Rendkívüli posztom, erős felindulásból elkövetve. Pedig még aludtam is rá egy éjszakát, de csak tombolok!

Sokszor kikéri magának mindenféle cikkíró, hogy „hasznavehetetlennek” minősítem itt a jobb kockában az álláskeresés témakörében írt cikkecskéket, és milyen érdekes, a jó cikkek írói sosem kérik ki maguknak :)  Azt gondoltam régebben, talán tisztul a „piac”, előbb-utóbb eltűnnek a szakmaiatlan, értelmezhetetlen cikkek. Erre most szembejött egy velem, neves karrieroldalon megjelentetve, HR-szakmai fórumon szörnyülködtek a HR-esek azon, hogy valaki ezt a bizonyos cikkecskét leírta. Persze az író kilétét jótékony homály fedi… szóval, ő itt A Cikk. Amivel az a baj, hogy ha így tárgyal egy álláskereső, az neki sem jó, és az interjúztatónak sem. Azaz olyan cikket tudott írni valaki, amiben semmi sincs, amivel bárkinek jót tenne.

Már a címtől ideglelést kap jóérzésű HR-es és álláskereső egyaránt, miféle csapda?

Meg még fondorlatos is, nem ám csak mezei csapda? Oké, az írói kvalitásai más lapra tartoznak, maradjunk a „szakmai” tartalom vonalán, ami nincs. Szakmai alapvetésünk, nekünk, akik értjük, miről szól az állásinterjú, hogy az állásinterjú egy üzleti tárgyalás, ahol a felek egyenrangúak, főleg manapság, munkaerőhiányos környezetben. Még az is előfordulhat, hogy az álláskereső van jobb tárgyalási pozícióban. De nem, neki az állásinterjú, pláne a bértárgyalás a legkellemetlenebb része az állásinterjúnak, de legalábbis csata, amit meg kell nyerni.

Sajnos, vagy szerencsére csak szemezgetni tudok a rengeteg ostobaságból, mert ha mindet szétszedném, hosszú lenne a poszt.

Kezdi azzal, hogy légy politikus, azaz beszélj mellé, mert szerinte az szimpatikus, olvasta valakitől… Ehelyett: ha megkérdezik, mennyit szeretnél keresni, akkor mondd meg. Kerekperec, semmi ügyeskedés. Nettó 1000 fabatka lenne a minimum, amit szeretnél egy hónapban hazavinni, az bruttó 1234 fabatka. Ha jelezni akarod, hogy alkuképes vagy, akkor még tedd hozzá, hogy a pontos juttatási csomag ismeretében tudsz annyira rugalmas lenni, hogy biztosan megtaláljátok a közös pontot. Vagy, lehet menni az őszintével: fogalmad sincs, évek óta nem dolgoztál ilyen munkakörben mert pl. GYEDről visszatérő vagy, vagy eddig családi vállalkozásban dolgoztál, külföldön voltál stb. és úgy gondolod, nekik van erre egy költségvetésük, így nyitott vagy az ajánlatukra.

Firkászunk azonban folytatja, hogy ha politikusos mellébeszélést túl rámenősnek érzed, akkor légy diplomata, vow! Cikkírónk szerint mondj egy olyat, diplomatásan, hogy „A pozíció és a benne lévő növekedési potenciál sokkal fontosabb számomra, mint a kompenzáció. Hajlandó lenne elárulni azt a fizetési tartományt, melybe ez a pozíció esik?”, és bírd ki röhögés nélkül, hátha az interjúztató is kibírja. Mert nyilván, ha növekedési potenciál van a pozícióban, azért adnak kenyeret a közértben, ugye? Ha tényleg nincs ötleted, mennyit kérhetsz, légy őszinte, ennél jobbat nem tehetsz. Növekedési potenciál, jajistenem.

És akkor azt feltételezi, hogy a HR-es visszadobja a labdát, később még rátartinak is nevezi őket. A HR-eseket. Az összest! Az ő világképében interjúztatni csakis HR-es fog, de valójában lehet cégtulajdonos, szakmai vezető, leendő senior kolléga, toborzó cég munkatársa is az interjúztató, csak ő ilyet még biztos nem látott. És akkor ki kell cselezni a HR-est, mert labdázik ám! A csel az nála, amikor azt mondod, hogy „Bár a kompenzáció bizonyosan fontos, számomra más tényezők is szerepet játszanak, így például a fejlődési lehetőség vagy az erős csapatszellem. Esetleg meg tudná nekem mondani, hogy ezek biztosítva vannak-e, hogy megfelelő választ tudjak adni a kérdésére?” Ezt először olvasva könnyebben felsikítottam. Fejlődési lehetőség meg erős csapatszellem, az…  Nem. A pénzről mindenféle csel nélkül beszélgetünk, mert teljesen természetes, hogy pénzért dolgozunk, az állásinterjú minden résztvevője számára. Azért is fontos a nyílt kommunikáció, mert nem szabad, hogy nyitott kérdés, félreértési lehetőség maradjon. Tehát, mennyi a fix, mennyi a mozgóbér, ha van, hogyan lesz kifizetve, hogyan számítják, mit kell teljesíteni azért, hogy legyen mozgóbér, mi van a túlmunkával, hétvégi munkával, munkábajárási költséggel, autóhasználattal stb. Minden ilyesmit meg kell kérdezni, ami a te munkakörödben felmerülhet.

Mikorra firkászunk nagyon belezavarodott ebbe a cselezősdibe, a legtutibbal is előjön: lehetsz őszinte. Az én tanácsom erre fentebb, az övé megintcsak értelmezhetetlen. Ezt sajnos idéznem kell, mert olyan „szép”, hogy én sem hittem el, hogy ezt olvasom, tehát más sem fogja. Szóval, ez itt az őszinteség nála:

„a válaszod alapuljon azon az összegen, amit a cégnél az ebben a pozícióban dolgozók megkeresnek. Előzetesen végezz kutatást, gyűjts információkat minden lehetséges forrásból. A megfelelő összeg belövéséhez tudnod kell, milyen a vállalati bérstratégia, milyen a piaci környezet és hogyan fizetnek a szakmában más cégek. Ehhez végezhetsz internetes kutatást is, de a legjobb, ha egy HR-est kérdezel meg, hiszen neki kötelessége, hogy legalább átlag béradatokkal szolgáljon, még ha konkrét összeget nem is árulhat el.”

Mégis, honnan kellene tudnod, hogy ők mennyit keresnek a cégnél, mi a vállalati bérstratégia, főleg előzetesen? Nem kell tudnod, ne is frusztráld magad ezen. Ha pedig random HR-eseket megkérdezel, akkor nekik egyáltalán nem kötelességük átlag béradatokat megadni, nem statisztikai adatbázisok ők. Ha mégis megkérdezel egy ismerős HR-est, ő a saját tapasztalatára alapozva mondhat neked valamit, de nem azért, mert kötelessége, hanem mert ismeritek egymást, és segíteni akar.

Persze jön a következő izével is, hogy adj meg intervallumot, aminek álláskeresői oldalról minimális értelme van, mert ugyan miért is kötnéd felső határhoz a fizetési igényedet? Mondj egy minimumot, amit te már megfelelőnek gondolsz a magad számára, és ha a munkaerőhiányos környezetben az adott cég ennél nagyobb kerettel rendelkezik, azt a nagyobbat fogják megajánlani, csakhogy elégedett és lojális légy. Tudni kell, hogy minden cégnek minden pozícióra, szakterületre van egy éves költségvetése, kerete, tud rugalmas lenni valamilyen szinten, ha ezt kifizetődőnek látja. Már nem ott tartunk, hogy a lehető legkevesebb összeget szeretnék kifizetni. Most olyan munkavállalókat keresnek, akiknek a megtartásán is érdemes dolgozni, és ennek alapja, hogy a fizetésével elégedett legyen mindenki.

A cikkecske lassan végetér, igazi drámaként kegyelemdöféssel, de abból is kettővel, miszerint:

1. 1. „Soha ne válaszolj tehát direkt módon, még akkor sem, ha nem tudod elkerülni a szituációt” – Márpedig a mellébeszélés nem lesz jó, és tárgyaláson a lehető legrosszabb taktika. Ha el akarsz valamit érni, kellő udvariassággal, érvekkel alátámasztva mondd el.
2. „Amit pedig végképp kerülj el, hogy megkérdezed, ők mennyit szeretnének neked fizetni. – Miért is kéne elkerülni? Most komolyan: piacon vagyunk, csak nem paradicsomot adunk-veszünk, hanem munkaerőt, tudást, lehetőséget. A legkézenfekvőbb, hogy erről nyíltan beszélgetünk.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #