A munkáltatók számára is ismert a lista, hogy törvény szerint mire nem szabad rákérdezni, mégis megteszik sokszor. (neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzetiséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága,) Ezért fontos, hogy az álláskeresők is ismerjék ezt a listát, és a törvénytelen kérdésre tudjanak jól reagálni.

A nők persze gyerekvállalásra, családi állapotra vonatkozó kérdéseket kapnak legtöbbször, és mindenki a maga vérmérséklete szerint válaszol, reagál, de a helyzetből jól már ritkán lehet kijönni.

Ha őszintén válaszol, az sem lehet jó, ha azt válaszolja, amit hallani akarnak, akkor fölösleges volt megkérdezni. Ha ellentámadásba lendül, és visszautasítja a kérdést, mindkét fél bukta az eddigi toborzásba tett időt, ha valami poénnal üti el a választ, akkor sem jutott beljebb a kérdező.

Anélkül, hogy felmenteném a munkáltatókat, érteni vélem a kérdések motivációját – többnyire tervezni akar, nem diszkriminálni - , de ettől még továbbra is törvénytelen és tűrhetetlen, hogy ilyen kérdések hangzanak el állásinterjún. Ha tervezni akarunk, azt is be lehet tervezni, hogy a gyerekvállalás miatt távozó kolléga ne legyen távozó, megtartsuk őt, és visszavárjuk. Ha valakinek esetleg nem elég érv, hogy azért nem kérdezünk ilyesmit, mert törvénybe ütközik, akkor nézzük más oldalról, miért is nincs értelme megkérdezni ezeket.

1. Gyerekvállalás

“Mikor szeretne gyereket vállalni?” és ennek összes változata, ami az ezzel kapcsolatos terveket feszegeti.

Pontosan tudjuk, hogy sok esetben nem tervezünk, hanem sodródunk. Pl. nem tervezett gyereket, de mégis teherbe esett. Akkor most mi legyen? Azt mondta az állásinterjún, hogy nem tervezi, később mégis bejelentette, hogy terhes? Megtörténhet. Lehet, hogy tényleg nem tervezte, így alakult. Lehet, hogy hazudott, mert kellett a munka. Tehát, teljesen fölösleges megkérdezni, mit tervez. Bármit is, magánügye. Nem mellesleg, ha most bejelentette, akkor még van néhány hónapod a helyére találni valakit. Ha a felmondását jelenti be, akkor 30 napod van mást találni, az még rosszabb lenne, nem? És bizony bármely munkavállaló bármely pillanatban magában hordozza azt a kockázatod, hogy felmond. Erre fel kell készülni, és B terveket kitalálni arra, hogyan is találsz gyorsan másik embert, ha kell. De vajon van-e értelme egy ilyen beszélgetésnek:

“- Mikorra tervezi a gyerekvállalást?

- Miután úgy tűnik, szakmailag megfelelő vagyok az eddigi beszélgetésünk alapján, pontosan milyen választ vár, hogy megkapjam ezt az állást?”

2. Családi állapot

Lehet, hogy most egyedülálló, és ez – döbbenet! – akár jövő héten is megváltozhat. Aztán pár hónap múlva lehet, hogy megint egyedülálló lesz, mert nem sikerült a kapcsolat. Semmi értelme ezzel foglalkozni munkáltatóként. Az igazi kérdés, amiről az egész állásinterjú szó, hogy tudja-e teljesíteni a feladatait? Van-e hozzá tudása, akarata, motivációja, tapasztalata vagy hajlandó-e megtanulni.

3. Hogyan oldja meg, ha a gyerek beteg lesz?

Meg fogja oldani, mert fontos neki a munkája, és mert gyakorló anya, tehát gondolt erre is, mielőtt elkezdett állást keresni. A kérdésnek azért nincs értelme – mert újabb döbbenet! – felnőtt emberek is szoktak betegek lenni. Ha a gyerek beteg, azt esetleg megoldja úgy, hogy másra bízza és bemegy dolgozni, mintha mi sem történt volna. Ha ő maga lesz beteg, akkor viszont nem megy be dolgozni semmiképpen (legalábbis remélem, hogy nem várod el tőle).

Külön “szépsége” a kérdésnek, hogy irodai munkáknál bőven megoldható lenne a mai technológiai szinten, hogy be se menjen a kolléga, és mégis elvégezze a munkáját. A távmunka nem szitokszó, hanem jó megoldás – nemcsak betegség esetére.

4. Miért nincs (még) gyereke?

Az eddigiek inverze, ami mögött előítélet, kíváncsiság, szemrehányás húzódhat meg. Bármelyik is, nem tartozik magyarázattal egyetlen nő sem, senkinek. És az 1. pontra visszaugorva láthatjuk is, hogy ha tervezi, ha nem, ő maga sem tudja biztosan, hogyan fog alakulni. Durvább esetben majd épp elsírja magát, mert eszébe jut, hogy 1 hónapja volt egy vetélése, miután évek küzdelmével teherbe esett, vagy épp gyógyult rákosként soha nem lehet már gyereke. Egyszerűbb megérteni, hogy semmi közünk mindehhez, még akkor sem, ha munkáltatói lennénk az illető nőnek.

Sokszor kérdezik, mi a jó válasz ezekre a kérdésekre. A fentiek fényében bármi. Bármit válaszolsz, az állást már jó eséllyel nem kapod meg, ha mégis, később úgysem tudja számonkérni rajtad a válaszodat ezzel kapcsolatban. Kedves munkáltatók, a tanulság ugyanaz: bármit kérdezel ebben a témakörben, és bármilyen választ is kapsz, azzal semmire sem mész.

Törvényi hivatkozások a témában itt.

----------------------

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

----------------------

Hölgyeim! Augusztus 14-én jöhettek az ingyenes álláskereső sulira is hozzám. Klikk a képre: