Ha megkérdezek embereket, mi bajuk a HR-esekkel, az álláskeresés körüli viselkedésük (visszajelzések hiánya, rossz állásinterjúkérdések, rossz hangulatú állásinterjúk) után általában ez a felvetés érkezik: nem elég emberségesek. Lehet, hogy ez igaz, lehet, hogy „csak” úgy érzi a munkavállaló, hogy nem bántak vele emberségesen a felmondás során, mégis kicsit most az ördög ügyvédje leszek: emberséges kirúgás pedig nincs.

Törekedni lehet rá, és észrevehető is, ha van erre akarat. De elég valószínű, hogy egy elbocsátott munkavállaló sosem fogja úgy érezni, hogy emberségesen bántak vele a kirúgásakor, mert veszteség érte, kudarcként éli meg, és mert a jövője és akár a családja jövője, megélhetése került bizonytalanságba.

A munkáltatói felmondás protokollja sok HR-es kézikönyvben megvan, szigorúan be is kell tartani. Ebben nem hibázhat a HR-es, és nem is hibázni szoktak, hanem ügyetlenkedni. Mert nincs meg hozzá a megfelelő érzelmi érettség: a munkavállaló mindenképpen sértett lesz, a HR-es mindenképpen a gonosz szerepét játssza. Pedig ezek pontos protokollleírások: túl a törvény által meghatározott kellékeken* néha még az is le van írva, a hét, a nap, a hónap melyik szakában kell közölni (a "cuki" péntek fél 5-ös felmondások, vagy a karácsony előttiek ugye), kinek kell jelen lenni a közléskor. Sőt a közléshez szöveges forgatókönyv is lehet, illetve az előkészületekhez is van folyamatleírás – ha nem kókler csinálta a kézikönyvet. De maga a közlés – mivel a felmondás egy jognyilatkozat – rideg és érzéketlen lesz, akármit is csinálnak. Mondhatja szerencsétlen közlő, hogy nagyon sajnálja, és együttérez, a munkavállalónak ez nem vigasz. A cég innentől teheti bele az energiáit abba, hogy mégse legyen annyira rossz a kirúgott munkavállaló véleménye, érzései. Ezt hívják outplacement programnak.

*A munkáltatói felmondás törvényileg megkövetelt kellékei: indokolás (ha nem próbaidőben történik a felmondás), jogorvoslati lehetőségek ismertetése, pontos dátumok közlése a megszűnésről, felmondási időről, munkáltatói jogkör gyakorlójának aláírása, felmondás keltezése. Ezen formai követelmények betartásának akkora jelentősége van, hogy ezek elmulasztása vagy hibás alkalmazása esetén a munkaügyi bíróság sokszor már figyelembe sem veszi a munkáltató érdemi érveit.

Mi az outplacement?

Magyarul gondoskodó elbocsátás. Komoly cégek felismerték a problémát, hogy egy-egy elbocsátás, pláne ha tömeges, jelentős károkat okoz a cég hírnevében, márpedig az „employer branding” legalább olyan fontos lett, mint az énmárka a munkavállalóknál. Jó cégről nem terjedhet olyan hír, hogy rosszul bánik a munkavállalóival, álláskeresőkkel, kilépőkkel, kirúgottakkal. Erre az általános megoldás mindenféle outplacement programok kidolgozása: ezek költséget jelentenek a cégnek, mégis úgy gondolják, hogy inkább ez a költség legyen, mint a kezelhetetlen hírnévromlás. Külön tudományágra tartozik egy ilyen program kidolgozása, amiben általában tömeges, de akár egyéni leépítéskor is próbál a cég segíteni a kirúgott munkavállalónak a talpraállásban. Sokféle eszköze van, pl. nyelvtanfolyamot finanszíroznak, álláskeresési segítséget rendelnek a munkavállalónak egy erre szakosodott külső cégen keresztül, havi pénzbeli juttatást nyújtanak bizonyos ideig, túl a végkielégítés összegén, vagy társcégekben megüresedett pozíciókat ajánlanak fel, illetve olvastam már olyan megoldásról, amikor az idősebb elbocsátottak előnyugdíjára szerződött a cég a társadalombiztosítással (nem tudom, ennek jogi keretei fennállnak-e még).

Mi nem outplacement?

Van, amikor a HR-esek vagy döntéshozók személyes buzgóságának kiélése, saját lelkiismeretének megnyugtatása a cél, ilyenkor MLM-bemutatókat szerveznek az elbocsátottaknak (köszi :/ ), esetleg a biztosítós haverját ajánlja, aki épp „munkatársat” keres. Ha már valaki magától nem elég empatikus, akkor tán céges szabályzatban kellene ezeket tiltani.

A munkavállalói hozzállásról

Néha az elbocsátott munkavállaló valami félreértelmezett büszkeségre és méltóságra hivatkozva elutasítja az ilyen típusú gondoskodást. Súlyos hiba! A cég pénzt áldozott arra, hogy neked jobb legyen, és lássuk be, bármi, amit a jövődért tehetsz - a cég pénzén ráadásul – sokkal jobb neked, mint magadra hagyatva bolyongani az álláskeresésben. Egyes cégek elkövetik azt a hibát, hogy felajánlják: az outplacement program összegét készpénzben odaadják, ha az elbocsátott kéri. Naná, hogy kérni fogja, mert az azonnali pénzt látja… A jövőbeli állásáért viszont ezzel szintén semmit nem tesz. Lehet, hogy mégsem az azonnali pénz a megoldás hosszútávon…