A referenciakérés komolyabb pozíciókra bevett gyakorlat, ezért a referenciákat jól elő kell készíteni. A toborzó, közvetítő, fejvadász felelőssége is nagy, nem mindegy kiket és hogyan kérdez meg rólad. A szakma legjobbjainak persze erre is van külön referenciainterjú-protokolljuk, de sajnos nem mindenkinek. Ezért álláskeresőként is sok dolgunk van a referenciák vonatkozásában.

Kezdjük a legnehezebbel, a rosszindulat kezelésével. Az „utánanyúlás” az egyik legaljasabb dolog, amit tehet egy sértett vezető, és kis magyar gyarkorlatunkban teszik is sokszor. Álláskeresőként, munkavállalóként ezt leginkább megelőzni lehet, ha már megtörtént a baj, akkor nehezebb kezelni. A legsúlyosabb esetben ügyvéd írt levelet a rosszindulatú volt főnöknek, hogy abba kellene hagyni a rosszhírkeltést. Ő már kérdés, kérés nélkül is küldözgette a célcsoport cégeknek a „jóindulatú figyelmeztetéseit”, amiben előrevetítette, hogy jelöltünk biztosan nem lesz jó munkavállaló, mert… De hogyan lehet ezeket a helyzeteket megelőzni?

Folyamatos énmárka-építéssel

Ez trendi lózungnak hangzik, ezen szavakkal az is, de ha szakmai és emberi hitelesség megteremtésének hívjuk, máris jobban néz ki, mint a női magazinokban az énmárka. A lényeg ugyanaz.

Ez évekig tartó munka, és folyamatosan csinálni kell. Kapcsolati tőke építése, kapcsolatrendszer fenntartása. Gondold végig: ha bárkit a Linkedin-ismerőseid közül megkérdezne egy fejvadász, mit tudna rólad mondani az illető? Egyáltalán, tudja, hogy ki vagy? Mikor beszéltél velük utoljára, mikor posztoltál olyasmit, ami minden szakmai ismerősöd érdeklődését felkelti? Pedig ez fontos: ha minél több ember ismer korrekt, becsületes, szorgalmas, alapos, jó szakmaiságú embernek, akkor az utánanyúló, rossz híredet keltő ember egyszerűen nevetségessé válik az áskálódásával – ha elég okos, felismeri ezt a kockázatot, mielőtt hozzákezdene az áskálódáshoz.

Ne égess fel hidakat, próbálj meg korrekten elválni a volt cégedtől!

Tudom, hogy néha ez lehetetlen. De mégis, érdemes megpróbálni, mert senkinek sem jó, ha ellenségei vannak a piacon. Egyszer majd lehet, hogy valaki olyan fog dönteni egy üzletedről, állásodról, akivel összepattantál… Nem érdemes ezt kockáztatni. A személyes sérelmeket meg kell próbálni tisztázni. És tudom, hogy van, amikor nem megy, akkor egyedileg, majd az adott helyzetben ezt tudni kell kezelni. Itt jön elő a régi alapelv, hogy a saját érdekei ellen úgysem cselekszik senki: ha nem lesz érdeke téged akadályozni, nem fog akadályozni.

A referenciákról is beszélj állásinterjún!

A „fejvadászok” egy része sajnos akkor is megkérdez a jelölt szakmai múltjából valakit, ha ezt a jelölttel nem beszélte meg. Ez egy igazi kontár, szakmaiatlan hozzáállás, de sok ilyen panaszt kaptam. Véletlenül az édesdrága toborzó is épp ismert valakit a jelölt volt munkahelyéről, felhívta hát… Lett is belőle méretes botrány, és nem egy ilyen eset történt. És persze cég belső HR-ese is tett már hasonlót… A cég HR-eseinek ilyenkor is felelőssége, hogy ha már a szakmai vezető személyes sértésnek élte meg a kolléga távozását, legalább ő ne tegye. Van, ahol erre is szabályzat van: a HR-es csak annyit igazolhat vissza, hogy igen, az adott kolléga ettől-eddig, ilyen pozícióban itt dolgozott.

Tehát, ha a CV-dben benne van, hogy „kérésre referenciákat biztosítok”, az egy fontos pont lehet. Gondoskodj arról, hogy állásinterjún merüljön fel a referencia témaköre. Pl. amikor a múltbeli munkahelyeidről kérdeznek, ott bele is szőheted a mondanivalódba, hogy „az itteni főnököm elérhetőségeit szívesen megadom referenciához, ha szükséges”. Nemcsak a referenciaszemélyt kell felkészítened a referenciainterjúra, hanem az interjúztatót is.

Azokról is beszélj, akik nem lennének jó referenciák!

A felkészítést folytatva bizony muszáj őszintének lenni: ha van, ahonnan konfliktussal távoztál, akkor azt érdemes megemlíteni. Nem rossz színben feltüntetve a volt munkáltatót, de jelezve, hogy az ott nem ment jól. Ezzel megadod, hogy kiket nem érdemes felhívnia, ha a munkádról akar információt. De ha mégis felhívja (a kontár), akkor lesz egy rossz vélemény egy olyantól, akiről jelezted, hogy rossz véleménye lesz, mert… Másképp fest így.

Ismerd a referenciaszemélyeidet – jól!

Egyszer előfordult, hogy célegyenesben jártunk egy jelölttel, aki egy adott céghez pályázva olyan volt főnököt adott meg, aki éppen pont a megpályázott cégnél dolgozott, újra kolléga lehetett volna. Azt gondolta, jó lesz. Nagyon nem lett jó, mert a volt főnök ugyan szeretett vele dolgozni, de bizony szakmailag féltékeny is volt, ami régebben, főnök-beosztotti viszonyban még nem látszott, itt most mellérendelt szerepben látszott volna… A referenciainterjúk egyik állandó kérdése, hogy dolgozna-e az illetővel most is a referenciaszemély. Szinte mindig igen a válasz, ha az nem jár kockázatokkal a referenciaszemély számára (érdekek ugye)

Ez a helyzet egy másik kockázatot is rejt magában, emiatt ódzkodok az ilyen referenciaszemélytől: mi van akkor, ha a szerintünk jó referenciaszemély finoman szólva sem közkedvelt az adott cégnél? Mi van, ha az, aki az ő véleménye szerint megfelelő, az ő szerepe miatt nem lesz az a cégnek? Vagy simán csak ellentét van közte és a mi leendő főnökünk között, így a leendő főnökben gyanakvás ébred: az ő emberét akarja mellém? Inkább nem…

Ezt kívülről nem tudjuk felmérni, a kiszemelt referenciaszemély nyilván nem fogja közölni velünk, hogy nem ő van a népszerűségi lista elején (végén sem), így racionálisan az egyetlen, amit tehetünk, hogy nem jelölünk meg referenciának már ott dolgozó ismerőst.

###

További cikkek a referencia témaköréről:

Hogyan válassz referenciaszemélyt?

Hogyan zajlik egy referenciainterjú?

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #