A megszokás nagy úr, ezt tudjuk. De mint „úr”, nem a mi érdekeinket képviseli. Olyan kényelmes, megszokott, rutinos, rendezett kis életünk van általa, hogy nem akarjuk lecserélni, változtatni rajta, mert nem tudjuk, hogy milyen lesz másképp. Tipikusan adminisztrációs, koordinációs, ügyintézői területen dolgozók problémájaként látom ezt. Furcsa módon inkább nőknél. Ők mondják ilyenkor: Másik munkahely? Az túl nagy változás. Új kollégákat, új főnököt megszokni, miközben a mostaninak már ismerem a rezdüléseit? Ugyan nem igazán jó már itt, de legalább tudom, mire számíthatok, hangzik az „érv”, és itt közbe is szólok.

Állj! Tehát ez neked nem jó? Akkor miért is akarsz benne maradni? A váltás, az álláskeresés túl macerás, meg nem is tudom, sikerülne-e, tudnám-e, jön a válasz. Másképp pedig nem fogjuk megtudni, csak ha belevágunk. És mesélek neki, hogy milyen is az álláskeresés, neki mi kell hozzá, milyen lehetőségei vannak. Nem tud ezekről, mert jellemzően tizen-huszonéve egy helyen van. Esetleg valami márka vagy iparág bűvkörében. Mindig is a %?!=//% márkával dolgoztam, mindig is ezt csináltam, mindig is ebben az iparágban… Előbb a gyártónál, utána ott leépítés volt, átmentem egy partnerhez. Igen, ezt szoktam én is javasolni, hogy az üzleti partnereknél elég nagy az esély egy új állásra ezekben a pozíciókban. De aztán ebben marad, mert ezzel a %?!=//% márkával, ebben a szakterületben érzi magát biztonságban, itt ismer mindenkit és mindent. Pedig a tudásuk adminisztratív, operatív, még rengeteg helyen használható lenne. Amit tud, azt 20 év alatt szedte fel, hát mikor lesz újra ilyen tudása másban? Kiábrándítom. Amit 20 éve, 10 éve tudtál erről, azt ma már nem tudod, de nem is kell tudnod. Rég feledésbe merült, nincs már a piacon, nem érték ez a „tudás”. Az a tudás, amit most használsz, legfeljebb néhány éves. Azaz, 2-3 év alatt profi leszel valahol teljesen máshol is, ráadásul nem a nulláról indulsz. Rávilágítok: nem a céghez lojális, nem kizárólagosan ezt az iparágat ismeri, nem a márkához hű, hanem a saját vélt kényelméhez. A félelme, hogy máshol majd más lesz, alapvetően arról szól, hogy nem mondhatja majd többé, hogy „már 20 éve”. Ezért van a helyén, ezért viseli el az egyre rosszabb hangulatot, egyre őrültebb elvárásokat, a sok év alatt nem előnyére megváltozott céget, főnökét. Még szó sincs módszeres mobbingról, zsarnokságról, simán csak nem jó. De összetartoznak, ők, az iparág, a cég, a márka, a főnök, és az ő asszisztense. Összeöregedtek. A főnök is belefásult, mert ő is „mindig is”, csak ő másképp szenved benne. A „mi már 25 éve” cégek így élnek. Van egy-két nagyon rosszul tartott, de "20 éve megbecsült" kollégájuk, akik semmi mást nem kapnak, mint ezt a kétes megbecsültséget.

Van, aki egy ilyen beszélgetés után még akár fél évig is elvergődik, mire elküldi nekem az első CV-jét(az egyik ügyfelem 2 évvel tartja a rekordot!). Összerakta, na milyen? Egyébként egész jó. Dobjuk ki a europassos sallangokat, töröljük ki belőle módszeresen a %?!=//% márkát, szedjük ki az iparági szakzsargon felét, tegyük előre a beosztásod, csak utána a cégnevet, fogjuk a kompetenciáidat, vegyük előre, tárgyaljuk ki 4-5 sorban.

Mit szerettél igazán csinálni ebben az egészben? Remek, az legyen az első pár soros összefoglalóban, hogy olyat keresel! Igen, ez is te vagy! Közben tudom, hogy úgy érzi magát, mint aki épp egy hűtlenséget él meg. Megcsalja a %?!=//% márkát, a céget, a főnököt, akivel már sokéve ismerik egymást, együtt voltak jóban-rosszban, és mást keres! Próbálja megbocsátani magának. Hát mi lesz a céggel nélküle? Cserbenhagyja őket? Mivel többnyire talpraesett, teszek-veszek-intézkedek típusú dolgozó, nem bírja az elmaradást, könnyen túlterheli magát. Volt, hogy egy hétre is elment szabira, és mire visszajött, mindenkinek ő kellett. Ez azért jól esett… Tényleg? Hogy megvártak minden melóval, hogy majd te megoldod, helyettük? Inkább álljon az ügy, de hozzá nem nyúlnának? Utána egy hétig éjszakáztál, hazahordtad a melót, hogy utolérd magad? És ha más ment szabira, te helyettesítetted? Helló, ez nem elismerés, ez kihasználás. Emellett persze ez azzal is jár, hogy nem szívesen megy szabadságra, mert már attól is gyötri a lelkiismeretfurdalás. Fel szoktam tenni a kérdést, ami átviszi ezen az egészen: ki a fontos neked igazán? A %?!=//%, a cég, a főnök, vagy te?

El is érkeztünk a következő fázisba: olyan állást kell keresnie, ahol majd nem használják ki. Erre kell jó állásinterjú-stratégiát csinálni, kidolgozzuk a kérdéseket, amiket majd ő tesz fel: ha ezt kérdezed, és azt hallod válaszul, akkor ez nem lesz jó… Nem, ne keresd a cégeket, akik a %?!=//% márkát viszik, azért se, mert úgy visszajuthat a főnökhöz az álláskeresésed. És igen, ebben a másik iparágban, márkával is jó leszel! Legyen elég a mostaniból 20 év. Nem, állásinterjún ki se mond a nevét, nem láthatják, hogy ez határozza meg a karriered – ami ugye nincs, mert a főnök úgy megszerette a munkádat, hogy nem engedett fejlődni semerre, azt csinálod, amit 20 éve. Te meg nem is akartál mást, mert ez olyan jól ment.

Többféle kiút van ebből a helyzetből:

Az egyik, hogy fogunk egy részfeladatot, amit szeretett csinálni, és arra keresünk pozíciókat. Ilyenkor nem is állást, iparágat, csakis feladatot keresünk. Az álláspályázatot is így írjuk meg, hogy azt a feladatot domborítjuk ki, arról írunk sikereket, eredményeket. A reverse recruitment ilyenkor nagyon jó ötlet. Az „ajánlom magam” posztok a Linkedinen, Facebookon jók lennének, de ugye nehogy a főni megtudja… Azaz, ismerőseit kell megkérnünk, hogy név nélkül ajánlja őt a saját ismerősei körében, majd az érdeklődőket bemutassa neki.

A másik, hogy feljebb léptetjük. Ez egy karriertanácsadós “trükk”, mert ha megmutatom, hogy akár többet is kereshet, feljebb is léphet, megszabadulhat így is a nemszeretem feladatoktól, akkor gyorsabban jön az érzés, hogy akarja, és talán a lelkiismeretfurdalás is enyhébb. Ezt itt úgysem kapja meg, ezért tényleg váltani kell. Ennek az álláskeresés módszertanában is jelentősége van: itt az érettséget, a felelősségtudatot, a vezetői potenciált hangsúlyozzuk. Ne sikíts fel most, ha nem való vezetőnek, nem viszem arra. Ha való, akkor is ki kell próbálnia magát benne, azaz 2-3 fős csapatok inkább adminisztratív jellegű irányítását keressük ilyenkor, vagy olyan senior pozíciót, akinek juniorokat is kell mentorálnia. Ezek új és érdekes feladatok, kihívások lesznek, és ez itt most nem a lózung, hanem tényleg. Ez valóban változás lesz, és mégis jó lesz.