JobAngel Az álláskeresők védangyala

Az álláskeresés óhatatlanul együtt jár a kudarccal, és ezt azok, akik számára a kudarc minden esetben tragikus, nagyon megszenvedik. Miután így vagyunk szocializálva a poroszos oktatás által, elég sok szenvedéssel fog járni sokaknak minden kudarc.

A poszt további részében kudarc helyett a sikertelenség szót fogom használni, mert szerintem van különbség. Kudarc az én nézőpontomból az, amikor valamibe tesz egy kis energiát valaki (küld egy vagy akár sok sablon CV-t mindenfelé), majd nem jön ki belőle pozitív eredmény. Majd ezt szorozza százzal, azaz kiküld száz ugyanolyan CV-t, és még mindig semmi eredmény. Itt nem a tudatos tetten van a hangsúly, hanem a tippelgetésszerű próbálkozáson. Ez szinte biztosan nem vihet sikerre, így lesz belőle kudarc.

A maximalizmus tud jó dolog lenni, mert a munkájukra igényes emberekkel elvileg jó dolgozni. De az igényesség és a maximalista, perfekcionista hozzáállás között bőven van különbség. Sokan, leginkább irodai állásokra pályázva rossz tulajdonságukként mondják a maximalizmust, mert azt gondolják, hogy ez nem annyira ciki, és még így is jó lesz a munkáltatónak. Joker rossztulajdonság, amiben hátha látszik a jó. Nem látszik. Irodai munkáknál ez kifejezetten nem jó. Van neked igazi rossz tulajdonságod is, amit fel is vállalhatsz: mivel mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, nem ciki, ha neked is vannak.

A maximalizmus a munkatársakban általában idegesítő és lassítja a munkát. Vö. szépen csicsázott exceltábla, ilyenolyan színekkel, keretekkel, amibe ha beszúrsz egy oszlopot, már szétesik, vagy egy sima tábla kell, ami használható arra, hogy számadatokat láss összefüggéseiben? Kaptál már ilyen csini exceltáblát? Akkor érted. Küldtél már ilyet? Akkor többet ne küldj. 

A valóban ilyen embereket sok esetben az álláskeresésben is akadályozza a maximalizmus, nemcsak a napi munkáját keseríti meg magának. 

Megint felröppent egy hír egy (lehetséges) munkáltatói módszerről, ami fura érzéseket hozott elő belőlem. Miközben a technológiai fejlődés alapvetően nagyon jó dolog, társadalmilag-gazdaságilag hasznos, boldogabb világot hozhat(na), most bemutattak egy olyan szoftveres megoldást (valójában már 2017-ben is cikkeztek róla), ami mesterséges intelligencia segítségével mondja meg a munkáltatónak, ha a munkavállalója állást készül váltani. (cikkek róla pl. itt, itt és itt)

A megoldást a sajtóanyagokban „predictive attrition program” néven emlegetik, azaz a lemorzsolódást hivatott előre megjósolni.(„ predict employee flight risk and prescribe actions for managers to engage employees”) A technológiáknak továbbra is nagy rajongója vagyok, a kommunikált miértekkel és hogyanokkal van bajom. Már megint arra használnák az MI-t, ami miatt az emberekben ellenállást fog szülni. Főleg a munkavállaló viselkedésének megfigyelése lett kiemelve ezen megoldás kapcsán, mint afféle loyalty test eszköz, ami kellően rosszemlékű ahhoz, hogy ne szeressék.

Ahogy az önéletrajzot, úgy a motivációs levelet is újra kell gondolnunk 2019-ben. A munkaerőhiány, a szakemberhiány valóban nyújt némi pozitív változást a korábbi álláskeresői helyzethez képest, de ezt túlértékelni nem szabad. Az a fajta legyintés, hogy „ó, most könnyen találok új állást, mert mindenhol a munkaerőhiányról cikkeznek” nem fog működni. A jó szakemberek, vezetők nagyon hiányoznak a piacon, ezért a cégek nyitottabbá váltak, és olyan emberből is lehet vezető, aki eddig még nem volt az. Megszűnt az abszurd helyzet, hogy vezetői pozícióra szinte csak vezetői pozícióból lehetett pályázni, így mindenki beleragadt abba a pozícióba, amiben volt. Megjelent emellett egy furcsaság is az álláshirdetésekben: vezetőket keresnek 1-3-5 év tapasztalattal, ami kb. pont ezt a nyitottságot jelenti – vagy persze jelenthet sima kamuzást is, amikor egy betanított adminisztrátori pozíciót is „leader” néven futtatnak, csak jelentkezzen már valaki végre.

Itt az ideje tehát feljebblépni.

Amikor azt mondjuk, hogy önéletrajzírás, nagy százalékban (talán 100-ban?) másik cégnél megpályázandó állásra gondolunk. Pedig előfordulhat, hogy cégen belül szeretnénk pályázni, előrelépni, vagy épp csak megúszni a leépítést, és továbbra is a cégnél maradni. Az önéletrajzunk sajnos vagy szerencsére járja az online és az offline teret is (GDPR ide vagy oda). Már csak ezért is jó, ha informatív, és az van benne, amit szeretnénk tudatni a szakmai életünkről a világgal.

Most mégis arra az önéletrajzra koncentrálnék, ami annál cégnél van, ahol most dolgozol. Mióta is vagy ott?