Az előléptetés sokak nagy álma, de ha megtörténik, sokszor inkább hoz pánikot, mint örömöt.

Ha kiemelnek egy rátermett kollégát a csapatból, főnökké teszik, onnantól biztosan más lesz a kollegiális viszony. Ha jó viszony volt, eltávolodnak tőle, mégiscsak „főnök” lett… Ha nem volt igazán jó a viszony, akkor még ellenségeskedésbe is átcsaphat. Akárhogy is, nem lesz könnyű.

A csapatból kinevezett új főnök egyik előnye egy kívülről, vagy más részlegről érkezetthez képest, hogy ismeri a beosztottjai problémáit, hiszen nemrég ő is szenvedte ezeket, főnökként meg az összes beosztottja összes munkahelyi baja kihatással lesz az ő munkájára, teljesítményére, és megítélésére is. Tehát, mit tehet? Az őszinte viszony biztos segít ezen, és az is, ha igyekszik a problémákra megoldást találni, küzdeni, lobbizni felsőbb szinteken a megoldásért.

Emellett a kollégák munkájára is oda kell figyelnie, ez a kínosabb rész. Az ellenőrizgető, mindent kontrollálni akaró főnök bukásra van ítélve, de pont azért neveztek ki egy főnököt, mert szükség van kontrollra, ellenőrzésre. Nehéz ebből jól kijönni, megtalálni az egyensúlyt.

A menedzsment-tudományok komolyan tárgyalják a vezetői attitűdöket, személyiségjegyeket, ezt már unásig tudjuk. A people management a mai magyar gyakorlatba most kezd beszivárogni, ez egy másfajta hozzáállás… Egyik eszköze a rendszeres heti, kétheti négyszemközti beszélgetés minden beosztottal. Ez kifejezetten nem lehet számonkérő, csakis „nézzük át közösen a dolgokat” témájú. Oké, de ettől még nem lett főnök, az majd onnan kezdődik, hogy ha a közösen átnézett dolgokban hibát vagy rossz irányokat talál, mit kezd vele. Ehhez kell a vezetői személyiség, hogy ha kritikát fogalmaz meg, elfogadják, és nem elég a kritika, azt is meg kell mondania – általában tanácsnak álcázva, de azért ezek mégiscsak főnöki utasítások – hogy ha nem úgy, akkor hogy… Persze még mindig probléma lesz, hogy akkor mit csinál az újdonsült főnök, ha mégsem teszi a beosztott, amit szerinte tenni kell.

A főnökké tett csapattagra, mint főnökre volt szükség, és ez jelzi, hogy azelőtt valami nem ment jól, változtatni kellett (ritka kivétel, amikor jó volt minden, és pl. egy nyugdíjba menő vezető munkáját kell folytatni). Azaz az ő főnökeitől is jönnek elvárások.

Legyenek feltételeid!

Fontos, hogy ezeket az elvárásokat még a kinevezése előtt le kell tisztázni, mérlegelnie kell, mit milyen határidővel tud elérni. És persze nem is minden folyamatbeli, stratégiai hibát lát azonnal, csapattagként érezte a saját bőrén, mi nem jó, de vezetőként van-e lehetősége ezeken változtatni? Kap-e hozzá megfelelő jogkört, hatáskört, büdzsét, vagy csak a főnöki kinevezést kapja, és a feladatot, hogy vergődjön a problémában vezetőként, így lesz, aki elviszi a balhét… Mert bizony, vannak kinevezések, amik erről szólnak.

Az előléptetés előtti egyeztetésben – még akkor is, ha nagyon akarja az előléptetést – nagyon pontosan végig kell venni a vezetőkkel, mit várnak tőle. Még az is előfordulhat, hogy az a racionális döntés, hogy nemet mond az előléptetésre – rosszabb helyeken ezzel még a meglévő állását is elveszíti. Egy ilyen helyzetből lehet sejteni, hogy a vezetői kinevezés sem a munkája, tudása elismerése, inkább lesz „balhét elvivő” pozíció.

Még egy súlyos hibát szoktak elkövetni ilyenkor az előléptetett vezetők: A vezetői munka mellett továbbviszik azokat a napi ügyeket, amiket csapattagként kezeltek. Ezzel a vezetői munka gyakorlatilag plusz teher lesz a napi feladatok mellett. Ezeket vagy határidővel kell vállalni, (ezeket még befejezed, de újak nem jöhetnek) vagy átadni a többi kollégának.

Vezető lettem, most mi lesz?

Sokszor előfordul, hogy az így kinevezett vezetőknek kétségeik támadnak a saját alkalmasságukat illetően, és elkezdődik az „imposztor-szindróma”… Ennek feldolgozásában coach-ok, pszichológusok tudnak segíteni, de érdemes először magadnak próbálkozni azzal, hogy helyretedd ezt. Egy hatékony módszerrel el tudod hessegetni azokat a gondolataidat, amik negatív irányba visznek. A vezetői lépéseid, intézkedéseid megtervezése, majd a tervek bemutatása, megvitatása a csapattal segíthet. Ha szükséges változtatni, mert valamit rosszul láttál, az nem az alkalmatlanságod mutatja. Abból építkezni is lehet: ha elfogadod egy beosztottad véleményét, mert úgy racionális, azzal inkább tiszteletet fogsz kiváltani. Ha a racionális érveket visszautasítod, az viszont az önfejű, „ez is elszállt magától” attitűdöt fogja mutatni. Ha egy tervezett lépésedben hiszel, a többiek meg nem, megintcsak a szakmai érvek fognak rajtad segíteni: ha le tudod vezetni, hogy miért úgy akarod, ahogy, azt racionális beosztottak elfogadják. Ne legyenek kétségeid, mindig lesz egy „hisztis”, akinek semmi sem tetszik, csak nem tudja szakmailag megindokolni, miért nem. Ő lehet hangadó, lázító, de adj időt neki: lehet, hogy rájön, hogy mégiscsak jó irányba mennek a dolgok. Ha mégsem, jöhet a következő vezetői nehézség: kezelni kell, beszélgetésekkel, és bizony akár hatalmi szóval is. Isten hozott a főnökök világában :)

----------

Akárhogy is, nem lesz könnyű az előléptetésed utáni időszak, de ha mindenhol racionálisan érvelsz, a vezetőidnek, beosztottjaidnak egyaránt, akkor jó eséllyel sikeres leszel.