Most folytatódik cikksorozatom az állásinterjúkról szóló panaszlevéllel (előzmények itt), amiben már a legkínosabb témákat érintjük. Szexuális élet, vallás, egyéb magánéleti momentumok, túlóra, fizetési igény, stílusbeli kifogások.

Levélírómmal ezt a témát külön tisztáztuk: egy esetet látott, mikor kifejezetten heteroszexuális munkavállalót keresett HR-es, homofób környezetbe. Ezért gondolta, hogy ezt jobb tisztázni. Nem jobb.

Kifejezetten kínos, ha egy vadidegen szexuális és vallási hovatartozásáról mesélget valakinek, főleg kérdés nélkül. Bárhol, nemcsak állásinterjún. Mert más esetleg nem kíváncsi rá, és mert nem akar ilyen viszonyban lenni idegen emberekkel. Ha valaki ilyen jellegű kérdést tesz fel, az viszont törvénybe ütköző, tehát igényes helyeken ezekre nem kérdeznek rá.

Szakmailag nézve: mégis mit kezdjenek az infóval? Ha kérdés nélkül beszélsz erről, egy bizalmaskodó, szakmaiságot kerülő embernek fogsz tűnni, akivel kifejezetten kellemetlen társalogni, hiszen ez nem állásinterjús téma. Ehelyett elmondhattál volna egy szakmai projektes sztorit, aminek te voltál a pozitív "hőse".

Ezzel a közléssel ellehetetlenítetted az interjúztató számára a lehetőséget, hogy egyenlően bánjon minden jelölttel, csak egy dolgot tehet: félreteszi az anyagod. De lehet, hogy egy olyan interjúztatóval találod szembe magad, aki nem tűri, hogy a munkáját ellehetetlenítsd, és azonnal befejezi az interjút.

Azért sem érdemes ezeket a témákat felhozni, mert ennyire nem szabad megfelelni akarni: ha valakit valamiért ki akar kezdeni a csapat, megteszi. Volt engem felkereső munkavállaló, aki azért menekült el a munkahelyéről, mert vegetáriánusként kezdték ki, durván. Közeli ismerősömnek az volt az utolsó csepp, mikor döglött siklót tettek az autóülésére, mert tudták, hogy retteg a kígyóktól. Megint mást azért utáltak ki, mert egy 20 éves autóval járt, az volt a mindene, és ez milyen már. Ők mindennapra kaptak valamilyen ízetlen tréfát, míg el nem menekültek. A valódi ok, amiért kikezdték őket, más lehetett, de azt a konfliktust már nem merték felvállalni, kerestek egy egyszerűbbet. Bárkinek bármilyen tulajdonságát ki lehet kezdeni, ha épp ki akarja vetni magából a csapat, és ez nem kerülhető el azzal, ha az állásinterjún túl közlékenyen viselkedsz. A mobbing elkerülésére az állásinterjú úgy ad esélyt, ha kérdezel, nem úgy, ha kéretlenül közölsz. Milyen a kollektíva, mi az értékrend, vannak-e közös programok, keresik-e egymás társaságát munkahelyen kívül? stb. Ezekkel a döntésedet befolyásoló információkat kapsz. (Az is lehet riasztó, ha túl összetartó a csapat.)

Biztos, hogy te ezt kívülről jobban tudod, mint ő belülről? Soha ne képzelj többet egy közlésbe, mint ami benne van. Lehet, hogy tényleg nincs túlóra, mert nem hajlandók költeni rá, vagy mert véletlenül jól szervezett a cég – létezik ám ilyen is! Meg lehet kérdezni, hogy hogyan érték el, hogy ne legyen szükség túlórára.

Fontos a családod? Rendben, ezt értjük. De ha nem tudod megteremteni a harmóniát család és munka között, csak felmondással, az nem tetszés kérdése, a simán butaság. Miért nem próbálsz más megoldást keresni? Azonfelül miért gondolod, hogy jó, ha úgy fenyegetőzöl felmondással, hogy még nem is dolgozol ott?

Oké, értjük. A sportnap és a családi nap rekreációra van, nem kizsigerelésre. „Nem szoktam ilyesmin részt venni”, és kész. Képzett HR-es ilyenkor nem erősködik, tudomásul veszi, hogy neked ez nem mézesmadzag. Nem tudhatja, miért nem. Volt ismerősöm, aki azért nem járt céges családi sportprogramokra, mert a felesége kerekesszékesként nem tudta volna jól érezni magát ilyen programon. Ilyen példákról minden HR-es olvasott már legalább, így egy nemleges válaszból semmilyen hátrányod nem lesz. Csak megfelelő hangnemben kell közölni azt a nemet.

Az, hogy az adott állásban mi a valós helyzet, ő tudhatja, te kívülről nem. Ha nem tetszik, amit felvázolt, akkor hiába oktatod ki, nem fog tudni változtatni. Jelöltként ráadásul veszélyes azt mutatni magadról, hogy nem találod ki magadtól, hogyan töltsd ki az üres óráidat valami hasznossal. Ez nagyfokú önállótlanságra/lustaságra vall. Ha valóban jó szaki vagy, nincs olyan, hogy „semmi dolgom”. Akkor szaklapokat olvasol a neten, felhívsz 2-3 partnert, kinézed a következő tanfolyamod, ismerkedsz az új technológiákkal stb. Ha a gyors munkádból nem tudsz előnyt kovácsolni magad és/vagy a cég számára, akkor annak nincs is előnye, tehát semmi értelme sietni. A 8 óra munka vagy a 5 óra munka + 3 óra semmittevés közül a cég a 8 óra munkát választja majd.

A személyeskedés pedig bármely tárgyalásnál a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz.

Sose nézz senkit hülyének, mert lehet, hogy nem az, és akkor magadat teszed nevetség tárgyává. A "HR-es" is sokféle, van szőke, helyes kis nőci, akiről kiderült, hogy gépészmérnök, és dolgozott is a szakmájában. Ha nem tudod kivel állsz (ülsz) szemben, ne viselkedj úgy, mintha tudnád.

Tényleg előfordulhat, hogy nem a te területed szakértője, és csak kapott egy listát, hogy kérdezze végig, és írja le a válaszokat. Pont azért rá bízták, hogy ne torzuljon az infó. Ha nem tudja értékelni a választ, befolyásolni sem tudja, és ez valós cél lehet egy egyszerű szakmai tesztre. Ilyen esetben nem hiszem, hogy villamosmérnöknek mutatkozott be. De így pl. jól fel lehet mérni azt is, mit kezdenél éles helyzetben egy nem szakmabelivel, ügyfélnél. Ezt a módszert erre alkalmazzák. Előfordulhat, hogy az ügyfél hozzáértés híján is okoskodik, és lehet, hogy tőled elvárják, hogy ezt kezelni tudd. Meg tudod-e győzni egy általad javasolt megoldásról szakértőként, vagy majd a versenytárs győzi meg? Erre ez egy kitűnő teszt, még csak nem is az utált stresszinterjú.

A jegyzeteit általában azért bújtatja, mert nem akarja, hogy beleláss. Mondjuk nem is illik belebújni más jegyzeteibe egy tárgyaláson. Az enyémbe épp belenézhetnél, ha tudsz sztenogramot olvasni fejjel lefelé, mert ezt a szokást vettem fel, miután mindenféle tárgyalásokon tapasztaltam én is, hogy szeretnek beleolvasni.

Nem trükkös, hanem buta dolog így tálalni. A home office vagy elfogadott dolog a cégnél, vagy nem, ennek nincs köze a morálhoz, de köze lehet például az ügyfelekkel kötött titoktartási szerződésekhez. A kedvedért nem fogják átalakítani a cég szabályzatát, de ha elég értékes vagy a cégnek, akár bele is férhet a home office időnként. Nem kell vitát nyitni, a szabályokra rá kell kérdezni, és a választ elraktározni a későbbi döntésedhez. Visszajelzést sem kell adni, főleg nem ilyen stílusban.

Általános állásinterjús szabály: soha ne akard meggyőzni az interjúztatót arról, hogy az adott cég valamit rosszul csinál. Ha válságmenedzsernek kellesz, akkor úgyis az a téma, hogyan javítanál, minden más esetben azt keresik, tudsz-e alkalmazkodni. Ha vitatkozol, akkor az azt jelenti, hogy nem tudsz/akarsz.

Ezek után tényleg neki kell tárgyalástechnikát tanulni? Ugye a tárgyalástechnika fő szabálya, hogy készülj fel a tárgyalópartner szempontjaiból is. Te ezt nem tetted. Ő megpróbált releváns infókat kiszedni belőled, nem sikerült. Egyetlen kérdésre sem válaszoltál érdemben. Mégis mit vársz? Vedd észre: nem Téged akar, hanem valakit, aki alkalmas. Van egy ajánlata, és találnia kell valakit, aki megfelel a feladatra és hajlandó elfogadni az ajánlatot, de legalábbis tárgyalni róla. Te nem tárgyaltál: nem mondtad el, mit akarsz, mellébeszéltél, szándékosan bosszantottad, sértegetted az interjúztatót. Tudja a szexuális hovatartozásodat, mert kérdés nélkül is elmondtad, de azt nem, hogy mennyiért dolgoznál náluk, pedig azt kérdezte. Miért akarna meggyőzni bármiről is, ha ilyen szinten nem tud veled szót érteni?

Próbált volna visszajelzést adni, jelezni, hogy láss reálisan, leszállj a magas lóról, mielőtt leszédülsz.Nem értettél belőle. Alacsony a kínált fizu? Tetszett volna amellett érvelni, hogy az általad megadott fizetési igény miért reális. De meg sem mondtad, mellébeszéltél, és biztosan volt nálad céltudatosabb jelölt, aki tudta mit akar (nem egy ellenségképpel harcolt, hanem állásinterjúzott).

A fenti állásinterjún te akartál végig magas lovon ülni, amit muszáj hagynia egy ideig, és te csúnyán visszaéltél a türelmével. De állás így nem lesz belőle. Sajnos a HR-eseket kötik a szabályaik: nem mondhatják, hogy „fiatalember, maga lehet, hogy szakmailag alkalmas, de ez így nem fog menni.” Igen, furán fognak nézni, esetleg hebegni fognak, mert zavarba hozod őket azzal a stílussal, aminek állásinterjún nincs helye. Nekik végig kell menni a protokollon, nincs választásuk. Jobban mondva van: mást fognak választani, nem téged.

Folyt. köv.