Ha csak azért megyünk állásinterjúra, mert kíváncsiak vagyunk, mit kínál a piac, meg akarjuk tudni, máshol mit ajánlanak, egészen másképp viselkedünk, és ez természetes is. Nem izgulunk annyira, hiszen nem az életünk múlik rajta. Merünk kérdezni, alkudozni, részletekbe menni.

Itt hibáznak néhányan, amikor azt gondolják, ilyenkor mindent szabad. Hibáznak, mert azt hiszik, nincs tétje az interjúnak, pedig van. Ilyenkor is megismerik az interjúztatók, elmondják a döntés előtt a kollégáiknak, milyen volt az állásinterjú vele, milyen szakembernek tartják (nem biztos, hogy jól gondolják), milyen embernek. Ha az interjú közvetítőnél („fejvadász”) zajlik, akkor sok további álláslehetőségtől lehet elesni azzal, ha most, „tét nélkül” nem vagy kellően udvarias, felkészült, vagy épp arrogáns, követelező vagy, mert „megteheted”. Igen, van az a helyzet, amikor megteheted, hogy válogass, de lehet, hogy lesz ez még másképp is. Akkor fontos lesz, hogy ki hogyan emlékszik rád, milyen jegyzeteket ás elő egy régi interjúdról.

Amíg megteheted, hogy válogatsz az ajánlatokból, természetesen válogass. Mérlegelj, mi miért előnyös, mik a hátrányai, a mostani helyzetedhez képest miben jobb, miben rosszabb, hosszú távon mit kínál, érdekel-e egyáltalán a hosszútáv, vagy most elég egy határozott, rövidebb idejű szerződés, sok pénzért, hogy utána elmenj egy év szabadságra. Ha nemet mondasz egy állásajánlatra, udvariasan, lehetőség szerint megindokolva, miért (mert szeretnék ők is levonni a tanulságokat, és ha pl. téged riasztott a túl sok korlát a munkamódszerben, lehet, hogy újragondolják, hogy mással már ne járjanak így).

----

És akkor van a másik helyzet, mikor szó szerint kenyérre kell a pénz, fontos, hogy meglegyen az állás. Ilyenkor is segítséget kérnek tőlem, mert „tétje van”. Nagyon nehéz az ezzel járó stresszt, kétségbeesést elengedni, a „ne görcsölj rá” c. üres tanács sem ér semmit, nem is szoktam ilyet mondani. Ilyenkor marad az, hogy

1. meggyőzöm az illetőt, hogy elég jó ahhoz az álláshoz, amire interjúzni megy, mert ha az önéletrajza alapján kíváncsiak rá, akkor el tudják képzelni azt, hogy vele dolgozzanak;

2. segítek meggyőzni magát a saját alkalmasságáról;

3. megértetem vele, hogy nincs olyan életbevágó tétje, amit ő hisz: ahogy ez a lehetőség jött, jöhet másik is. Az a lényeg, hogy a lehetőségeket végigjárjuk, és nem katasztrófa, ha nem az első lehetőségből lesz állás. Az a fontos, hogy folyamatosan keressen új lehetőségeket.

Bárhogy is, egy állásinterjú mindenképpen tanulás. Az álláskeresőnek (nézelődőnek), az interjúztatónak, és ha szerepel közvetítő is a folyamatban, neki is. Ezért szoktam arra biztatni az álláskeresőket, hogy az interjú után a közvetítőnek számoljanak be az élményeikről. A közvetítő számára az interjúztató ügyfél, ők másról tárgyaltak. Így nem derülhetett ki számára, ha a kedves ügyfél egyébként az állás egyik-másik kellemetlen részletét nem említette, más elvárásai voltak személyesen, mint a kiírásban, vagy szimplán csak ő nem viselkedett megfelelően.

A fentiekből látszik, hogy rengeteg munka, befektetett idő, energia van abban, hogy egy állásinterjúig eljuss, ott valahogy szerepelj. És nem csak te dolgoztál ezért, hanem a másik oldal is, mert mindketten meg akartok egyezni – vagy csak hagynád magad, hogy meggyőzzenek, de ehhez mégis adtál némi időt, információt magadról.

Tehát, tét mindig van. Az állásinterjú akkor is értékes idő, tanulság, ha csak nézelődsz. Sosem tudhatod, még az is lehet, hogy meggyőznek. Vagy nem most, hanem fél év múlva. Vagy eldöntöd, hogy velük ugyan te soha semmilyen üzleti kapcsolatot nem akarsz. Mert ez utóbbi is egy értékes információ, amiért az időddel, türelmeddel fizettél.

----------------------

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

----------------------