a leírt feladatokat, gondold át, mit csináltál már ezekből, mit nem. Milyen kérdéseid merülnek fel ezekkel kapcsolatban? Pl. milyen eszközöd, információforrásod lenne hozzá, milyen határidőkkel, milyen rendszerességgel kell ezeket a feladatokat elvégezni, milyen felelősséggel jár, és ehhez milyen döntési jogkört kapnál? Az így összeállt kérdéseket írd fel magadnak. Gondold végig, mit várhatnak reálisan tőled az adott pozícióban, teljesítményben, munkamennyiségben, majd az állásinterjún kérdezz rá erre. Ha nagyon mást hallasz, mint amire előzetesen számítottál, akkor tisztázni kell majd dolgokat, illetve átgondolni, akarsz-e velük dolgozni. (Pár ötlet itt, hogy mit kérdezhetsz még állásinterjún).

2. A cég ellenőrzése: nézd meg az e-cegjegyzek.hu-n, mit lehet róla tudni, az e-beszámolón, hogy áll a cég maga ( http://e-beszamolo.im.gov.hu/oldal/kezdolap ). Vicces látni az álláshirdetésben piacvezetőnek és sikeresnek beállított veszteséges cégeket, de jó tudni róluk az igazat is.

A honlapján nézd meg a termékeit, szolgáltatásait, vezetőit. Keress róluk cikkeket szerte a neten, mit írnak róluk, mit nyilatkoznak magukról? Nézz utána, dolgozik-e ott ismerősöd, ha igen, kérd ki a véleményét a cégről, esetleg az emberről, akihez interjúra mész, hátha ismeri.

3. Szedd össze az érveket magad mellett! Miért lennél jó a pozícióra, miért lennél jó a cégnek? Szakmai, személyiségbeli jellemzőidet, sztorikat, amik igazolják a tudásod, hozzáállásod. Piacismeret, termékismeret, hasonló pozícióban eltöltött x évnyi tapasztalat, pályakezdő esetén releváns tanulmányok, olvasottság. Ha az álláshirdetésben meg voltak jelölve előnyök, és te rendelkezel azokkal, akkor azokkal érvelned is kell állásinterjún.

Ha mindez megvan, akkor már foglalkoztál annyit a témával, hogy a „nem tudom, mi vár rám” szorongás jórésze eltűnik. Rossz hír, hogy ez legalább 2-3 óra munka, de lehet több is. Tárgyi tudással felvértezted magad, de lelkiekben is meg kell valahogy erősödni. Ehhez gondold át az alábbiakat:

Szorongás okának azonosítása

Többnyire teljesítménykényszer, de az állásinterjún nem kell klasszikus értelemben véve teljesíteni, „csak” magadat kell adni. Valószínűleg jó vagy nekik, ha az önéletrajzodat látva állásinterjúra hívtak. A fenti felkészülés után annyit fejlődött a hozzáállásod, és a céggel, piaccal kapcsolatban van annyi információd, amivel naprakész, tájékozott emberként léphetsz fel. Attól pedig ne félj, hogy olyat kérdeznek, amire nem tudsz válaszolni, mert mindenkitől lehet ilyet kérdezni, senki sem polihisztor. Ha valamit nem tudsz, ígérd meg, hogy utánanézel, és lépj tovább. Nem kell mentegetőzni, magyarázkodni.

Lehet, hogy nem szívesen váltasz állást, de muszáj, mert rosszul áll a céged, meg fog szűnni a pozíciód, el fogtok költözni stb. Akkor magát az állásváltás tényét kell elfogadnod: hogy valami új fog kezdődni, és most az a dolgod, hogy legjobbat találd meg a lehetőségek közül. Kérdezz, légy nyitott és kíváncsi, és tudd: mondhatsz nemet is egy állásajánlatra, ha nem meggyőző. Vagy ha később derül ki, hogy nem megfelelő, akkor is tovább tudsz lépni.

Van, amikor konkrétan a napi megélhetésed függ tőle, hogy megkapod-e az állást, ez tényleg erős teher. Ilyenkor két út van, vagy megpróbálni palástolni, mekkora bajban vagy, és fesztelenül viselkedni állásinterjún – ez keveseknek megy – vagy őszintén megmondani, hogy nagyon kell az állás, és igenis jó vagy rá, és nincs okuk kételkedni az elkötelezettségedben és lojalitásodban. Ez utóbbi szokott inkább működni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr5911848093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

báró Csekonics 2016.11.03. 13:15:06

"vagy őszintén megmondani, hogy nagyon kell az állás, és igenis jó vagy rá, és nincs okuk kételkedni az elkötelezettségedben és lojalitásodban."
Csak ilyenkor a béralkut felejtsd el - legalábbis ma, Magyarországon.

Ezért jobb a másik opció - erre trenírozni kell magad.

Ami viszont hasznos lehet - csak ezt egyetlen fejvadász sem fogja javasolni - hogy menj el minden olyan interjúra, amire elhívnak.
Akkor is, ha szemernyi esélyt nem látsz rá, hogy tényleg ott akarnál dolgozni.
Két okból:
- egyrészt hátha kiderül, hogy tévedtél...
- másrészt olyan rutinra teszel szert, ami később nagyon hasznos lesz.
Képzeld el, hogy felhívnak 'életed állásinterjújával' és Te eddig kb. 5 interjún voltál egész életedben - vagy 500-on. Nem mindegy, hogy mennyire tudod magad adni.
Különösen akkor, ha kiderül hogy eléggé kezdő a HR-es lányka, tehát nem képes felismerni hogy Te csak a helyzet miatt feszengsz. Erre is jó az interjú-rutin, mert kb. két mondat után felismered, milyen 'típussal' állsz (ülsz) szemben.

pippa2011 2016.11.03. 13:56:10

A rutin miatt jártam én is az interjúkra, de egy idő után fordult a kocka. Legutóbb már én adtam a szájukba, hogy mit kérdezzenek.
Nem lettem jobb, csak tapasztaltabb. Azt már tudom, hogy a rutintalanoknál nincs esélyem, mert ők nem a szakmaiságot figyelik, hanem a szimpátiát. Introvertált személyiségként a középpontban lenni, főleg, ha 3-4 idegen ember körbeül, egy rémálom. Megszokni nem fogom soha, még akkor sem, ha kvázi ezen múlik az életem/egzisztenciám.
De egyetértek, jobb az 500 50 helyett.

jobangel · http://jobangel.hu/blog 2016.11.03. 14:09:57

@báró Csekonics: Egyetértek, kivéve egy pontot. "hátha kiderül, hogy tévedtél". Nálam egyszer kiderült. Nem volt az én témám igazán, de megtaláltak vele. Az állásinterjún nem éreztem jól magam, a hely olyan izé volt, de az interjúztatók meg normálisak voltak, egyben cégvezetők, tehát a leendő főnökeim. Valamiért az egész folyamatban nem akartam azt az állást, de csak tudat alatt. Pl. megígértem nekik, hogy visszahívom, nem hívtam, halogattam, aztán ők hívtak. Kértem időt gondolkodni, erre még a gondolkodási idő alatt felhívtak, többet ajánlottak. Az épp aktuális munkahelyem a csőd szélén állt, "najó'vanmegyek" alapon mentem. Horror volt. A kiszállásban egy autóbaleset segített, volt másfél hónapom fekve azon gondolkodni, hogyan tovább. Miután ők nem gondolkodtak, felmondtak jogellenesen, bíróságon fejeztük be a kapcsolatot. Azaz, ha valami nem oké az állással, akkor nem tévedtél. Az nem oké, pont, nem kell magadat győzködni.

Rutinszerzés, gyakorlás miatt el lehet menni, de mivel nem oké az állás, nem is fogsz úgy küzdeni az interjún sem, mintha oké lenne, tehát nem igazi gyakorlás.
süti beállítások módosítása