A bulváros cím ellenére a témát komolyan gondolom, mert van még legalább egy hónap a nyárból, így a szembetűnő öltözködési problémák még biztosan megoldandók erre a szezonra. Nemcsak állásinterjúnál, hanem úgy általában, a napi megjelenésben eljutottunk oda, hogy a fehérnemű-viselésről is van mit cikkezni. Kíváncsi lennék arra is, hogy jelenleg is aktív HR-esek, interjúztatók hogyan látják e kérdést, mert akár az is lehet, hogy én vagyok túl szigorú e témában.

Ideális esetben lehetne tabu, vagy magától értetődő téma, amiről nem is kell beszélni. De ma már az sem magától értetődő, hogy valaki vesz magára fehérneműt, ami a munka világában elfogadhatatlan. Ha vesz is, néha az sem pozitív irányba mozdítja az igényes megjelenés ügyét. Reggelente munkába igyekvő emberek közt járva gyakran szörnyülködöm a tengernyi öltözködési hibán. Értem én, hogy egyes munkakörökbe nem kell üzleties megjelenésű kiskosztüm és körömcipő, elég lehet egy laza póló-nadrág vagy top-szoknya, könnyed ruha is, de megfelelő fehérnemű akkor is kell!

Első szabály, hogy vegyünk alsóneműt a nadrág alá, már csak higiéniai okokból is. A blúzon átnyomódó mellbimbók sem túl esztétikusak, melltartó a megoldás rá.

Alapvetés, hogy a fehérnemű semmilyen módon ne látsszon ki a ruha alól, mert közönséges hatást kelt (ha a hiánya látszik, méginkább). Ha a ruha áttetsző, akkor se látsszon a melltartó csipkemintája, a fehér blúz alatt ne világítson a fehér melltartó, a fehér nadrág alatt a madzagtanga. Vékony felsőruházat alá testszínű alsóneműt kell venni, ami mindent takar (a madzagtanga nem takar eleget). A ruha szabása és a fehérnemű illeszkedjen egymáshoz.

Elrettentő példa...:	...és a megoldás rá:

Ez a pántösszefogó műanyagcsat szerencsére nem drága, de sokat emel a megjelenésen. Még kényelmesebb, egy ilyen fazonú melltartó erre az esetre:

A szilikonpánt tévedés: addig nem látszik, amíg hosszabban nem érintkezik a bőrrel. 1-2 órás viseléssel elszíneződik. A hosszát sem lehet rendesen beállítani, mert csúszik, nyúlik. Gyakorlatilag használhatatlan, de végre megy ki a divatból.

Spagettipántos ruhák, topok alá teljesen megfelel egy átlagos melltartó, és mivel a pántja mindenképpen látszani fog, figyeljünk arra, hogy színben passzoljon a tophoz. Ami ilyen helyzetben is megengedhetetlen, hogy a hátrészen a vízszintes hátsó pánt kilátsszon, egy mélyebb hátú felsőnél. Akkor jöhet az újabb trükk, ez:

Ehhez sem kell feltétlenül újabb melltartóra költeni, erre való hosszabbító pántokat is lehet külön vásárolni. A variálható pántú melltartók a nyakbaakasztós felsőkhöz, ruhákhoz is jól jönnek.

A pántnélküli felső elég merész öltözék, de ha már ezt választottad, akkor a melltartó is legyen pántnélküli. A speciálisan erre tervezett darabokon van csúszásgátló szilikoncsík, csak ilyet vegyél fel ilyenkor! Nagy segítség még a bőrbarát, erre kitalált kétoldalú ragasztó, hogy a top se forduljon le rólad egy óvatlan pillanatban. (Fashion tape néven lehet megtalálni!)

	További fájdalmaim a nadrágokhoz kapcsolódnak. Pl. a leggings viselése nadrág helyett. A leggings nem nadrág, hanem harisnyanadrág. Azaz feneket takaró felsőt (tunikát) illendő venni hozzá. Sajnos egyik-másik igen silány anyagból készül, felvéve kitágul a szövése, ritkássá válik, így már alkalmatlan utcai viseletnek, munkahelyre. Állásinterjúra semmiképp sem javaslom a leggingst, még tunikával viselve sem! Ha szűkebb fazonú nadrágot választasz, akkor az alá olyan fehérnemű kell, aminek a széle varrás nélküli, nem nyomódik át, mert nem túl épületes látvány a nadrág alatt felgyűrődő bugyi, meg nem is túl illendő. Megfelelő fehérnemű és jól szabott nadrág kell az elkerüléséhez.
	Ha már belemerültem az intim részletekbe, a "tevepata"-jelenséget is megemlíteném, mint mindenképpen kerülendőt. Igen kínos látvány, és nem különösebben prűd elvárás, hogy ilyen részletességgel ne mutatkozzon senki nyilvánosan. Tevepatás jelöltem pedig már nekem is volt, jobb ötlet híján azt javasoltam neki, hogy a következő interjúra vegyen szoknyát, mert az jobban illik hozzá. Azt mégsem mondhattam neki, hogy ne mutogassa intim részeit, ha

pedig a nadrágját kritizálom, megsértem, mert elvileg egy élrevasalt kosztümnadrág volt. Csak éppen nem rá szabták. Félek, hogy még néhány állásinterjúra felvette ezt az ominózus darabot.

-------------------

Közvetítőkkel is beszélgettem már erről a témáról, és nem állították, hogy állásinterjún az ilyen öltözékek egyértelmű kizárást jelentenek egy következő körből. De a közvetítőnek ilyenkor egy szakmailag, hozzáállásban megfelelő jelöltet figyelmeztetni kell, hogy a következő körben öltözzön fel megfelelően, ami mindkét félnek kínos. Férfiaknak kifejezetten kellemetlen egy nőt figyelmeztetni, így ők hamarabb mondanak le a jelöltről és választanak másikat. Az álláskeresők legtöbbször az ilyen kritikát nem is képesek értelmezni, ha diplomatikusan kapják. Pl. ismerős interjúztató hölgy jelezte a jelöltnek búcsúzáskor, hogy legközelebb válasszon másik öltözéket, mert nem áll jól neki a pöttyös. A jelölt értetlenkedett, de hát nincs is rajtam pöttyös! A bugyija volt az. Egy direkt kritika (pl. "legközelebb a bugyiját azért ne mutogassa!") sértő, de ha az udvarias nem működik, ezt is muszáj. Lényeg: az öltözékedre tett negatív megjegyzés nem biztos, hogy sértés volt, lehet, hogy inkább esély. Nem kell megsértődni, simán egy „értem, figyelni fogok rá legközelebb” válasz a megfelelő.

A kényelmes, de elegáns állásinterjús kánikulaöltözékekről már írtam itt. Természetesen nem várja el senki, hogy Miss Marple ruhatárából öltözködjön a jelölt, de a határokat ismerni kell. Az illendő öltözék is lehet kacér, ha egyébként ez a stílusod, de légy visszafogottabb egy állásinterjún. Indokolt esetben a szigorú protokolltól is el lehet térni, mert aki 40 fokos melegben harisnyaviselést vár el, az is tévúton jár.