Régóta lebegtettem már, hogy lesz egy ilyen cikkem, de mivel nem vagyok jómagam sem meggyőződve a kvóta 100%-os jóságáról, elég nehéz érvelnem mellette. De ellene is, mert látom, hogy egyes rétegeknek semmilyen más esélyük nem marad, csak ha megkövetelik tőlük a kvótázást. Egy ideális szemléletet próbáltam hozni, emellett tudok érvelni, de ennek meg az a legfőbb hibája, hogy ez a szemlélet nem létezik a gyakorlatban - legalábbis Magyarországon még nem láttam.

A kvóták megítélése nagyon rossz a közvélekedésben, mert nem esélykiegyenlítő, hanem az esélyeseket kifejezetten visszahúzó tényezőnek élik meg – mert ilyet láttak már többen, és szájhagyomány útján terjedt is a rossz tapasztalat. Kvóta miatt jöjjön a kvótás, az alkalmatlanság nem akadály, de legyen kipipálva. Kvóta letudva, készen vagyunk. Ez a leegyszerűsített kvótázás persze az alkalmas kvótásoknak sem tett jót – emiatt nem örülök neki, hogy kvóták kellenek.

Emellett látom, hogy vannak rétegek, akik kvóta nélkül nem boldogulnak, mert a társadalom jórészében nincs meg a belátás arra, hogy az esélyegyenlőség mindenki érdekét szolgálja. Azét is, akinek éppen most van esélye – mert ez egy pillanat alatt megváltozhat, és akkor már ő is csak abban reménykedhet, hogy „kvótás” lehet még valahol, pedig továbbra is alkalmas lenne a megváltozott körülmények ellenére. Pl. baleset érte, vagy hirtelen egyedülálló szülővé vált. Tragikus esemény híján simán csak betöltött egy bizonyos életkort.

Azt is érdemes látni, hogy akkor már késő lesz a kvóta mellett érvelni, ha szükséged lenne rá…

Fel szokott még merülni az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód kérdése, erről már írtam itt, most csak a képpel térnék ki rá röviden. Ha azt akarjuk, hogy mindenki átlásson a kerítés felett, akkor azt csak így lehet. Az egyenlő bánásmód nem ugyanaz, mint az egyforma bánásmód:

----------------

Általános nézetté vált, hogy ha van kvóta, akkor bárki is került be a céghez, a „kvóta tette oda”, hiába vannak valós szakmai érdemei. Jómagam sem szívesen lennék „kvótanő”, márpedig női kvóta léte mellett minden nőt veszélyeztet a „kvótanőség” vádja, ami egyenlő az alkalmatlanság vádjával.

Így lehet ezzel az összes többi „kvótázható” érintett is. Senior korúak, nők, hátrányos helyzetűek, kisebbségiek, fogyatékkal élők, melegek, vagy bármilyen csoport, akiket hátrány ér most a munkaerőpiacon. Az egyszerűség kedvéért „női” kvótát fogok emlegetni, mert ez csak 3 karakter… :), de kedves olvasó, bátran helyettesítsd be egy másik hátrányos helyzettel.

A közvélekedés szerint, ha pl. 10% női kvóta van meghatározva munkavállalókra, akkor 10 pozícióból egyet biztosan nőnek kell majd betölteni, és a nők így akkor is bekerülnek, ha egyébként kevésbé alkalmasak, mint a férfiak. Ha ezt valahol így csinálják, akkor rosszul csinálják, ők azok akik csak letudni akarják a kvótázást, mert az menő vagy csak anyavállalati elvárás, de nem is gondolják, hogy lehetne ennek akár értelme is. Így lesz a kvóta olyasmi, aminek a közvélekedés szerint ellen kell állni, és egyébként is csak lila jogvédős hőzöngés az egész…

Megjelenik a félelem is, hogy a kvóta az esélyesből esélytelent csinál. Nem jutott be egy alkalmas, mert női kvóta van, alkalmasunk meg épp férfi. Diszkriminációóóó!

Nem az. Bőven lehet, hogy a nő volt a jobb valamiért arra az állásra, de ezt sokszor nehéz elfogadni – természetesen hozzátesz ehhez rendesen a sok szakmaiatlan, akár áltudományos, vagy konyhatudományos kiválasztás is. Racionálisan is hozzá lehetne állni, és akkor látjuk, hogy a kvóta az esélytelenből csinál esélyest, miközben a már esélyestől nem veszi el az esélyt. A férfi nem lett kevesebb a női kvótától, és nem lesz esélytelen a munkaerőpiacon. Pusztán megjelentek mások is ugyanezen a piacon, ami nem lehetne baj, pláne nem munkaerőhiány idején. Egyébként hány „esélyest” hallunk panaszkodni, hogy túlterhelt, mert nem vesznek fel még egy embert? Tudjuk-e hány nő vagy senior korú CV-jét dobták félre eközben?

Hogyan kell jól „kvótázni” és miért is kell a kvóta?

Az esélyek kiegyenlítéséből a teljes társadalom profitál. Ha nem az a fontos, hogy minden (vélten) rossz sorsú ember lásson nála még rosszabb sorsokat, azért, hogy ezzel megnyugodjon vagy épp féljen attól, hogy lesz még rosszabb. Ha az a fontos, hogy mindenki boldogulhasson saját erőből, tudásból, akkor az esélyek kiegyenlítésére szükség van. Ez hozná magával azt is, hogy megszűnik a létbizonytalanságtól való szorongás, mert ha tudjuk, hogy tudunk boldogulni, akkor ennek már nem lenne értelme.

Amíg ma Magyarországon nyíltan jelenhetnek meg diszkrimináló hirdetések, és ezt a „közönség” segítőkészen megosztja a közösségi oldalakon, ezzel aktívan támogatja is a diszkriminációt, addig muszáj lenne a kvótákat megkövetelni, mert másképp az esélytelenekből nem lehet esélyes.

A munkáltatóknak már rég nem kellene bizonygatni, hogy a diverzifikáció egyértelműen versenyelőnyt ad, elvileg már van egy olyan cégvezetői generáció, aki ezt tanulta, menedzsmenttudományok mentén. Nem feltétlenül női kvóta kell minden céghez, de minden cég találhat olyan munkaerőpiacon hátrányos réteget a maga iparágában vagy régiójában, ami segíthet neki cégstratégiai szinten. Ha erre a cégek maguktól nem jönnek rá, akkor törvényileg kell előírni, és akkor hátha elkezdik keresni a megoldást. A fogyatékkal élők esetében ez meg is történt, csak ettől még maguk a fogyatékkal élők sem lettek boldogabbak. (lsd. keretes írásom.) Ha van kiskapu, akkor meg azt használják:  járulékfizetéssel megúszható, az kényelmesebb – persze versenyelőnyt nem ad, de „le van tudva”. És persze azok, akik ott dolgoznak, ki kell, hogy termeljék ezt a járulékköltséget is a cégnek. Azaz mindenki vesztett. Újra kellene ezt gondolni, más megközelítéssel.

Kvóta = stratégia

Mert bizony, ha kvótázni akarunk, akkor azt is stratégiai szinten kell megvalósítani –cégnél és társadalmi, állami szempontból is. Jó lenne, ha a társadalomnak is lenne stratégiai megfontolása ezügyben, meg az államnak is.

Ne kvótát akarjunk csak úgy önmagáért, hanem versenyelőnyt – ezesetben a kvótából. Ehhez már egy olyan törvény kellene, ami ezt támogatja. Nem a kvótát kell megtervezni, hanem azt kitalálni, milyen versenyelőnyt tudunk/akarunk a piacon elérni, és ezt milyen kvótával lehetne megtámogatni. És törvényi szinten nem azt kell meghatározni, hogy kiket kell feltétlenül alkalmazni a cégnél bizonyos százalékban, hanem meghagyni a cégeknek a lehetőséget, hogy maguk alakítsanak ki többféle körből kvótát – ezeket a köröket lehetne törvényben meghatározni. Mert miért ne lehetne egyszerre fogyatékkal élőket is, és seniorokat is segítő kvóta egy cégnél? Esetleg egy cégen belül részlegenként más rétegre – ami a tevékenységtől függően éppen ott logikus és megvalósítható.

Az állami/társadalmi stratégiai előnyt is egyszerű belátni: vannak a nehéz helyzetűek, akiknek segíteni kell, hogy odaférjenek a lehetőségekhez, mert ha nem, akkor a többiek által termelt GDP egy része az ő támogatásukra megy el. Mindenkinek – nekik is – az a jó, ha a lehető legtöbben képesek arra, hogy saját jövedelmet szerezzenek a munkájukkal. Őket már nem a többi adófizetőnek kell eltartani, önállóakká válnak.

És vannak cégek, akik pont az ő valamilyen tudásukból, jellemzőikből profitálhatnak. Sztereotípiákat félretéve is könnyen belátható, hogy pl. egy fiatalok által alapított startup hiába csinál valami jó terméket, ha nincs kapcsolatrendszere, tapasztalata, nem lesz könnyen befektetője, nem tudja bevezetni a piacra a terméket. Jól jön tehát egy senior szakember, akinek van jó híre, kapcsolatrendszere, hiteles fellépése, ismeri a buktatókat is. Körülnézve a munkaerőpiacon, azt látjuk, hogy sok 50+ éves szakember bolyong állás nélkül, vagy valamilyen súlytalan helyen, érdemi lehetőségek nélkül. Nem is kell kvóta, elég, ha „odaengedjük” azokhoz a feladatokhoz, amikben ők a legjobbak.

Már versenyelőny lehet az is, ha egy potenciális munkavállaló könnyen munkába tud állni, mert „szabad” (értsd: munkanélküli), és mert más cégek nem elég nyitottak rájuk (hajléktalanok, kisebbségiek pl.) Itt igenis versenyelőny lesz, ha az én cégem hamarabb talál munkavállalót, mint a versenytársam, és én emiatt hamarabb, hatékonyabban, gyorsabban tudok termelni, mint ő. Még akkor is, ha még munkásszállót is fenn kell tartanom. Az ügyfél tőlem vesz, mert nála többet kell várni a termékre, ha egyáltalán le lesz gyártva a termék. Sőt, még az is lehet, hogy az ügyfél akkor is tőlem vesz, ha kicsit magasabb az ára nálam, de én legalább garantálom, hogy lesz termék.

Folyt. köv: A női kvóta (itt már nem fog működni a behelyettesítés).

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #