Közösségi oldalak, mint munkaeszközök
avagy: Segítség! A főnököm elkérte a Facebook-jelszavamat!
Egyre több ilyen esetről olvasni: egyes munkáltatók, vezetők úgy gondolják, hogy ezt nekik szabad… Nemcsak Magyarországon, több panaszt olvastam külföldi oldalakon is – sőt, ott mintha előrehaladottabb lenne ez a probléma, mert ott már a legkisebb cégnek is van saját Facebook/Instagram/Twitter oldala, és használják is marketingre, ahogy kell. (Ezzel szemben nálunk még egyes cégeknél tilos használni ezeket munkaidőben…) Ebből alakult ki a probléma: a magánember és a munkavállaló tevékenységei összekeverednek ezeken az oldalakon. Ezt valahogy kezelni kell, de igazi jógyakorlat még nincs rá.
Jogilag sincs kifejezetten szabályozva, bár a Munka Törvénykönyve tárgyalja az általános magatartási követelmények (különösen a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme) szempontjából. Eza józan ésszel is felfogható: ne vágd a fát a munkahelyed alatt, mert te is annak a fának az egyik ágán ülsz… Emellett biztos ide lehet citálni a GDPRt valahogy, de egyébként marad az erkölcsi érzékünk, az igazságérzetünk, meg a remény, hogy ezt egyszer valaki úgy fogja szabályozni, hogy az működőképes is legyen. És persze nemcsak a Facebookról van itt szó, de a Linkedin, Instagram és társai is lehetnek valakinek munkaeszközei.
A megoldást nem látom, a bölcsek köve sem nálam van, jogászkodni meg végképp nem szeretnék (biztos vagyok benne, hogy valamilyen jogszabályokat mégiscsak rá lehetne feszegetni az egyedi helyzetekre), de ha valaki ebbe a helyzetbe fut bele, valahogyan reagálnia kell. Még inkább előkészíteni azt, hogy ne fusson bele kényelmetlen helyzetbe.
Fontos lenne ezeket már az állásinterjún tisztázni, ha a közösségi oldalak, mint munkaeszközök felmerülnek a pozícióban. Inkább, mint belépve vita, konfliktus, próbaidőben véget ért munkaviszony, kilépéskori konfliktus legyen. Ahol ezek munkaeszközök, ott legyen rá szabályzat is – ez most természetesen a munkáltatóknak szól, az álláskeresők dolga erre rákérdezni az állásinterjún. Mi a szokás? Mik a szabályok? Pár pozitív és negatív esetet csak úgy, a példa kedvéért felsorolok. Tanulságokat nem vonok le, nekem az egyértelmű, hogy saját fiókunkhoz másnak hozzáférést nem adunk, de…
- Van, ahol a munkakör része a Linkedin használata, ehhez fizet még premium accountot a cég. Eddig rendben, mondjuk egy HR-es Recruiter accounttal dolgozik, egy sales Sales Navigatorral stb. Elvárások is szoktak lenni, mit kell posztolni, mikor, stb. Ha ez szabályozott, akkor van mit betartani, pontosan megfelelhetünk ennek, így nem is lehet probléma belőle. De előfordult, hogy a munkaviszony megszűnésekor a HR-est megkérték, hogy az így szerzett kontakjait (ez akár több ezer ember lehet) törölje az ismerősei közül… Jönnek a kérdések: etikus-e megtartani ezeket, etikus-e a törlést kérni? Cégnek vagy embernek lettek ismerősei ezek az emberek, ha az ő profilján látszanak ismerősnek? Hogyan fogják ellenőrizni? Hogyan lépnek fel ellene, ha nem teszi? Mit nyerne vele a munkáltató, ha törli őket? Akiket töröltek, azok mit nyernek/vesztenek? Merthogy ők is emberek ám (ill. profiljaik)
- Van, ahol a Facebook használatot szeretnék olyan módon ellenőrizni és moderálni(!), hogy ehhez a kolléga fiókjához kérnek hozzáférést… Súlyosabb esetben a nevében, profiljáról szeretnének posztolgatni, de erre panaszt még csak külföldi fórumokon láttam szerencsére… Mindez természetesen a Facebook és a Linkedin felhasználói feltételeivel is szembemegy, de a józan ésszel pláne, így nyilván ilyet nem engedünk.
- Van, ahol kötelező ismerőssé fogadni a vezetőket, ami megintcsak kérdőjeles elvárás – persze a Facebookon megvan annak a módja, hogy szabályozzuk akár személyenként, kivel mit osszunk meg, mégis, fura, de legalább kezelhető.
- Szakmai csoportok szerveződtek a Facebookon is, ott megvitatni szakmai kérdéseket hasznos és fontos kapcsolatépítés szempontjából is. De akkor felkerüljön-e a Facebook profilra a munkahely vagy sem?
- Van, ahol a munkahelyi közösség vagy annak egy kisebb csoportja csinál zárt Facebook-csoportot, mindenféle közös programok, akciók megszervezésére, ismerkedésre.
Mindezeket árnyalhatja, hogy a közösségi oldalak, Linkedin, Facebook, Twitter, Instagram stb. sok helyen valóban munkaeszköz. Álláshirdetéseket tesznek fel, reklámoznak, véleményt gyűjtenek, kérdőíveznek stb. A saját profiljukat használva, mert céges profilra nincsen lehetőség.
Akkor vajon szétválasztható-e a magánember és a munkavállaló ezeken a terepeken? Azt gondolom, hogy mint minden másban a munkavállalás körül, itt sem… mert humán erőforrás vagyunk a szervezetek szempontjából, mindenféle humán jegyekkel ellátva. Ha kommunikálni kezdünk, akkor ott jelen lesz érzelem is. Miután nincsenek általánosan elfogadott gyakorlatok, érdemes mindig az adott munkahellyel, vezetővel tisztázni mindezt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2019.10.01. 13:21:26
Nem céges account jelszavához semmi köze se a HR-nek, se a főnöknek.
Bambano 2019.10.01. 16:46:33
Vagyis senkit nem lehet felkényszeríteni a facebookra meg a többire. Aki nincs fent, az nem lesz fent, ez az egyetlen törvényes verzió.
A magán facebookhoz tartozó jelszót, mivel olyan személyes adatokhoz is hozzá lehet jutni általa, amit az érintett nem biztos, hogy szívesen kiad, erővel elkérni törvénytelen.
Tehát ha egy főnök azt mondja, hogy add oda a jelszavadat, akkor vagy emlegetsz neki néhány keresett kifejezést, amiben minimum a nőági felmenőjét ősi foglalkozás űzésével gyanúsítod meg, vagy higgadtan elmondod neki, hogy amennyiben a kérése megvalósul, akkor az a btk 219. paragrafusa szerint minősített adatvédelmi incidens és két év börtönnel fenyegetett.
Semmiféle új szabályozásra nincs szükség, a jelenlegi jogszabályok megfelelő útmutatást adnak.
erővel elkérni: ha csak elkéri, te nemet mondasz és ebbe belenyugszik úgy, hogy nincs semmiféle következménye, akkor lehetsz nagyvonalú és nem piszkálod tovább az ügyet. a probléma akkor indul, ha komolyan gondolja, hogy neki ehhez joga van és fenyegetéssel vagy retorzióval akarja keresztülvinni az akaratát.
Bambano 2019.10.01. 16:53:46
azt kell vizsgálni, hogy amikor kapcsolatba került a kontakt a linkedines accounttal, akkor milyen céllal adta át az adatait. Ha a feltételezhető cél munkaüggyel kapcsolatos, akkor nem erkölcsi, hanem jogi okból köteles törölni a kontaktot, miután az adatkezelés célja megszűnt. Ha nem teszi, büntetés jár érte. A célt vélelmezni lehet abból is, hogy a hr-es linkedin accountja milyen céllal és körülmények között jött létre. Ha munkával kapcsolatos feladatok megoldása volt az elsődleges cél, akkor vagy törli minden kontaktját, vagy otthagyja az accountot a cégnél.
Zöldelve 2019.10.02. 06:53:39
Rejtélyes 2019.10.02. 07:44:05
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 08:26:22
Ezt ajánlanám másnak is. Nálunk a cégnél mindenki ezt csinálta.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 08:39:43
Így igaz.
Én egy egész komoly kamuprofilt építettem ki, minden adattal, sok részlettel, lájkokkal. S egy csomó barátot is csináltam. Ez utóbbi nagyon egyszerű: női kamuprofilt kell csinálni, csinos női imázzsal, 4-5 nőiesen jó, de nem qrvás képpel (ez utóbbit nézi a FB-cenzúra, s gyanút fog, hogy az ember ügyfeleket kereső prosti), majd találomra bejelolni 400-500 ismeretlen középkorú férfit. A 40-50 %-uk gondolkozás nélkül vissszajelöl. Aztán persze mindenkit blokkolok, mert ömlenek az üzenetek, de ez már mindegy, a lényeg, hogy van 150-200 barát, azaz senki se veszi észre, hogy a profil totális kamu.
Annak idején 10 ilyen profilt csináltam, másoknak is. S ha az ember nem használja őket túl nyilvánvalóan pofátlanul, sose veszi észre a FB-cezúra. Óvakodni kell attól is, hogy valamelyik kamuprofillal az ember politizáljon, erre is figyelnek a FB-nál. Szóval a legjobb egy erősen politikamentes profil, mely megszólal pl. zenei, filmes ügyekben, kommentál főzésről, sportról.
Az én munkám táplálékkiegészítők rejtett reklámozása volt, szóval erre kellett összpontosítanom.
Néha kifejezetten vicces volt. Pl. két különböző kamuprofilon sajét magamal vitatkoztam.
Visceroid 2019.10.02. 09:15:59
chrisred 2019.10.02. 09:32:09
Kampfer 2019.10.02. 09:34:06
Semmi pánik. Elkérni el lehet. Te meg nem adod meg, mondván semmi köze nincs hozzá! Nem barát, nem célközönség, pusztán ismerős. Nagyon egyszerű célzás a cég random tisztségviselője felé, ha 'x'-edik alkalommal is szépen visszautasítod az 'ismerősnek jelölést'. És ennyi.
- "De, hát ismersz, nem...?"
- "De. Schwarzit is ismerem, mégsem ismerősöm"
- "De mi napi kapcsolatban vagyunk!"
- "Jah. A vezetőm vagy, semmi több. Nem a barátom, rokonom, családtagom. Ergo semmi közöd a privát szférámhoz."
Nos, valami hasonlót adtam elő a hr-esnek is. Ha megérti és együtt él a dologgal, a saját életét könnyíti meg.
"Akkor vajon szétválasztható-e a magánember és a munkavállaló ezeken a terepeken?"
Simán. Egy 'cégarcos' profil a cégnek, a magunk profilja pedig továbbra is azok számára, akiket mi magunk választunk. És ennyi.
Kamp.
Kampfer 2019.10.02. 09:37:24
Kamp.
chrisred 2019.10.02. 09:52:30
De a csak a poszt alap felvetésére akartam reagálni, szerintem a mögöttes gazdasági kényszerhelyzet miatt a tárgy jogi rendezése csak látszatmegoldás. A GDPR-nek is csak akkor van értelme, ha az adatkezelő szervezet és az érdekelt személy között nincs függőségi viszony. Nem életszerű, hogy egy munkavállaló azt akarná, hogy a fizetését álló munkáltató súlyos büntetéseket fizessen.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 10:01:18
Egyes helyeken benne van a munkaszerződésben, hogy a munkádon kívül se tehetsz bármit.
A Coca-Cola pl. előírja, hogy a dolgozó nem csorbíthatja a cég hírnevét munkaidőn kívül se. Ezt úgy hívták "minden dolgozó a cég nagykövete".
Aki vezetői beosztsban volt, az ezt komolyan is vette. Volt egy kolléga, aki nagyon szerette a KFC-kaját, de nem mert ott menüt rendelni, mert ahhoz Pepsi járt, s aztán nehogy valaki meglássa, hogy Pepsit iszik.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 10:09:48
Olyan viszont van, hogy a munka része a céges profil kezelése. Ehhez meg kell adni a magánprofil nevét, hogy az hozzá legyen rendelhető a céges profilhoz. De a jelszót nem kell ehhez megadni, ez tény.
chrisred 2019.10.02. 10:15:25
chrisred 2019.10.02. 10:35:40
muv 2019.10.02. 10:47:09
2019.10.02. 10:49:07
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 10:53:04
Nem, sose csináltam ilyet.
Akkor is csak részmunka volt. Az hitte a cég, hogy majd nagyon népszerű lesz a gerillareklámmal. Hát, nem lett.
S gondolod, csinálnék ilyet a saját nevem alatt?
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 10:54:06
Nem vállalnék ilyesmit soha. A munkaerőmet kénytelen vagyok eladni, de a nézeteimet nem adom el.
antisocialnetwork 2019.10.02. 12:41:08
no.nick.today 2019.10.02. 15:02:09
Ez fordítva is igaz. Egy profil még nem a létezés bizonyítéka.
@antisocialnetwork:
"Értelmes, felnőtt gondolkodású, a Világot átlátó normális ember" - tudja helyén kezelni a dolgokat.
Akár Facebookkal, akár anélkül, amit írtál, mondtál, megosztottál, az már a te felelősséged itt is - ott is.
Nem kell közösségi oldalon regisztrálnod, hogy valamelyik titkosszolgálat a magánéleteden csámcsogjon.
F.E.K. 2019.10.02. 15:36:54
Önéletrajz van, szakmai profil/demo van, a magánéletemhez meg a munkáltatónak igen kevés köze van...
(viszont halottam olyan sztorikat hogy a jelölt facebook oldalának nyilvános része alapján ítélték meg a felvételt, akinek nem találták meg azt pedig automatikusan lehúzták a listáról. Nos, esetemben ezt nem tartom gondnak, mert az ilyen helyre valószínűleg úgysem szeretnék elszerződni...)
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.10.02. 17:01:44
Több cégnél, ahol dolgoztam, a FB-profil alapvető volt. AKinek nem volt, azt kizárták, kb. "biztos furcsa ember, ha ninsc regisztrálva" alapon.
Din Serpahis 2019.10.02. 21:41:51
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.10.03. 07:23:56
Ha nem találták meg a Facebookon, és emiatt kiszórták, az akkora hiba, hogy oda tényleg kár lenne menni dolgozni. Aki meg úgy keres állást, hogy nincs Facebook-profilja, az töltse meg a CV-jét Linkedin és egyéb releváns linkekkel, információkkal magáról, fényképpel, és akkor megkapják azt, amit a Facebookon akarnának keresni.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.10.03. 07:23:59
Ha nem találták meg a Facebookon, és emiatt kiszórták, az akkora hiba, hogy oda tényleg kár lenne menni dolgozni. Aki meg úgy keres állást, hogy nincs Facebook-profilja, az töltse meg a CV-jét Linkedin és egyéb releváns linkekkel, információkkal magáról, fényképpel, és akkor megkapják azt, amit a Facebookon akarnának keresni.
F.E.K. 2019.10.03. 07:59:20
Fennartom: ha a Facebook megléte vagy nemléte dönt a felvételről, akkor nem egymást keressük a munkáltatóval. Bár ugye van pletyka arról is hogy van HR-es aki a csillagjegyek alapján dönt... sajnos azt is el tudom hinni.
babona 2019.10.03. 09:14:23
Bambano 2019.10.03. 14:40:13
ezért bármiféle kapcsolatot elvárni ezekkel a cégekkel kb. akkora ostobaság, mintha valaki bank pénztárába csak olyan jelölteket keresne, akik azért léptek be korábban a maffiába, mert az elveik megegyeztek.
Nonszensz.
Tehát ha én ma komoly munkára keresnék jelöltet, nemhogy nem várnám el a facebook és linkedin jelenlétet, hanem az KIZÁRÓ INDOK lenne. adatvédelmi felelős akarsz lenni? van facebookod? van? buktad, viszonthallásra. ugyanezért a toborzók fejébe is bele kellene verni végre, hogy a facebook jelenlét nem pozitívum. ha valaki kerüli a facebookot, mint a leprát, az pozitívum. facebook, linkedin, instagramm, snapchat, mittomén mivan még, ugyanez a kategória. google docson van az önéletrajzod, és a linket küldted el? nem töltöm le.
L.Cz. 2019.10.04. 00:04:20
Jé, a kékgallérosok végre legalább megjegyzésben, említés szintjén előkerülnek egy álláskeresőknek szóló blogon! Már ezzel is előrébb vagyunk, mint az álláskereséssel foglalkozó weblapok, ún. szakmai fórumok, fejvadászcégek, munkaerő-kölcsönzők és egyebek 99%-a. Nem rossz!
2019.10.04. 07:33:53
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.10.04. 08:19:40
kukatr 2019.10.04. 09:10:22
babona 2019.10.04. 09:31:12
Bambano 2019.10.04. 20:46:41
- tudod-e, hogy hogyan működik a facebook (jellemzően nem tudják)
- tudod-e, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak a facebookra (szinte senki nem tudja)
- tudod-e, hogy hányszor sértett a facebook jogszabályt, hány vizsgálat volt ellenük, hány büntetést fizettek ki (nem szokták tudni)
tehát ha valaki úgy facebookozik, hogy nagy vonalakban sincs lövése arról, amit csinál, arról azt lehet feltételezni, hogy a többi tevékenységét is úgy végzi, tehát bizonyos pozíciókra egyáltalán nem alkalmas. például könyvelőnek biztosan nem vennék fel valakit, aki annyira ignoráns és tájékozatlan, hogy egyáltalán nem érdekli a jogszabály.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.10.05. 11:11:39
Kedvenc példám a CV-ben írt hobbijai szerint sakkozó, origamizó, ultrafutó adatbázisszakértő, akit egy kiválasztó sikeresen magának való, introvertált emberkének értékelt, aki tutira nem illik majd a csapatba, és ezt ki is fejtette az állásinterjún, azzal a rácsodálkozással, hogy jé, nem gondolta volna, hogy micsoda egy jófej, jól társalgó ember. Szerencsére nem tehette meg, hogy nem hív be egy szakembert a feltételezése okán. Persze azért nem lett belőle állás, mert voltak ott más bajok is.
A könyvelős példád majdnem megáll, de talán mégis a szakmai értékelésre kellene szorítkozni, a feltételezések helyett.
Bambano 2019.10.05. 18:42:52
Nyilván ettől sok pozíciónál el lehet tekinteni, mert a buszvezetőnél tökmindegy. De adatvédelmi felelőst biztosan nem vennék fel olyat, akinek van facebookja vagy linkedinje vagy gmailről jön a levél. A facebookozó adatvédelmi felelős az kb. az a szint, mint a védelmi pénzeket behajtó rendőr.
L.Cz. 2019.10.06. 01:29:59
Ám ettől függetlenül érdekes az a jelenség, hogy ha az álláskeresés vagy karrierépítés, mint fogalom szóba kerül, az gyakorlatilag mindenütt, legyen szó akár állásportálról, akár HR-blogról, akár karriertanácsadóról, egyet jelent: a diplomás, jellemzően valamely multi budapesti vagy vidéki nagyvárosi irodájában dolgozó, többnyire angol nyelvű pozícióban (lásd a klasszikus vicc egyik változatát: "Én az XYZ Hungária Kft. Finance & Accounting divíziójában dolgozom back-office területen az overdue paymentek redukciójára irányuló corporate projekt East-Central Europe Area koordinátoraként - Én meg ács vagyok") KPI-okat teljesítő "irodista" már unja a banánt és egy másik multi a céglogót leszámítva tök ugyanolyan irodájába ülne át nagyjából ugyanazt végezni több fizetésért, jobb előrelépési lehetőségért vagy csak egyszerűen az újdonság öröméért. Nekik szólnak a tanácsok, az ő igényeikhez és lehetőségeikhez igazodnak a divatos, kompetenciaalapú önéletrajzok, nekik hirdetnek képzéseket a coachok.
Az, hogy eközben még létezik egy jelentős réteg, aki több műszakban dolgozik, munkaidő végére nyakig koszos, fizikailag (is) elfárad és előállítja azokat a termékeket vagy elvégzi azokat a szolgáltatásokat, amik az előbbiek képernyőin egyszerűen csak "production figures"-ként jelennek meg az ERP-ben vagy az agyonmakrózott, használhatatlan Excel-táblázatban, valahogy elfelejtődik.
Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint a fehérgallérosok, ők is ugyanúgy vágynának arra, hogy legyen értelme a minimálisnál jobban végzett munkájuknak, legyen esélyük rá, hogy belátható időn belül embernek való időbeosztásban dolgozzanak, hogy ne csak akkor legyen mondjuk családfenntartásra is elegendő a bérük, ha vállalják a világ összes túlóráját, éjszakai műszakját és ünnepnapi munkáját, esetleg csak szeretnének valami olyan munkát végezni, amiben nem butulnak el és nem megy rá az egészségük. Ám nekik ritkán érkezik segítség a jól ismert "tanulni kellett volna" szintű észosztáson túl, pedig lehet, hogy hajlandóak lennének fejleszteni magukat emberileg vagy szakmailag úgy is, hogy nincs se diplomájuk, se számottevő tapasztalatuk sem menedzserként, sem specialistaként, de talán nem is tudják, mit jelent az iménti két fogalom és nem azért, mert buták, mint a föld.
No, de nem szeretnék itt fölös vitát kelteni, sem elvinni a társalgást egy olyan irányba, ami (nagyon) eltér az eredetitől. Csak egyszerűen nem értem, mi lehet az indoka annak, hogy a karrierépítés, mint fogalom csak fehérgalléros körökben értelmezhető, kékgallérosoknál megreked azon a szinten, hogy ha elég jól teper és helyezkedik az ember, lehet belőle kisfőnök a műszakján belül, oszt' örüljön, hogy nőtt az órabére meg már van valami "rangja".
kukatr 2019.10.06. 12:36:33
Több mint hinnéd. Innentől kezdve mire is vagy alkalmas és mennyire értesz a munkádhoz?
Húzd fel az alufóliasisakod, és menekülj a pusztába! Talán ott nem kell bűncselekményhez asszisztálnod. Ja, a bangladesi pólódat előtte azért dobd ki! ;)
Bambano 2019.10.06. 16:53:38
ha adatvédelmi bűncselekményt követnek el, annak én vagyok az áldozata, nekem lesz rosszabb.
az tény, hogy az emberek elsöprő többségének semmiféle affinitása nincs ehhez a kérdéshez (ennél udvariasabban nem tudom megfogalmazni, hogy hülye hozzá, mint egy pár rendőrcsizma), így fogalmuk sincs arról, hogy mi történik. persze lehetnének annyira udvariasak, hogy nem ugatják le azt, akinek meg ez a szakmája és segíteni próbál.
ha hallgatsz rám, jól jársz. ha nem, kitolsz magaddal. tied a választás.
Silene 2019.10.07. 11:45:48
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.10.08. 08:59:29
babona 2019.10.08. 11:32:27
Bambano 2019.10.08. 18:11:51
Túl sok felhasználó 2019.10.14. 05:49:47
Nem vagyok ugyan kékgalléros, de én is telefonról olvasom a blogot. Szerintem teljesen élvezhető így is.
Volt olyan főnököm, aki kötelezővé akarta tenni nekem a WhatsAppot. "Hogy a szabadnapodon gyorsan el tudjalak érni." Szállodában dolgozom, aránylag érthető, hogy ha mondjuk kedden szabadnapom van, akkor pont szükség van olyasmire, amit csak én tudok. Viszont eléggé felháborított az a nyílt indoklás, hogy gyorsan el akarnak érni a szabadnapomon. Mondtam neki, hogy ember, kizárt, hogy telepítsem a WhatsAppot, mert így legalább a két másodperc alatt, amíg megtalálod a telefonszámomat, átsuhanhat az agyadon, hogy talán nincs is szükséged rám.