A bennünk lévő motiváció
A motivációs levél – szerintem – az egyik legjobb kommunikációs eszköz, amivel álláskereső élni tud, mégis szinte mindenkinek összeugrik a gyomra, mikor ilyet kér egy álláshirdetés. Az olvasóim is úgy küldik nekem a motivációs levelüket, hogy jelzik, megszenvedtek vele, erőnfelüli teljesítmény volt megírni. Sajnos ez érződik is néha az írásokon. Nem mernek őszinték lenni, pedig sokat lendítene a lehetőségeiken. Ha a nekem megírt élettörténeteket az álláspályázatokat elbírálók is látnák, sokkal sikeresebb lenne az álláskeresés. Úgy gondolom, az őszinteség olyan lehetőséget nyújt, amit semmi mással nem lehet pótolni.
Motivációs levelet írni leginkább úgy lehet, ha a saját motivációnkat ismerjük, ezért nehéz tanácsot adni kívülről. De talán nem lehetetlen, ha megismerjük, meg merjük fogalmazni, mi hajt vagy éppen mi nem hajt bennünket. Az álláskeresésben a motivációink sokfélék lehetnek, butácska álláshirdetések "belsőleg motivált" jelölteket szoktak keresni, ami persze értelmetlen, de azért a belső motivációinkról érdemes szót ejteni. Alapvetően 3 csoportba sorolnám őket: