Az álláskeresés óhatatlanul együtt jár a kudarccal, és ezt azok, akik számára a kudarc minden esetben tragikus, nagyon megszenvedik. Miután így vagyunk szocializálva a poroszos oktatás által, elég sok szenvedéssel fog járni sokaknak minden kudarc.

A poszt további részében kudarc helyett a sikertelenség szót fogom használni, mert szerintem van különbség. Kudarc az én nézőpontomból az, amikor valamibe tesz egy kis energiát valaki (küld egy vagy akár sok sablon CV-t mindenfelé), majd nem jön ki belőle pozitív eredmény. Majd ezt szorozza százzal, azaz kiküld száz ugyanolyan CV-t, és még mindig semmi eredmény. Itt nem a tudatos tetten van a hangsúly, hanem a tippelgetésszerű próbálkozáson. Ez szinte biztosan nem vihet sikerre, így lesz belőle kudarc.

Sikertelenség az én szememben az, amikor megpróbálja, beleteszi a megfelelő energiát, de valami miatt mégsem sikerül – pedig akár sikerülhetett is volna, mert minden megfelelően történt. Ezt elviselni nem könnyű, kérdezik is sokszor, hát hogyan lehet… Alapvetően azt az érzést kell megteremteni, hogy aktívan, magad teszel a sorsod jobbá fordulásáért, nem a csodát várod. És akkor egy jó értelemben vett kitartással megjön a siker is.

Szóval, sikertelenség. Az álláskeresésben ez a legnehezebb, gyakorlatilag az első sikerig kell menni. Ami sokszor magában hordozza azt a veszélyt, hogy ha valahol végre igent mondtak, akkor azt az állást nehéz nem elfogadni – pedig már látszanak a nehézségek az állásinterjún is, de mégis, jobb, mint a semmi. A sok sikertelenség belehajszolhat egy rossz döntésbe. Ráadásul a siker is lehet időleges, még próbaidőben vége lehet az új állásnak. Amikor elfogadunk egy „jobb mint a semmi” állást, akkor tudni kell, hogy ez még nem a siker, csak egy kis „pihenő”. Miután ezek nem jó helyek, a lélekromboló hatás megmarad, de mégiscsak könnyebb lett egy kicsit állást keresni úgy, hogy valamilyen bevétel már van.

-------------------

De mégis, hogy lehet elviselni a sok sikertelen álláskeresési próbálkozást fogyatkozó anyagi tartalékok, növekvő számlahalmok mentén? Most jöhetnék a közhellyel, hogy „higgy magadban”, és persze, higgy is, de az kevés lesz. Abban sem hiszek, hogy minden álláskeresési sikertelenség hordoz valami tanulságot, amiből tanulni lehetne. Sőt, időnként kifejezetten azt tanulják meg az álláskeresők sok sikertelen próbálkozás után, hogy "nem való ez nekem", esetleg elkezdenek mást okolni, amik egyáltalán nem biztos, hogy reális következtetések. Azaz, ne azzal foglalkozzunk, ami már elmúlt, menjünk előre. Mintákat érdemes keresni: ha mindig ugyanazon a ponton jön a sikertelenség, akkor ott érdemes lehet változtatni.

Az én javaslatom a sikertelenség átvészelésére az, hogy egy nehéz helyzetben lévő álláskereső mindig több vasat tartson a tűzben, egyszerre legalább 8-10 jelentkezése legyen nyitva (ennél többet már nehéz kezelni, de meg kell próbálni), és ezeket automatikusan zárja le magában kb. az utolsó interakciótól számított 1 hónap múlva, ha addig nem történt semmi. Akkor valószínűleg már nem is fog. De ezzel folyamatosan aktívan tesz magáért, nem áll meg, és amennyire lehet, kezében van az irányítás. És pont ez az, ami majd segít elviselni a nehéz helyzetet.

Mivel több lehetősége van mindig nyitva, így mindig fennmarad a remény, mindig van mit tenni, mindig mindenhol lehet egy következő lépés, ami közelebb vihet a sikerhez – vagy a lezáráshoz. És ha kiesett egy lehetőség (mert te vagy ők nemet mondtak), azonnal nyitni kell a következőt. Azért javaslok ezek nyilvántartására mindig füzetet, mert azt bármikor elő lehet venni, 5 percre is, lehet vele foglalkozni. Igen, ez pont ugyanaz a módszer, mint az értékesítőknél a pipeline (szóval, a nyitott ügyek listája, nem nagyon tudok rá rendes magyar szót, ami visszaadná). Mivel én "hivatalosan" értékesítő vagyok, az álláskeresés meg eladás és nem HR munka, nyilván így fogom megközelíteni. És mert értékesítő vagyok, az ügyeim nagy százalékban végződnek sikertelenséggel, nem omolhatok össze minden nemleges választól. Ezért tudom, hogy ez a szemlélet működhet álláskeresésben is.

Felmerül egy nagyon fontos dolog, az interakció. Az, hogy küldtél egy önéletrajzot, nem elég… Az önéletrajz ugye szépen szerkesztett, benne van, amit az épp megpályázott állás kapcsán érdemes tudni rólad? Írtál mellé kísérőlevelet? És még mit tehetnél, hogy meglegyen ez az állás? A következő posztom erről fog szólni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #