Az egyik leggyakoribb álláskeresői kritika az egész álláskeresési rendszerünkkel szemben a pályázóktól, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázati anyagukra. „Még egy autoreply-t sem”

Mivel az álláskeresőnek az a jó, ha arra koncentrál, ami előreviszi az álláskeresésben, ennek a felvetésnek nem nagyon szoktam teret engedni. A rendszerkritika kell, a változás kell, de állás nem lesz belőle, márpedig az álláskeresőnek arra van szüksége.

Különleges apropója van azonban annak, hogy mégis foglalkozom a visszajelzésekkel, és nemcsak a hiányukkal.

Véleményem szerint az álláskeresői oldal számára a (nemleges) visszajelzések hiányolása egyfajta magyarázatkeresést jelent, hogy lám, tényleg, a rendszer rossz, embertelen, „válaszra sem méltatnak”, „emberszámba se vesznek”, és innen már csak egy lépés eljutni oda, hogy mindennek okozói az ilyenolyan HR-esek (ide pedig képzeljünk sok pejoratív jelzőt). Ez a hozzáállás azonban nem segít állást találni, fölösleges, káros, nem támogatható. Megértem, hogy nehéz elfogadni azt, hogy valaki nem talál állást hosszabb idő után sem, pedig sajnos ez a jelenlegi társadalmunk jellemzője

Ha valahová elküldted a pályázatod, onnantól nincs más dolgod, mint várni 1-2 hetet, esetleg egyszer telefonon (és nem e-mailen), érdeklődni. Ha látnak esélyt arra, hogy veled dolgozzanak, értesíteni fognak. Ha nem, akkor a bosszankodás, bűnbakkeresés sem segít.

A munkáltatók, toborzók, a „HR-esek” oldaláról összetettebb a kép. Miért nem küldenek visszajelzést? Az első ok, ami mindenkiben felmerül, a lustaság, nemtörődömség. Biztosan van ilyen is, de az egyszerűnek tűnő visszajelzés-küldés valójában nem is egyszerű.

Választ adni csak akkor szabad a jelentkezőknek, ha már döntöttünk az új kolléga személyéről, és meg is állapodtunk vele. Aki még ennél is nagyobb biztonságra törekszik, az a próbaidő végét is kivárja, hogy tudja, valóban beválik-e az új munkatárs. Ha nem válik be, ha az utolsó körben nem tudunk vele megegyezni, esetleg az interjúköreink közt máshol jobb ajánlatot kapott, akkor a kiküldött nemleges válaszokkal csak kárt okoztunk: ők már egy újabb hirdetésünkre nem jelentkeznek, ha pedig elutasítottuk őket, akkor a felkeresésük kínossá válhat. Így inkább elsikkadnak a nemleges válaszok.

Van, ahol a vállalati előírások nem engedik a válaszadást, pont amiatt, hogy egyetlen jelentkezőt se riasszanak el, hátha később mégis szükség lesz rá. Így van értelme a jelentkezőkből adatbázist építeni, ami később nagyon hasznos lehet. Az álláskeresőnek is.

Akiknek egyértelműen nemet kellene mondani, azokat csak megbántjuk vele, rosszabb esetben ellenségessé tesszük őket. Tehát, az álláskereső a legritkább esetben fogja megtudni, ha azért nem kapott állást, mert gyenge a pályázata, mert nem volt megfelelő a fellépése állásinterjún, vagy mert egyszerűen nem volt szimpatikus. Talán a szakmai és nyelvtudásbeli hiányosságokra tesztek mentén fény derülhet, de ebből is csak sértődés lesz, a jelölt mindig mást gondol a maga tudásáról, mint amit mi látunk. Így a negatív visszajelzések helyett is a hallgatást választjuk, konfliktuskerülőn.

Lehet küldetni egy „köszönjük, megkaptuk” tartalmú mailt mindenkinek automatikusan. Csakhogy ezzel nem oldottunk meg semmit.

Visszajelzés, ha objektív

Ahogy az álláskeresőket arra biztatom, ne várjanak az elutasító válaszokra, csak lépjenek tovább jelentkezés után, a HR-oldalt rábeszélném arra, hogy használható visszajelzést küldjenek. Én tudom a legjobban, mennyi időbe kerül ez, hiszen egy-egy pályázati anyaggal másfél-két órát töltök el, mire egy kb. egyoldalas választ merek adni a tőlem segítséget kérőnek. Persze ebben engem nem kötnek vállalati előírások, határidőt sem vállalok, fizetést sem kapok érte, úgy tűnhet, nincs kockázat. Pedig van. A visszajelzésnek őszintének kell lenni, akkor is, ha negatív. Ha a motivációs levele számomra nem kreatívnak tűnik, hanem erőltetettnek, ha a helyesírása, szövegszerkesztése nem megfelelő, vagy a CV-tartalma nem mutatja, mihez ért az illető, ezt mind le kell írnom. Mert ebből tanul a jelölt, így egy sikertelen pályázatnak is lenne értelme számára. A mostani rendszerben nincs, ezért taszítja őket reménytelenségbe.

Tőlem javaslatokat is kapnak a változtatásra, egy hivatalos visszautasításban lehet, hogy ez már nem vállalható. Ezért nem vagyok én HR-es… Engem ebben a tevékenységben a jobbítás vezérel.

Kitartás

Az idei plakátkiállítás egyik érdekes darabja ihletett arra, hogy posztot írjak e témáról. Az alkotó úgy foglalta össze álláskeresői tapasztalatait, ahogy leginkább szakmai profiljába vág: kreatívan. (Grafikus)

E kreativitáshoz gratulálva ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket erre a plakátra. Itt kinagyítva láthatók egyes részletei. A kiállítás honlapján egyben – de sajnos olvashatatlanul kicsiben - látható, itt lehet rá egy like-al szavazni is. Az alkotó ifjú hölgy pedig talán pont a szavazatok, mint elismerések hatására marad továbbra is kitartó és lelkes.

----

Közönségszavazás a „Nem adom fel!” c. plakátra itt