CV-fényképekről akartam írni, és kutatás közben ráakadtam egy érdekes cikkre. Ez a cikk a Linkedinen jelent meg, "Labeled 'World's Ugliest Woman' – Would You Hire Her?" címmel.

A cikk Lizzie Velasquez kapcsán íródott (ő látható a képen). A Linkedinen sajnos már nem elérhető (Google tárolt változatban igen, sőt sok külföldi blogon megjelent a teljes cikk...), valahogy éreztem, hogy ez lesz, úgy fest, erősen tabutéma lehet még tőlünk nyugatabbra is azt feszegetni, döntési szempont-e a külső új kollégák kiválasztásnál.

Azért lett különösen érdekes a téma számomra, mert általában kérem az álláskeresőimet, tegyenek fényképet a CV-jükre. Még a blog indulása körül az egyik személyes ismerősöm azt válaszolta, hogy nem, mert akkor nem jut el állásinterjúra, mert ő nagyon csúnya. Közöltem vele, hogy semmi csúnya nincs rajta, teljesen átlagos külsővel rendelkezik, az emberek többsége nem porcelánbaba-arcú, az, hogy ő sem, nem baj. Volt már állása is, nem is a külseje miatt váltak meg tőle (leépítés) és nem a külseje akadályozta az újabb állás találásában.

Állásinterjúkon úgy érezte, lekezelően bánnak vele, mert "szebbet vártak" (ezt jó eséllyel csak ő érezte így), máshol ugyan kedvesek voltak, de nem keresték többé állásinterjú után. Nem lehetett lebeszélni arról, hogy nem a külseje miatt nem talál állást. Ezt azért sem értettem, mert a hivatásához véletlenül sem szépségre volt szükség, szakmai tudása, múltja pedig értékes, és mint említettem, nem is csúnya. Esete nem egyedi, sokszor olvastam álláskeresők panaszaként, hogy külsejükre tett megjegyzést az interjúztató. Ami persze magánemberként is bunkóság, szakmai körökben meg főleg...

Én azt gondolom, hogy a szépség fogalma mindenkinek egyéni, egy mosolygós, kedves, intelligens személyiség közelében mindenki szívesebben tartózkodik, mint egy szép, de morcos, hisztis személy közelében. A szépségét pedig senki sem maga választja, jut, ami jut, nem tehet ellene senki semmit.

Lizzie sem bújt el a világ elől, sőt. Sikeres író, motivációs előadó, ha valaki, ő biztosan hiteles e szerepben. Komoly egészségügyi problémákkal is küzd, egyik szemére teljesen vak, másikkal is alig lát, a csontsoványságát ismeretlen, orvosilag kezelhetetlen anyagcserezavar okozza. A személyisége viszont kifejezetten vonzó. Megtalálható néhány előadása youtube-on, az első mondata végére már fel sem tűnt nekem, mennyire extrém a külseje, mert a mondanivalója, személyisége magával ragadó.

A linkedines cikk írója mindenfelől körbejárta a külső-alapú kiválasztás kérdését, tanulmányokkal, megfelelő HR-folyamatokkal, toborzási stratégiákkal példálózva, hivatkozva arra, hogy hát a cégek imázsa sem mindegy, így azt hiszik, külsőre is érdemes válogatni stb, Tanulságot keveset vont le, inkább talán elgondolkodtatni akart.

Kis magyar valóságunkban én azt gondolom, nálunk is komoly előítéletek vannak, nálunk is megvan véleménye mindenkinek mindenkiről, még mielőtt megszólalt volna. Egy állásinterjún különösen előfordulhat ez, sajnos. 

Multinál a diszkrimináció tilalma, és a szigorú szakmai alapú, sokszereplős kiválasztási folyamatok miatt a külső kevésbé számít. Ott még a HR-esek értékelésekor is felmerülhet a kérdés, hogy miért nem esett a választás egy egyébként teljesen jónak tűnő jelöltre. Azt nem mondhatja auditkor senki, hogy hát mert nem volt elég szép a jelölt... Természetesen egy szakmai vezetőn nehezebb számonkérni a döntését... Ellenben csak multinál láttam, hogy a komolyan túlsúlyos vagy épp betegség miatt megritkult hajú hölgyet is simán felvették, mert nem a külseje számított.

Főleg kkv-s világban probléma az előítélet, ahol nincs HR-es, és esetleg a cégtulajdonos maga dönt a kiválasztás minden fázisában, mert azt hiszi, rajta senki sem kér számon semmit. Csak a piaci környezet, és a cég sikeressége fogja számára visszajelezni, jól döntött-e. Emiatt azt gondolom, hogy az előítéleteknek nem kellene helyet kapni kkv-knál sem, hiszen pont a cégtulajdonosoknak kellene tudni a legjobban, hogy nem szép könyvelő, szép mérnök kell, hanem okos és jól teljesítő, mert a cég akkor fog jól menni.