Paradoxonnak tűnik, hogy a munkanélküliek nehezebben találnak új állást, mint azok, akik meglévő állásból keresgélnek. Pedig első ránézésre praktikusabbnak látszik egy munkanélkülit azonnal felvenni, ha alkalmas, mint megvárni egy másik alkalmas jelöltet, amíg a felmondási idejét tölti a régi helyén. A tömeges tapasztalatok azonban mást mutatnak.

Munkáltatói oldalról megnézve már nem is ennyire egyértelmű. A munkanélküliek előnye, hogy azonnal tudnak kezdeni, esetleg járulékkezdvezmény jár az alkalmazásukért. Ez utóbbi viszont – munkáltatók elmondása szerint – olyan adminisztrációs macerával jár, hogy egy-egy újonnan felvett kollégánál nem éri meg ezt mérlegelni (tömeges felvételnél kerül elő igazán). Az azonnali kezdés szinte sosem fontos szempont, mert jó előre megtervezik, mikor kell az új kollégának kezdeni, az álláshirdetést, toborzási folyamatot ehhez a dátumhoz igazítják.

Ami egy munkanélküli mellett szólhat, a kétségtelen lelkesedés, a tettvágy, a bizonyítani akarás. Ezt viszont az álláspályázati anyagban, állásinterjún meg kell tudni mutatni, és egy állásból állást kereső is lehet pont olyan lelkes, pont olyan motivált, mint munkanélküli riválisa, tehát a munkáltató számára a legritkább esetben szempont, hogy a jelentkező munkanélküli-e.

Álláskeresői oldalról érdekesebb a jelenség: egy álláskereső számára az látszik, hogy munkanélküli helyzetből, akár napi nyolc órában állást keres, és akkor is hónapokig tart, mire eredményre jut. Ehhez képest, amikor volt munkahelye, keresték állásajánlatokkal fejvadászok, ill. ő is csak 2-3 helyre jelentkezett, és az egyikre fel is vették.

A rejtély nyitja a tudatosság. Egy álláskereső munkanélküli nemcsak a neki pontosan passzoló állásokra jelentkezik. Mindent megpróbál, közel megfelelő állásokra, alig passzoló állásokra is jelentkezik, csak legyen már valami. A munkahelyéről állást kereső munkavállaló csak olyan lehetőségeket pályáz meg, csak oda megy állásinterjúra, ahol valóban számára érdekes pozíciót, munkát kínálnak, hiszen a szabadideje is korlátozott. A gyorsabb siker ebből adódik: a fellépése, a mondanivalója valószínűleg sokkal jobban alátámasztott, mint egy munkanélkülié, aki mindent megpróbál. Ugyanezért keresik a munkában állókat gyakrabban a közvetítők, fejvadászok: ha látják, hogy hol van most a lehetséges jelölt, azzal tudnak neki érvelni, hogy ahhoz képest talán egy jobb perspektívát kínálnak, nagyobb fizetést, magasabb presztízsű helyet. Hozzáteszem, ezek az érvek időnként nem teljesen őszinték… Szóval, ha nem érdekel a lehetőség, nyugodtan mondj nemet rá, de megfelelő hangnemben (itt írtam részletesebben arról, hogyan mondjunk udvariasan nemet)

Mi ebből a tanulság? Állásból állást találni nem könnyebb, hanem gyorsabb, a hatékonyabb álláskeresési tevékenység miatt. Ezért javaslom a munkanélküli álláskeresőknek mindig, hogy azt az állást, amit nagyon akar, ami tényleg passzol, nagyon komolyan előkészített pályázati anyaggal pályázza meg, kövesse le a pályázatát: érdeklődjön e-mailben, ha behívják állásinterjúra, készüljön fel megfelelően. Ez a fajta tudatosság segíthet leginkább abban, hogy olyan állást találjon, amilyen hosszútávon is megfelelő. Segíthet abban is, hogy a kényszerhelyzetet elkerülje a munkanélküli: amikor már mindegy, csak legyen bevétel, akkor már nem fogja tudni mérlegelni azt, mennyire felel meg neki egy adott állás. Természetesen reménytelen helyzetben ez a „jobb a semminél állás” segíthet anyagilag, de ebben nem szabad benne ragadni, tovább kell keresgélni az ideálist.