JobAngel Az álláskeresők védangyala

Nem tudod rászánni magad az állásváltásra?

2018. október 29. 06:00
13 hozzászólás

stressed-woman-work.jpgA megszokás nagy úr, ezt tudjuk. De mint „úr”, nem a mi érdekeinket képviseli. Olyan kényelmes, megszokott, rutinos, rendezett kis életünk van általa, hogy nem akarjuk lecserélni, változtatni rajta, mert nem tudjuk, hogy milyen lesz másképp. Tipikusan adminisztrációs, koordinációs, ügyintézői területen dolgozók problémájaként látom ezt. Furcsa módon inkább nőknél. Ők mondják ilyenkor: Másik munkahely? Az túl nagy változás. Új kollégákat, új főnököt megszokni, miközben a mostaninak már ismerem a rezdüléseit? Ugyan nem igazán jó már itt, de legalább tudom, mire számíthatok, hangzik az „érv”, és itt közbe is szólok.

Állj! Tehát ez neked nem jó? Akkor miért is akarsz benne maradni? A váltás, az álláskeresés túl macerás, meg nem is tudom, sikerülne-e, tudnám-e, jön a válasz. Másképp pedig nem fogjuk megtudni, csak ha belevágunk. És mesélek neki, hogy milyen is az álláskeresés, neki mi kell hozzá, milyen lehetőségei vannak. Nem tud ezekről, mert jellemzően tizen-huszonéve egy helyen van. Esetleg valami márka vagy iparág bűvkörében. Mindig is a %?!=//% márkával dolgoztam, mindig is ezt csináltam, mindig is ebben az iparágban… Előbb a gyártónál, utána ott leépítés volt, átmentem egy partnerhez. Igen, ezt szoktam én is javasolni, hogy az üzleti partnereknél elég nagy az esély egy új állásra ezekben a pozíciókban. De aztán ebben marad, mert ezzel a %?!=//% márkával, ebben a szakterületben érzi magát biztonságban, itt ismer mindenkit és mindent. Pedig a tudásuk adminisztratív, operatív, még rengeteg helyen használható lenne. Amit tud, azt 20 év alatt szedte fel, hát mikor lesz újra ilyen tudása másban? Kiábrándítom. Amit 20 éve, 10 éve tudtál erről, azt ma már nem tudod, de nem is kell tudnod. Rég feledésbe merült, nincs már a piacon, nem érték ez a „tudás”. Az a tudás, amit most használsz, legfeljebb néhány éves. Azaz, 2-3 év alatt profi leszel valahol teljesen máshol is, ráadásul nem a nulláról indulsz. Rávilágítok: nem a céghez lojális, nem kizárólagosan ezt az iparágat ismeri, nem a márkához hű, hanem a saját vélt kényelméhez. A félelme, hogy máshol majd más lesz, alapvetően arról szól, hogy nem mondhatja majd többé, hogy „már 20 éve”. Ezért van a helyén, ezért viseli el az egyre rosszabb hangulatot, egyre őrültebb elvárásokat, a sok év alatt nem előnyére megváltozott céget, főnökét. Még szó sincs módszeres mobbingról, zsarnokságról, simán csak nem jó. De összetartoznak, ők, az iparág, a cég, a márka, a főnök, és az ő asszisztense. Összeöregedtek. A főnök is belefásult, mert ő is „mindig is”, csak ő másképp szenved benne. A „mi már 25 éve” cégek így élnek. Van egy-két nagyon rosszul tartott, de "20 éve megbecsült" kollégájuk, akik semmi mást nem kapnak, mint ezt a kétes megbecsültséget.

Van, aki egy ilyen beszélgetés után még akár fél évig is elvergődik, mire elküldi nekem az első CV-jét(az egyik ügyfelem 2 évvel tartja a rekordot!). Összerakta, na milyen? Egyébként egész jó. Dobjuk ki a europassos sallangokat, töröljük ki belőle módszeresen a %?!=//% márkát, szedjük ki az iparági szakzsargon felét, tegyük előre a beosztásod, csak utána a cégnevet, fogjuk a kompetenciáidat, vegyük előre, tárgyaljuk ki 4-5 sorban.

Mit szerettél igazán csinálni ebben az egészben? Remek, az legyen az első pár soros összefoglalóban, hogy olyat keresel! Igen, ez is te vagy! Közben tudom, hogy úgy érzi magát, mint aki épp egy hűtlenséget él meg. Megcsalja a %?!=//% márkát, a céget, a főnököt, akivel már sokéve ismerik egymást, együtt voltak jóban-rosszban, és mást keres! Próbálja megbocsátani magának. Hát mi lesz a céggel nélküle? Cserbenhagyja őket? Mivel többnyire talpraesett, teszek-veszek-intézkedek típusú dolgozó, nem bírja az elmaradást, könnyen túlterheli magát. Volt, hogy egy hétre is elment szabira, és mire visszajött, mindenkinek ő kellett. Ez azért jól esett… Tényleg? Hogy megvártak minden melóval, hogy majd te megoldod, helyettük? Inkább álljon az ügy, de hozzá nem nyúlnának? Utána egy hétig éjszakáztál, hazahordtad a melót, hogy utolérd magad? És ha más ment szabira, te helyettesítetted? Helló, ez nem elismerés, ez kihasználás. Emellett persze ez azzal is jár, hogy nem szívesen megy szabadságra, mert már attól is gyötri a lelkiismeretfurdalás. Fel szoktam tenni a kérdést, ami átviszi ezen az egészen: ki a fontos neked igazán? A %?!=//%, a cég, a főnök, vagy te?

El is érkeztünk a következő fázisba: olyan állást kell keresnie, ahol majd nem használják ki. Erre kell jó állásinterjú-stratégiát csinálni, kidolgozzuk a kérdéseket, amiket majd ő tesz fel: ha ezt kérdezed, és azt hallod válaszul, akkor ez nem lesz jó… Nem, ne keresd a cégeket, akik a %?!=//% márkát viszik, azért se, mert úgy visszajuthat a főnökhöz az álláskeresésed. És igen, ebben a másik iparágban, márkával is jó leszel! Legyen elég a mostaniból 20 év. Nem, állásinterjún ki se mond a nevét, nem láthatják, hogy ez határozza meg a karriered – ami ugye nincs, mert a főnök úgy megszerette a munkádat, hogy nem engedett fejlődni semerre, azt csinálod, amit 20 éve. Te meg nem is akartál mást, mert ez olyan jól ment.

Többféle kiút van ebből a helyzetből:

Az egyik, hogy fogunk egy részfeladatot, amit szeretett csinálni, és arra keresünk pozíciókat. Ilyenkor nem is állást, iparágat, csakis feladatot keresünk. Az álláspályázatot is így írjuk meg, hogy azt a feladatot domborítjuk ki, arról írunk sikereket, eredményeket. A reverse recruitment ilyenkor nagyon jó ötlet. Az „ajánlom magam” posztok a Linkedinen, Facebookon jók lennének, de ugye nehogy a főni megtudja… Azaz, ismerőseit kell megkérnünk, hogy név nélkül ajánlja őt a saját ismerősei körében, majd az érdeklődőket bemutassa neki.

*Reverse recruitment konyhanyelven: adva van egy munkáltató, akinél több jó jelölt kerül a végén a nyitott pozíció közelébe, de mivel 1 főt szeretne felvenni, a másik 3-4 jelölt akármilyen jó is, nem kaphatja meg a pozíciót. Ezeket az embereket viszont ismerjük annyira szakmailag, emberileg, hogy merjük ajánlani más HR-eseknek, toborzóknak, ha ehhez ők is hozzájárulnak. Ez már több mint a „megőrizzük adatbázisunkban”, és egyértelmű hozzájárulás kell, főleg GDPR miatt.

A másik, hogy feljebb léptetjük. Ez egy karriertanácsadós “trükk”, mert ha megmutatom, hogy akár többet is kereshet, feljebb is léphet, megszabadulhat így is a nemszeretem feladatoktól, akkor gyorsabban jön az érzés, hogy akarja, és talán a lelkiismeretfurdalás is enyhébb. Ezt itt úgysem kapja meg, ezért tényleg váltani kell. Ennek az álláskeresés módszertanában is jelentősége van: itt az érettséget, a felelősségtudatot, a vezetői potenciált hangsúlyozzuk. Ne sikíts fel most, ha nem való vezetőnek, nem viszem arra. Ha való, akkor is ki kell próbálnia magát benne, azaz 2-3 fős csapatok inkább adminisztratív jellegű irányítását keressük ilyenkor, vagy olyan senior pozíciót, akinek juniorokat is kell mentorálnia. Ezek új és érdekes feladatok, kihívások lesznek, és ez itt most nem a lózung, hanem tényleg. Ez valóban változás lesz, és mégis jó lesz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr3514328399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babona 2018.10.29. 12:09:14

Nem rossz, kicsit optimista :) Még szerencse. Ehhez is, (álláskeresés) mint minden életmód-változtatáshoz komoly elhatározás kell. Sajnos jön a sok negatív input, a rosszul megírt álláshirdetések, valóságtól elrugaszkodott bérajánlat, stb. (PL: targoncavezetőivel, 3 műszak "kiemelt bérezés": 220000-240000; bocsi 30 km-el odébb min 1300EUR/nappali, és nem vágnak át; találtok is jó targoncást biztos... ). Na ezért nem volt szakács a Balatonnál, ezért bunkó az (új) pincér a kedvenc helyeden, és naná hogy nem nő a termelékenység. (kedvencem a KKV-nál 6 hónap küzdelem után felmondott HR-es sztorija, aki meg merte mondani a tulajnak hogy "nevetséges bérek vannak". A harmadik HR-esnek már fizettek annyit, hogy ne szóljon, csak ígérjen a dolgozóknak. )

Balfredo Alfredo 2018.10.29. 17:59:26

Amit leírtál, az tulajdonképpen jó. A mai rögvalóságban viszont figyelembe kell ilyen "apróságokat", mint:
A példádban szereplő személy 20 éve van egyazon helyen illetve ha másképp nézem, 40 éves elmúlt. Elhelyezkedési esélyei minimálisak.
Az rendben van, hogy valaki lépjen ki és keressen másik helyet. Ennek mellékhatása, hogy hónapokig munkanélküli lesz az illető. Az átlagos fizetések annyira alacsonyak és tartalékképzésre annyira alkalmatlanok, hogy egyetlen hónapot sem lehet kibírni jövedelem nélkül.
A példádban a munkavállaló megtartására irányuló tevékenység abban merült ki, hogy a macerásabb feladatokkal megvárták, amíg szabadságon volt. Amíg a cégek tömegesen így működnek, mi a garancia arra, hogy egyáltalán felmerül a fiatalabbak mentorálása ötletként és főleg, mikor kreálnak erre a célra egy külön pozíciót? Egyébként is, honnan vesznek ehhez pénzt?

jobangel · http://jobangel.hu/blog 2018.10.29. 19:12:12

@Balfredo Alfredo: Jó kérdések. A megtartásra ebben a formában nem is gondoltam, pedig üt... megvárjuk a macerásabb feladatokkal, és akkor lelkiismeretfurdalásilag marad.

A 40 év felettiek manapság nem minden iparágban vannak diszkriminálva, sajnos a fizikai munkában leginkább, a feltételezett gyengébb erőlétük miatt. Irodai pozíciókban elég jó esélyeik vannak, és persze addig nem mondunk fel, amíg nincs másik állás, ez mindig is alapszabály volt (kivéve, ha nem fizetnek, vagy egészségkárosodás veszélye fenyeget).

Mentorálás nagyon kevés helyen divat, és persze ahol igen, azok is multik. Pozíciót kreálni nem láttam mentorálásra még, csak egy helyen, ott dolgozom most :)

felső határ nincs 2018.10.30. 11:41:17

Alapvetoen minden munkahely a megszokasrol szol hisz aki dolgozni akar az altalaban maganak dolgozik, nem masnak.

De ha mar mindenkepp alkalmazott valaki, akkor tenyleg most jott el az esely hogy karriert vagy ceget valtson, mert most minden menobb vonalon munkaerohiany van, nem finnyaskodnak annyira a cegek.

En utoljara most nyaron valtottam, es ez is volt eddig a legjobban sikerult valtasom. brutto 430 helyett 600at akartam, de vegul netto 600 lett. Es kevesebb a munkaidom, amit eddig nagyjabol blogolassal meg youtubebbal toltottem, szoval lehet a sajat dolgommal foglalkozni munkaidoben, vegul is kicsit sem erdekel a cegtulajdonosok meggazdagodasa.

2018.10.30. 17:10:32

A legnagyobb kockázat, ha az új helyről kiderül, hogy szar, ezért pár hónapon belül újabbat kell keresni, és akkor magyarázkodni kell, hogy miért akarsz azonnal váltani. Nekem ez az évem erről szólt, végül sikerült otthagynom az eredetinél sokkal rosszabb munkahelyet egy

2018.10.30. 17:24:12

@Zabalint:
Folyt.
Szóval sikerült otthagynom az eredetinél rosszabbat egy az eredetinél jobb munkahelyért, csak közben nagyon sokat stresszeltem az egészen, miközben nagyon kiszolgáltatott helyzetben éreztem magamat, azt sem éreztem hogy a cégek kapkodnának értem, holott a média szerint az egyik legkeresetteb területen dolgozok, és van benne jópar év tapasztalatom.

Nekem amúgy állandó félelmem, hogy beragadok valahová, és sok év alatt valamely elavult technológiával dolgozok, majd egy leépítés után nem kapok munkát. Az önálló tanulást nem érzem elégnek, mert azt sosem tudhatom biztosan, mi lesz a jövő technológiája, így elmehetek teljesen rossz irányba is.

Balfredo Alfredo 2018.10.30. 18:31:09

@jobangel: OK, hogy addig nem mondunk fel, amíg nincs másik állás. Ugyanakkor a példád arról szól, hogy a munkavállaló túlórázik meg haza is visz feladatot sőt sabadságra elmenni nem is mer. Ilyen körülmények között mégis mikor készítsen cv-t, olvasson álláshírdetéseket, állítson össze motívációs leveleket és vegyen részt esetleges interjún? Mindezt úgy, hogy azért a főnök meg ne tudja...
A mukavállalók megtartása/retention meg egy bullshit! A HR 'szakma' szereti érthetetlen idegen szakkifejezésekkel körülbástyázni magát. A megtartás feladatokkal való elárasztást meg a lelkiismeretfurdalás folyamatos szintentartását jelenti. Pénzbeli vagy bármilyen elismerést nem.
Ami a mentorálást illeti, az eseted a kivétel, ami erősíti a szabályt. El tudom képzelni, hogy ha ez a tevékenység a cég közbeszédében egyáltalán megjelenik, akkor úgy oldják meg, hogy valamelyik munkvállaló 23 pontos munkaköri leírását kibvítik egy 24. ponttal, a mentorálással. Az illető se plusz időt, se plusz juttatást nem kap érte, de van valaki, akit legalább felelőssé lehet tenni a mentorálásért.

2018.10.31. 14:14:03

@Balfredo Alfredo:
Egyetértek. Suttyomban, felmondás előtt extrém nehéz megfelelő munkahelyet találni. Én is részben ezzel szúrtam el. Eleve le kellett szűkítenem a potenciális állaslehetőségek számát, mert nem tudtam párhuzamosan 10+ pályázattal foglalkozni, hiszen hívogattak, interjúkra kellett készülnöm, próbafeladatokat csinálnom, feltűnés nélkül elmennem az interjúkra. Ha meg 1 vagy max. 2 helyen próbalkoztam, az jelentősen rontotta az esélyeimet, a hatalmas munkaerőhiany miatt keresett szakterületen kb. minden 5. helyre vennének fel, ahova jelentkezek, de ebből minden másodikról számomra derül ki, hogy gáz hely.

A jelenlegi munkahelyemre akkor interjúztam, amikor ha még hivatalosan nem is, de nem formálisan megtörtént a felmondásom, és így sokkal könnyebb volt, de kockázatosabb is. Más kérdés, hogy volt olyan multi, ahol tudtak a helyzetemről, mégis addig húzták, hogy számomra vált nem aktuálissá.

jobangel · http://jobangel.hu/blog 2018.10.31. 16:29:42

@Balfredo Alfredo: A kérdés jogos, és bizony ez hétvégékre, éjszakákra marad ilyenkor. Ha titokban kell tartani az álláskeresést, az ilyen. Állásinterjúra járni a legnehezebb ilyenkor, de a jó helyeken azt is megoldják munkaidőn kívül.

Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2018.11.03. 21:32:39

Nem tudom mekkora ez a munkaerőhiány, de valahogy nem próbálkoznak nálam a magyar HR-esek. Már jó egy éve itthon vagyok 8 év külföldi meló után. Élvezem a munkanélküliség minden percét (de tényleg, elfoglalom magam), és lassan, néha néha felmerül bennem, hogy majd kéne valami meló után nézni. (Aztán ezt a gondolatot elhessegetem)
Az ember azt hinné, hogy a fejvadászok megtalálják néha, de valahogy csak külföldről jön néha érdeklődés.
LinkedIn-en látszik, hogy Budapesten vagyok. Világcégeknél dolgoztam három kontinensen, feljebb lépve minden alkalommal. IT Outsourcing / Telco tenderek területen. Annyira még nem vagyok vezérigazgató elvtárs szinten, hogy ne legyen alkalmas pozició, néha rákeresve akadnak egész jól hangzóak is számomra. Lehetne hivni nyugodtan... De nem, nem zaklatnak a recruiterek. Lehet, mégsincs akkora hiány?

pippa2011 2018.11.06. 09:29:28

@Eltévelyedés: Bocs, hogy beleokoskodom a szép karrieredbe, de látszik a LinkedIn-en, hogy jó egy éve nem dolgozol? Talán ez rosszul mutat. Nem az lehet az első gondolata egy magyar recruiternek, hogy élvezed a szabadidőt és meg is teheted. Vagy ezt megemlítetted? Ha mégis ez jön le, mindjárt ott az irigység, vagy a gyanú, hogy túl sokat kérnél, mert olyan jól kerestél eddig. Lehet, mégis a vezérigazgatói szintet kellene belőni.
Csak egy gondolat, mert a helyzetben általában ott a megoldás is, de magunkat nem látjuk kívülről.

Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2018.11.06. 15:03:59

@pippa2011: Valóban szabadon választottan nem dolgozom, és tényleg hobbiból keresek majd munkát. Azért nem gondolom, hogy a recruiter irígy lenne, mert ő csak el akar helyezni, mert utána jön a nagy lóvé neki. Minél nagyobb fizuért helyez el, annál nagyobb.
LinkedIN-en az látszik, hogy Sabbatical, full time dad / traveller. Igaz is, minden szava.

Elvállalom én a vezérigazgató pozit is, csak nem vagyok rá alkalmas valószínűleg:) Illetve dehogy akarom, púp lenne a hátamra egy 12 órás meló.

Balfredo Alfredo 2018.11.06. 19:44:08

@Eltévelyedés: A munkaerőhiány vagy van, vagy nincs, de mindenképp remek hivatkozási alap. Bármire.
Nem készült el valamely létesítmény időre? Hát munkaerőhiány van!
Bunkó a pincér? Munkaerőhiány van, a tulaj nem talált jobbat.
Hoszú a sor a rendelőben? Kevés az orvos, mert munkaerőhiány van.
süti beállítások módosítása