A kudarcokról azt gondolom, hogy részei az álláskeresési folyamatnak, és inkább csak a „nem sikerült” címkével látnám el. Kudarc az, amikor nem tettünk semmit a sikerért, majd nem is jött a siker. Ezért csak magunkat okolhatjuk, de mi van akkor, ha mindent megtettünk, mégsem sikerült? Akkor bizony a kiválasztási módszer is lehet hibás… Rajongok a technológiákért, erről szól a "hivatalos munkám" is, de mégis úgy gondolom, hogy a technológia használatának is vannak korlátai. A mai kor kétes vívmányai a kiválasztásban, a gamification, a közösségi médián való jelenlét elemzése és a videós állásinterjú olyasmi, amit remélhetőleg elsöpör majd az álláskeresők ellenállása. Jó pillanatban vagyunk, mert most munkaerőhiányban az álláskeresők lehetnek végre egyenrangú partnerek. De egy robottal???

Különösen döbbenetes, hogy most, amikor - állítólag - munkaerőhiánytól szendvednek a cégek, egy általuk megkeresett embert visszalöknek abba a helyzetbe, hogy ő kaparjon az állásért, ő mozduljon ki teljesen a normális környezetből. Ráadásul kétoldalú kommunikációra alapuló pozícióban mekkora baklövés is egyoldalú kommunikációt alkalmazó kiválasztási módszert  használni?

Elég erős empátiás készségem van ahhoz, hogy ezt a beszámolót olvasva magam is remegésbe és gyomorgörcsbe kezdjek, szóval továbbra is azt mondom, hogy a robotos interjú nem jó módszer a kiválasztásra. A két legfájóbb gondolatot kiemeltem vastagon, ennél jobban, mint a levélíró, én sem tudtam volna megfogalmazni. Íme a beszámoló, ami nemcsak panaszáradat, de sok hasznos tanulsága is van, azaz, ha robotinterjú előtt állsz, segíthet neked is.

----

Szia! Az automata interjúról akkor leírom neked a benyomásom. Engem fejvadász cég keresett meg, mert egy egzotikusabb nyelvi szakon végeztem és emiatt van egy felsőfokom ebből a nyelvből. Emellett van még egy nagyon erős passzív németem középfok és egy középfok előtti angolom, amin viszont folyamatosan dolgozom. A fejvadásszal volt egy félórás beszélgetés a CV-mről telefonon, majd továbbította az anyagomat a munkát kínáló ssc-nek, akik visszajeleztek még aznap, hogy rendben, interjúzhatunk. Kaptam egy hívást, majd egy emailt az ottani hr-től egy linkkel ahhoz a programhoz, amin keresztül az automata interjút rögzíteni kell, azzal, hogy ott legyek szíves majd felvenni a videót magamról és lehet, hogy írásos rész is lesz. A fejvadász nagyon támogató volt, kaptam anyagokat tőle angolul és magyarul, a cégről, az interjú típusról és magáról a poziról.

Így megadták, hogy tapasztalatuk szerint miről kell tudni beszélni, felsoroltak 5 kérdést, amit tudnak, hogy előfordult eddig és hangsúlyozták, hogy rémesen fontos az angol (a beszélgetésben anno azt mondta a fejvadász, hogy „annyira” azért nem, mert "csak cégen belüli kommunikációhoz kell" a munkavégzés az általam ismert egzotikus nyelv lenne és amúgy is határozott idős a pozi - gondolom emiatt is nehezen találnak embert).

Kidolgoztam angolul a kérdéseket füzetbe (nemcsak ötöt, sokat!), beszélgettem az angoltanárommal, vettem két extra órát a normál hetin kívül. Átgondoltam mindent. Viszont a másik idegen nyelven nem készültem semmit, mert egyszerűen nem maradt rá idő, pedig még sosem interjúztam ezen a nyelven (dolgozni már dolgoztam), és aktívan csak írásban használom évek óta. Nagyon kemény hét volt 3 gyerekkel sulit, ovit kezdeni, dehát, ha van eszem átteszem máskorra az interjút. Ez pl. tapasztalat, hogy pihentnek kellene lenni és nem húzni a végtelenségig, mikor veszi fel az ember, mert akkor annyira rástresszel, hogy nem lesz sikeres.

Első körben egy rövidebb határidőben egyeztünk meg, mivel közben elromlott a laptopom, kértem még egy halasztást a hét végéig. Szombaton, egy rémes éjszaka után (7x kelt fel a legkisebb) végre mindenki lelépett a lakásból, szépen meghallgattam 3 angol videót a videóinterjúkról, átnéztem a jegyzeteimet, a CV-met, feltöltöttem a telefonomat (a gép még mindig nem működött), felapplikáltam az etetőszékre a telót, hajat mostam, sminkeltem, megtaláltam a megfelelő szolid felsőt és hátteret, letiltottam a telómon minden bejövő történést és belekezdtem.

Először gyakoroltam, aztán indult az éles felvétel. Egy HR-es hölgy mondott pár szót előtte angolul, kb. annyi volt a lényege, hogy üdv, ha megfelelek, majd találkozunk és sok sikert - ez azért oldotta a stresszt némileg. A gyakorlás jó volt, mert úgy láttam közben nem vagyok annyira rémes a videón. Viszont a három gyakorlásban valahogy kipukkadtam (meg az egész heti izgulásban).

Összesen hat éles kérdés volt, ezt írja is a rendszer és azt is, hogy kb. 20 perc. Volt 2 kérdés angolul szóban, (miért gondolom, hogy jó lennék erre a pozícióra a szakmai hátterem alapján, mi a szakmai hátterem, pályám - pontosabban nem emlékszem a kérdésekre, mert iszonyú stresszben voltam) ezekre 1 percet lehetett készülni és 3 perc ameddig beszélni lehet (de azt írták nem kell addig, legalábbis a program demója, mert azt is megnéztem…). Nem habogtam, hanem elmondtam röviden a válaszomat és leállítottam a felvételt. De itt még azért tragikusnak nem éreztem a helyzetet.

Majd jött egy kérdés írásban angolul: milyen gyakran dolgozom excellel és soroljam fel mely formulákkal és funkciókkal. Nekem itt beütött a krach. Napi szinten dolgoztam excelben, nem komoly függvényekkel, de alapszinten használom, gyártok szűrhető táblázatot, diagramot, ritkábban, de használok azért függvényeket stb stb. De én ezeket egyáltalán nem tudom, hogy angolul hogyan nevezzük, mert magyarra volt állítva mindig az excel. Keresgéltem a neten közben gyorsan (itt nincs időkorlát válaszolni), beírtam hármat és kész.

Utána jött a kérdés az egzotikus nyelven, ami kb. ugyanaz volt, mint az angol kérdés, annyiban picit másképp fogalmazva, hogy miért lenne nekik jó, ha én ide jönnék és mi érdekel ebben a munkában engem, itt hosszabb volt a felkészülési idő. Ekkor már rohadtul elegem volt.

Elmondtam, hogy nem dolgoztam még ilyen területen és munkakörben (basszus hát ott a CV-m és megkerestek...), de csapatban szeretek dolgozni, érdekel ez a terület, mert nem akarok már a régi szakterületemen dolgozni és örülnék, ha használhatnám munkám során az egzotikus nyelvtudásomat. Tudni kell, hogy ezen a nyelven nagyon elválik a hivatalos stílus (interjú, újságcikk stb) és az utcai, általános beszéd. Én abban követtem el hibát, hogy sima általános utcai beszédben (ne értsd félre, ez attól még udvarias és nem szleng vagy ilyesmi) elmondtam ezt a három dolgot, mosolyogtam és leállítottam a felvételt.

Nyilván készülni kellett volna erre is, utánanézni, hogy milyen fordulatokat használnak egy interjún ezen a nyelven (bár attól, ha azt betanulom, még nem bizonyítja, hogy tudok folyamatosan beszélni és ebben dolgozni, de ezt mindenesetre felkészülési hibámnak tartom, így ez egy hasznos tapasztalat).

Ezután még volt két kérdés írásban angolul: mikor tudok legkorábban kezdeni és mennyit kérek, megadva, hogy bruttó vagy nettó. És itt vége is volt.

Az interjú rögzítését követő első munkanapon már kora délelőtt meg is kaptam a mailt, hogy nem kerültem kiválasztásra. Az okot nem tudom, mert nem írják. Pedig milyen jó lenne! Nekem segítene a további készülésben… de ugye ez az egész talán mégsem rólunk, álláskeresőkről/munkavállalókról szól.

Mindenesetre bennem az volt már akkor is, ahogy készültem egész héten az interjúra, hogy valahol nem értem ezt az egészet. Én beleteszek egy csomó energiát, úgy, hogy nem is én kerestem meg őket, nekik meg csak egy appba kell benyomni néhány kérdést és 10 perc alatt megnézni, majd esetleg egy jót röhögni. Szóval, arra sincs affinitás, hogy egy élő emberrel beszélhessek legalább skype-on? Személytelen és nyomasztó a szekrényajtót nézni - nem látod a másik metakommunikációját...ez nem kommunikáció. De azt is gondolom, hogyha most egy ráérő frissdiplomás lennék annyi idővel, mint anno, atom módon rákészülök egy hét alatt akkor lehet, hogy tuti szuper lett volna az összes válaszom és kipihent az arcom is, de ettől még az a tudás nem lenne meg bennem, ami megvan most.

Nem vagyok mai csirke és professzionális szelfiző sem, azt hiszem, ezek az interjúk már a mai fiatalokra vannak szabva és nem ránk: vizualitás és teljesen másfajta tudás. Nekem pl. eszembe sem jutott, hogy egy ilyen interjú alatt lehet "puskázni". Nem lehet, kell! Ezt mondják az okos angol nyelvű videók és a fejvadász anyaga is ezt sugallja.

Persze most úgy látom, hogy tök jó tapasztalat nekem ez az egész és ingyen volt:-). És azt is látom, hogy emelnem kell az angol óraszámon és többet aludni. :-)))

 -----

Eddig a levél... Az előző beszámolóhoz képest szinte nincs különbség. Brutális stressz, a körülményeket figyelembe nem vevő módszer, a kiválasztás szakmai céljait nem támogató módszer, és az álláskereső totális csalódottsága. Hozzáteszem, a csalódottságukat nem az okozta, hogy nem nyerték el az állást, hanem az, hogy egy gépet kellett volna meggyőzniük az alkalmasságukról, ami nem kommunikál.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #