Erre mit is kellene válaszolni manapság, hogy taktikailag is jó legyen, korrekt is legyen, jó állás is legyen belőle?

A régi „iskola” szerint erre azt kellett volna válaszolni, hogy neeem, dehogyis, csakis Önökhöz szeretnék jönni dolgozni, mert meg kell(ett volna) mutatni, hogy neked ez az állás kell, és hű, milyen elkötelezett vagy, életed és véred a cégért, amiről most hallottál először, az álláshirdetés szerint pedig „piacvezető”.

Ez persze munkanélküliség idején is hiteltelen és életszerűtlen válasz lett volna, de volt, aki ezt akarta hallani, és hallotta is, és lőn rossz állás hosszú időre… Akkor azt az állást fogadtuk el, amire hajlandók voltak felvenni, csak legyen bevételünk, ehhez igazítottuk a taktikát.

Most viszont, munkaerőhiány idején azt az állást fogadjuk el, ahol úgy látjuk, megtaláljuk a számításunkat.

Az állásinterjú folyamán nagyjából fel tudtad mérni, lenne-e kedved, lehetőséged itt dolgozni, tehát a válaszod is ezt kell, hogy tükrözze. És persze bármit mondasz, ha később felvennének, és mégsem jönnél ide, nemet mondani – kellő udvariassággal természetesen – szabad bármikor.

Miért is kérdezik ezt? Leginkább azért, hogy lássák, mennyire kell neked gyorsan válaszolni, milyen gyorsan kell a te jelentkezésedről döntést hozni. Illetve, itt már puhatolózhatnak, hogy vajon mennyire akarod konkrétan ezt az állást.

Tehát, maradj a korrekt és őszinte vonalon, de arra is vigyázz, nehogy a nagy válogatásban sok szék között is a földre huppanj.

Ha ez az állás annyira nagyon nem tetszene így, de pár változtatással már igen, akkor nem is kell taktikázni, meg kell mondani, hogy igen, tárgyalsz másokkal is, mert most meg akarod ismerni a lehetőségeidet, de mindenhol „félúton vagy”. Fontos, hogy ilyenkor ne tégy összehasonlítást, ne célozgass arra, hogy vannak jobb ajánlatok is. Esetleg megkérdezik majd, hogy mik a döntési szempontjaid, és akkor ott a terep az alkura: ami eddig nem volt meg az ő ajánlatukban, és amitől mégis választanád ezt az állást, itt most felhozhatod.

Ha ennél a cégnél más pozícióra is pályázol, és egyébként bármelyikben el tudod képzelni magad, akkor ezt is el kell mondani. Ha esetleg itt van valamilyen sorrend, hogy mégis melyik tetszene jobban, indokold meg, de úgy, hogy hagyj terepet annak is, hogy esetleg a másikra szánnak. Tehát, az inkább tetsző álláshoz sok érvet hozz fel, miért tetszene, a kevésbé tetszőnél inkább azt hangsúlyozd, hogy a cég mennyire tetszik, és ha látsz rá esélyt mondd el azt is, hogy a másik miért „B terv” csak. Kifejezetten emeld ki, hogy mindkettőben jól éreznéd magad!

Ha egyébként nem akarsz váltani, és nincs is több ajánlatod, de ez a cég, ez a pozíció kell, ezért váltanál, mert valamiért mégis kifejezetten tetszene, akkor meg ezt kell elmondani. Részletekbe menően megindokolni, hogy miért, mert itt nemcsak a szakmaiság lesz melletted szóló érv, hanem a valódi elkötelezettség is.

Ha egyébként nem akarsz váltani, jól elvagy a jelen helyeden, de ők kerestek meg, és most állásról tárgyaltok, akkor légy nyitott… A válaszod is ez legyen, nincs más ajánlatod, valójában nem is gondoltál rá, hogy váltanál, de érdekesnek tartottad a lehetőséget. Vannak cégek, akiknek nem mondunk nemet, ha felkeresnek – minimum tárgyalni le kell ülni velük, aztán majd kisül belőle egy jobb állás – vagy megtudod, hogy ahol vagy, az pont jó neked, és nincs most jobb ajánlat számodra a piacon. Ez is hasznos információ.

Ha egyáltalán nem tudod elképzelni, hogy ott dolgozz, ahol most épp tárgyalsz erről, akkor kell igazán taktikusnak lenni… Ha nem felelt meg a hangnem, a bánásmód, akkor se indulattal válaszolj, de nyugodtan mondhatod, hogy ezt a pozíciót nem fogod vállalni – nem egészen ez volt a kérdés, de ha nem szimpatikusak, akkor arról sem kell tudniuk, hogy mással tárgyalsz. Velük nem akarsz, ez a lényeg.

Ha egyébként a nemleges válaszod csak „most nem”, vagy „ezt nem –de mást igen”, akkor viszont ezt kell elmondani: tetszene, de… pl. a sok utazás, amit a pozíció kíván, neked most nem megoldható. Vagy: ez a pozíció nem megfelelő szintű neked, de egy olyan, ami … az érdekelne. Láttam már rá példát, hogy átalakították emiatt a munkakört: a jelölt kellett, és ő kellett, nem más, de mivel egy-két feladatkört utált, és ezt kellő minőségben el is mondta, ezek elvégzésére kerestek mást házon belül.

---------------------

Az önsorsrontó „taktikákról” is érdemes röviden, elrettentő példaként megemlékezni.

Ha azzal akarod felsrófolni az árad, hogy ó, hogyne, naponta jönnek ajánlatok, akkor kiválthatod azt az érzést, hogy téged nem lehet „megkapni”, feladják, anélkül, hogy ajánlatot tennének neked. Még lelkiismeretfurdalásuk sem lesz, hiszen egy ilyen nagymenő biztos gyorsan talál állást, ha akar, ők meg biztos meg sem tudják fizetni... A „menő” meg csodálkozik, hogy hát milyen menő, mégsem ajánl senki állást végül, pedig mindenhová hívják. Emellett már az állásinterjúra híváskor leegyeztetted (így), hogy kb. milyen nagyságrendű fizetésben gondolkodsz, tehát úgy ültetek le tárgyalni, hogy tudják, mennyit kérsz. Akkor minek taktikáznál tovább ezen? 

Másik „zseniális” elrettentő taktika szerint nem szabad túl lelkesnek mutatkozni, mert akkor kevesebbet fizetnek, hiszen a lelkesedésed éltet, jössz kevesebbért is. Nos, ha megfelelően tárgyalsz, a lelkesedés egy plusz érv melletted, és azt is meg tudod mutatni, hogy lelkes ugyan vagy, de palimadár nem. Hozzáteszem, hogy ahol a lelkesedés fontos, oda pont nem balfékek szoktak kelleni. És ismétlem magam: már az állásinterjúra híváskor leegyeztetted, hogy kb. milyen nagyságrendű fizetésben gondolkodsz, tehát úgy ültetek le tárgyalni, hogy tudják, mennyit kérsz. Akkor minek taktikáznál tovább ezen?