Mint már annyiszor hiányoltam, a CV és motivációs levél írásának művészetét nem tanítják iskolákban. E fájdalmamat muszáj kiegészítenem azzal, hogy ha „tanítják”, akkor sem járunk igazán jól. Például a CV és motivációs levél írását tárgyaló cikkekben mindig említenek valami méretkorlátot, de vajon milyen alapon?
Ennek következményeképpen sokszor kapok agyonsűrített, egy oldalra ráerőszakolt önéletrajzokat, illetve semmitmondó, se füle, se farka motivációs leveleket. Amikor egy olvasóm megkér, hogy nézzem át az anyagát, általában ezzel a hibával szembesülök elsőként.

Elterjedt az a nézet, hogy egy CV kétoldalas, és egy motivációs levél kb. fél oldal. Mintha ez kőbe lenne vésve. Pedig nincs. 1 oldalas, másfél oldalas motivációs levél is lehet nyerő. CV is lehet akár fél oldal, akár kettő. A jelölt szakmai múltjától függ, még inkább a mondanivalójától. Véletlenül sem a papír méretétől.

Szegény álláskereső, kiműveli magát a cikkekből, betartja az általánosan hirdetett méretkorlátokat. És nem nyer felvételt. Nem hívják állásinterjúra. Vissza sem jeleznek. A sokadik helyről sem. Pedig ő azt hiszi, jól csinált mindent, jogosan. Hiszen betartotta, amit írtak.
Aztán remélhetőleg elkeveredik ide, rákérdez nálam, látok-e hibát a CV-ben, motlevélben. Látok.

8-9 pontos betűmérettel írt, agyonzsúfolt CV-ket, amik a „maximum kétoldalas” szabály mentén készültek. Monitoron megjelenítve olvashatatlan, nagyítani kell, akkor meg gördítgetni is, hogy mindent végig tudjak nézni, összképet meg nem látok, csak újabb beállítások után. Lenne időm a nézetet állítgatni HR-esként, 20 másodperc alatt? Nem, egy HR-es sem vacakol, keres olyat, amit kényelmesen el tud olvasni. Azaz a CV íródjon a standard betűméretekkel: Calibri 11 pt, Arial 11 pt, Times New Roman 12 pt, ha más betűtípust szeretsz, akkor az is hasonló méretet adjon ki megjelenésben. Ha nem valami kreatív állásra pályázol, ahol a CV-nek szinte brosúrának kell látszani, nincs miért cifrázni a betűtípusokat. Egyébként is ezeket szokta mindenki használni, így mindenki számára megszokott, jól olvasható. Címsorokat még ki lehet emelni, nagyobb 13-14-es betűkkel, aláhúzással, és/vagy vastagon szedettre, és kész is. 

Olvasom a motivációs leveleket. Érezni bennük az igyekezetet, de - megkockáztatom - ez csak számomra érezhető, mert én becsülettel végigolvasom. Nem úgy azok, akiknek igazán szánták. Ők nem olvassák végig, de még félig sem, mert úgyis mindenki csapatjátékos, mindenkinek vannak már pont olyan tapasztalatai, amit ő keres. És mindenki valami állásportálról levadászott sablonból próbált építkezni. Innentől mindegy, hogy csak féloldalas, ahogy a sok cikk „kérte”, akkor sem ér célba. A jó motivációs levél viszont nem ilyen.

De akkor milyen? Először is kellemes olvasni, mint valami regényt, amit nem tudunk letenni. Külcsínben is támogatja az olvashatóságot, rendes betűmérettel íródik, tördelve van.

Dobd ki a sablonjaidat!

Írj egy új motivációs levelet! Kellemes olvasmány akkor lesz, ha arra gondolsz, akinek írod. Ő ott egy ember, egy HR-es, egy toborzó, egy leendő főnök. Ő a te olvasód, Neki írd a levelet. Szólítsd meg, írd le neki, hogy milyen állásra jelentkezel, és miért gondolod, hogy te leszel jó erre az állásra. Mert imádod ezt csinálni, mert mindent tudsz az adott területről, mert ezt tanultad évekig. Vagy mert kezdő vagy ugyan, de annyit olvastál a témáról, hogy alig várod, hogy ezt csinálhasd, és erre készülsz évek óta stb. Sőt, mert közel van a munkahely, ideális lenne neked. Mert tetszik az időbeosztás, mintha neked találták volna ki. Őszintén, sablonok nélkül, közvetlenül, mintha csak egy tanárodnak írnád, aki valaha tanított, vagy egy távoli rokonnak, régi kollégának.

Olvasd át újra, még egy kicsit szerkeszd át, szedd ki a szóismétléseket, témánként legyen új bekezdésbe tördelve a levél. Esetleg szerkessz rá egy fényképet is, ha jó a kép, nem hibázhatsz vele. Az írásnak legyen rendes befejezése, amiben időpontot kérsz, elköszönsz. Írd alá, az aláírásod alá menjen az elérhetőséged (mailcím, telefonszám)

Több lett, mint fél oldal? Sebaj. Ha érdemes elolvasni, akkor nem számít!

Folyt. köv: A kétoldalas CV-k mítosza