Az előző kvótás posztom kommentfolyamában fel is merült a kérdés, hogy ha a nőknek munkát adunk, „ki megy akkor szülni?” A nőkkel szembeni méltatlan munkaerőpiaci hozzáállás pont ebből a nézetből ered. Leginkább ezt ellensúlyozandó kell a női kvóta (is), bármennyire is nem szeretem.

Valamiért sosem kérdés, hogy ha egy férfi munkát vállal, „ki lesz akkor apa?” Az általános közvélekedésben az is kérdés, hogy egy nőnek lehet-e egyszerre munkája és gyereke… Alapvető nézet szerint nem lehet, és akkor vannak a kivételek. Pedig ez így nem vezet semmi jóra.

Más országok tapasztalata alapján az anyagi biztonságban lévő nők több gyereket vállalnak. Az anyagi biztonsághoz meg pont munkát kell adni a nőknek (sőt még meg kell oldani egy pár más dolgot is, pl. tartásdíj-behajtást, családon belüli erőszak elleni védelmet, de ez nem e blog tárgya). Emellett fontos lenne még jövőkép is: ha egy nő tudja, hogy képes lesz boldogulni a következő 20-30 évben gyerekkel, gyerekekkel akár, akkor bátrabban vág bele a gyerekvállalásba.

Ezzel szemben a nők állástalálásának akadályozására minden életkorukban van egy sztereoptikus mondás Magyarországon a munkáltatók többségének fejében. (kép forrása: Femtopia)

Nőt alkalmazni kockázat, mert a munkáltatónak keletkezik abból terhe, ha a dolgozó nő gyermeket akar vállalni… (Táppénz miatti kiesés, fizetett szabadság a GYES idejére, felmondási védelem stb.) Persze ez valamilyen szinten visszajön az államtól járulékkedvezményekből, ha visszatér a nő dolgozni gyerekvállalás után, de ennek nem nagyon számolnak utána, mert túlságosan hosszútávú. Azt is be lehetne látni, hogy az "elmegy szülni" még mindig több időt ad a kolléganő pótlására, mintha felmond valaki 30 napos felmondási idővel. Emellett a GYED-hez biztosítási jogviszonyt (pl. munkaviszonyt) kell felmutatni, tehát a nő és a munkáltató is mindenképpen csapdában van.

A nővel szemben pályakezdőként, friss, kitűnő diploma mellé is ott a kifogás, hogy „majd férjhezmegy, elmegy szülni”, utána „kisgyerekes, beteg lesz a gyerek”, utána „biztos akar még gyereket”, még később, ha már anya és a gyereke sem túl kicsik, akkor „40 év fölötti, és alig dolgozott életében, nincs semmilyen tapasztalata…” majd még később a senior korúak hátrányos megkülönböztetésébe csúszik bele (nyilván nem vigasz, hogy a senior-kori diszkrimináció a férfiakat is érinti, sőt…) . Ha egy nőnek nincs gyereke, akkor gyanús, ha egyedülálló, akkor is. Miért nincs? Majd biztos lesz! Miért egyedülálló, miért „nem kell senkinek”? Okos és jó pozíciókban volt eddig is, komoly szakmai teljesítményei vannak? Akkor már elért eleget, biztos elmegy hamarosan szülni… Ez még csak a családi háttér kérdésköre, jön még mellé a fizikai erő („a nők gyengék”), meg a lelki beállítottság („érzékenyek”), együttműködési készség („pletykások”) amivel a nőket azonosítják, erre most nem is térek ki jobban.

Sosem kerül elő, hogy a magyar nők képzetlenek lennének, mert nem azok! (Régebbi, de releváns statisztikai adatok, elemzések itt) Ez egy racionális, tényszerű kifogás lenne a nők ellen, de nem igaz, így nem lehet rá hivatkozni – a sztereotípiák viszont stabilak, arra mindig lehet hivatkozni, tények nélkül…

És ezeket a sztereoptipikus mondásokat, mint a nők foglalkoztatásának (vélt) kockázatait be is árazza a munkaerőpiac: a nő olcsóbban is vállalja ugyanazt a munkát, csak engedjék már oda végre. Nem is kínálnak neki magasabb bért (miért is utálom az álláshirdetésekbe tett bérajánlatokat?). esetleg üvegsziklára* állítják. Ezek az előfeltételezések többnyire abból (is) táplálkoznak, hogy a társadalom a gyerekek (és a család) iránti felelősséget teljes egészében rátette a nőkre a napi munka szintjén – természetesen a férfiak élete sem lett könnyebb azzal, hogy őket meg családfenntartónak nevezte ki a társadalom, és nekik kellene a család teljes anyagi hátterét biztosítani. Ebben a leosztásban senki sincs jól, se nő, se férfi, de mégsem változatunk rajta össznépileg, mert „így szokás”. Ha egy nőnek gyereke(i) van(nak), megfelel az elvárásoknak, akkor lsd. előző kifogásokat… Ha nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, akkor másképp lesz nem jó... Olyan opció ritkán van, hogy ő teljes értékű munkavállaló. (Azt még tegyük hozzá, hogy gyermekvállaláson túl általában a nőnek jut az idős családtag gondozása is) És persze csak elvárások vannak, azt valahogy sosem fejtegetik, hogy egy nő mit akar. (akár családot, akár karriert, akár mindkettőt, annak úgy jónak kellene lennie)

Szinte az összes állásinterjú-beszámoló, amit anyáktól kapok, úgy néz ki, mintha minden anyát alapállásból egyedülálló anyaként kezelnének, és minden nőt leendő anyaként. Az állásinterjús kérdések között általános, hogy mi lesz, ha beteg lesz a gyerek, mi lesz, ha ovis farsang lesz stb. Az ilyen kérdésekre sajnos nem az az egyértelmű válasza a nőknek, hogy „viszontlátásra”, engedékenyebb stílusban „van apja is”, hanem – szintén tipikusan női tulajdonság – elmeséli a lehetséges megoldásokat, magánéleti helyzetét, van apa, van nagyszülő stb. Megpróbálja megnyugtatni a reménybeli munkáltatót: azért jelentkezett egy állásra, mert dolgozni akar, és tud is, képes megszervezni a saját életét. Egyszerűen nem hiszik el neki. Fura módon egy apának sosem kell beszámolnia arról , hogy hogyan lesz az ovis farsang, és mi lesz, ha beteg lesz a gyerek. És ez nem a férfiakat elmarasztaló kritikám, mert sok apát láttam már, akik az anyákkal közösen, ugyanúgy „logisztikázták” a gyerekeiket. A hátrány a munkaerőpiacon mégis csak a nőknek jár, miközben senkinek sem kellene hátrányban lennie ha csak a tudás és a munkára hajlandóság számítana.

Demográfiai összefüggés

Azt már látjuk, hogy az anyagi biztonság különösen kritikus (lenne) a nők és a gyermekvállalás kérdésében. A kiszolgáltatott nő (munkahelyi és/vagy családi kiszolgáltatottság) nem vállal olyan kockázatot (gyermeket), ami még rosszabb helyzetbe sodorja – ha megteheti (lsd. még családon belüli erőszak, gazdasági erőszak kérdésköre). Ha a kiszolgáltatottságot akarjuk megszüntetni, arra igen jó törvényi eszközök lehetnének. Ideillőnek érzem a legújabb nőket segítő intézkedés felemásságát megemlíteni: Jövő januárban életbe lép a négy- vagy többgyermekes anyák személyi jövedelemadó-mentessége, ami jónak tűnik elsőre. Állást (munkaviszonyt) találni négy vagy többgyerekes anyánál komoly feladat, ha mégis talál, akkor az anyai státuszát beárazva alacsony fizetése lesz, tehát anyagi biztonsága így biztosan nem. A kedvezménnyel sem kerül jobb helyzetbe, de legalább az állam is veszteséget könyvel el vele – és ezzel nem azt mondom, hogy ne adjunk kedvezményt, hanem azt, hogy gondoljuk át, mi a célunk vele. A GYES/GYED után munkába visszatérni vágyó nők többsége feladja az álláskeresést pont annak nehézségei miatt, és valamilyen vállalkozást alapít. Ezzel sikerülhet is anyagi biztonságot teremtenie magának és gyerekeinek, de adókedvezmény ezesetben nem jár neki.

Mint már írtam volt, nem szeretem a kvótát, nem is tartom a legjobb megoldásnak, hogy törvényileg utasítsunk munkáltatókat nők vagy egyéb rétegek kvótás alkalmazására. De a fentiek miatt nem látok más kiutat ebből az ördögi körből. Legyen kvóta, ezen a cégek nagyrészt először majd háborognak, utána elkezdenek vele stratégiai módon működni. A "kvótán kívüliek", azaz a nem hátrányból indulók is így fogják felismerni, hogy nem kerültek rosszabb helyzetbe azáltal, hogy más jobb helyzetbe került. Sőt.

De miért jó a nők alkalmazása?

Először is, a már korábban kifejtett versenyelőnyök miatt: más szemlélet, más időbeosztás, más priorizálási módszerek stb. – ez nemcsak a nők, de a seniorok, megváltozott munkaképességűek és egyéb rétegek előnye is lehet – ha az előnyt keressük náluk, munkáltatóként. Munkaerőhiány idején afféle tartalékkapacitásként még megszólíthatják őket a munkáltatók, ami szintén versenyelőnnyé válhat: az tud aktívan dolgozni a piacán, akinek van munkavállalója.

Másodsorban azért, mert ezzel megszűnne végre a „férfimunka”, és a „férficég”, ami a férfiaknak sem jó, ha kizárólag rájuk hárul a családfenntartás, nem lévén a nőnek saját jövedelme. Volt már apakonferencia arról, hogyan kell úgy munkavállalónak és apának is lenni egyszerre, hogy ne haljanak bele 50 évesen mindebbe… Egy fontos válasz erre az is, hogy tessen odaengedni a nőket a pénzkereső munkához. Megint az látszik, hogy ha a társadalom egy hátrányos helyzetben lévő csoportját segítjük, azzal a többi csoport is nyer.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #