Lelkizzünk egy kicsit, mert mostanában sok „lelkis” téma jön velem szembe, és közös bennük, hogy az álláskeresők maguk rontják a saját helyzetüket azzal, ahogyan az elvárásokat - leginkább a sajátjaikat - kezelik. Nem hibáztatom őket, valahogy kialakult ez a „csomag”, de talán le kéne tenni. Igyekszem az álláskeresés szakmai vonalaira szorítkozni, de a gyakorlati munka része a hozzáállás változtatása is sokszor.

Többségük jó/jeles bizonyítvánnyal, neves egyetemi diplomával, egy-két kiemelkedő szakmai teljesítménnyel, valami jó neves céggel a CV-jébe, és/vagy hobbijában, szabadidejében is valami komoly eredménnyel a háta mögött vergődik állásból-állásba. A neves céges karrier valahogy megszakadt, pl. leépítették, és ez az igazi törés.

Utána már csak tekintélyelvű főnököket fogott ki, kirúgták többször, csöbörből-vödörbe, egyre lejjebb keveredik a karrierálmaihoz képest, és idegesíti, hogy nem közelebb kerül, hanem távolabb attól, amit kijelölt célként. Volt egy nagy pillanata a karrierjében, de utána olyan soha többé, és ettől szenved. Aztán már a CV sem mutat jól a sok rövid munkahellyel, és a jeles bizonyítvány is „gyanús” lesz sokak szemében, hátha nem a tanulmányi eredményeire utal, hanem valami másra…

Az önismereti és egyéb szinte szektás minőségű „önsegítő” könyvek íróinak nagy százaléka operál azzal, hogy célt kell kitűzni, aztán menni, menni, kitartani és jön a kánaán. Ezt a mondást tudják feltupírozni sokszáz oldalnyi értéktelen dumává, de sajnos működik nekik, eladják az irományaikat. Önsegítő könyvek ezek kétség kívül, az írójuk jól önsegítette magát, de mást biztosan nem. Azzal persze ezek a szakmaiatlan „guruk” nem foglalkoznak, hogy a cél hogyan legyen reális, pláne elégedettséget hozó. És itt visszajutottunk az elvárásokhoz, amiket maguknak támasztanak a kudarcos álláskeresőim. Ha ez még párosul egy káros kitartással is, a katasztrófa borítékolható. (Nem tudom, hogy jelent-e valamit, de eddig 100%-ban nőknél láttam ezt. Lehet, hogy férfiakban is megvan, csak ők nem lelkiznek nálam, így nem tudhatom, jellemzi-e őket.)

Feltűnő, hogy a céljuk olyasmi, ami nem való nekik. Pl. nem egy multis alkat, de ő multiban akar dolgozni, ez lenne a pályája csúcsa maga szerint. Aztán valahogy csak kiásatom vele, hogy miért is gondolja ezt, és kiderül, hogy az unokatesója a család sztárja, és az édesanyja vív egy testvérharcot azon, hogy kinek a gyereke viszi többre, tehát így lett elvárás a jónevű multi. Ez csak egy fiktív példa, de kb. ilyen esetekre kell gondolni. Vagy az orvosdinasztia gyereke nem lehet más, mint orvos, még akkor is, ha ő totál mást álmodott magának, és inkább lenne gépészmérnök, vagy szoftverfejlesztő, mert ő bizony nem szereti az embereket annyira, amennyire orvosként kellene. Vagy éppen pokolba az egész szakmai karrierrel, ő nem ezt akarja, ő egy helyes kis kávézót akar vezetni, és egyébként harmonikus családra vágyik, nem másra.

Azért lesznek jobhoppernek tűnő, gyakran váltó emberek, mert a saját elvárásuk is az, hogy tökéletesnek kell lenni, és ha a főnök nem elégedett, az benne szorongást kelt, szorongva pedig már ténylegesen is hibázni fog. A karriergyilkos hozzáállás tehát kívül-belül megvalósult. Ebből kihozni valakit már pszichológus dolga lenne, de én nem vagyok az, csak jelezni tudom, merre keresgéljen. Ehhez van két egyszerű szempont, a többi majd ebből jön:

1. Szakmailag legalább jó helyen van?

Olyasmit talált-e az eddigi szakmai munkáiban, amit szeretett csinálni? Ha igen, karrierügyileg készen vagyunk, innentől az álláskeresési stratégiát kell újragondolni: pozíciókeresés helyett feladatkereséssé, és abban a feladatban, amit élvez, jól is fog teljesíteni, jönnek az eredmények, a siker. Nem fontos, milyen cég, kicsi vagy nagy, multi vagy magyar cég, a feladat legyen a lényeg! Lehet, hogy nem multinál, így legfeljebb anyu elbukja a harcát a nagybácsival szemben, de ez az álláskereső lánykánknak ne legyen probléma, ő a saját életét építgesse inkább (ahhoz kellhet pszichológus, hogy erre képes is legyen)

A feladatkereső álláskereséshez kompetencia-alapú CV kell, amiben a munkahelyek helyett az eddig elvégzett feladatok lesznek az érvek mellette. Ez is csak akkor működik, ha tisztázta az elvárásai forrását, és ha azok nem tőle jöttek, akkor újragondolja az elvárásait. Az én javaslatom, hogy azt várja el magától, hogy jólérezze magát végre a munkájában, ehhez pedig kézenfekvő, hogy olyasmit csináljon, amit szeret.

2. Megvannak az alapok a valós céljai eléréséhez?

Ennek sok összetevője van, támogatná-e a környezete ebben, van-e hozzá szakmai alapja, vagy még azt is meg kell tanulni, van-e lehetősége megtanulni, és amíg tanulja, addig mit csináljon, hogy legyen jövedelme is? Ha itt nem stimmel valami, ezeket össze kell szedni, megnézni, mit hogyan lehet elérni, és ezen dolgozni. Veszélye, hogy talán nem lesz kellően szilárd az a cél, ami egy 10-20 éve más által beégetett cél helyett frissen tudatosult, innentől megint jöhet a pszichológus szakember.

----------

A pszichológus szakemberhez fordulást, mint javaslatot nem szabad félreérteni: itt nem lelki betegségekről van szó, hanem arról a múltról, ami ilyen lelki hozzáállást eredményezett. Ezeket rendbetenni, elengedni nem lehet varázsütésre, de közben a karrierben is haladni kéne, azaz egyértelműen lesznek akadályok. Azért nem coach-t javaslok ilyenkor, mert ők a jövőre koncentrálnak, ami fontos, de a múltnak közben a helyén kell lennie.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #