Ezt a posztot évek óta tervezem, alig vártam, hogy lejárjon az a határidő, amikor ezt már meg szabad írnom, érdekek sérülése nélkül. Rgy jópár éves adatlapot mutatok most, amit egy fejvadász arra használt, hogy a CV kísérőjeként kiajánlja az álláskereső jelöltet az ügyfelének. Tekintve, hogy ez konkrétan rólam íródott, személyiségi jogokat nem sértek vele, és mivel az adott cégek már nem is léteznek akkori formájukban, fejvadászunk is mást csinál már régen, meg is engedte, hogy írjak róla, üzleti titoknak sem tekinthető többé. A formot elmondása szerint akkor állította össze, amikor az ügyfele megrendelte tőle a keresést, ahogy ők mondják, „amikor felvették a pozíciót”. Nálunk ezután általában egy idétlen álláshirdetés jön ki az önállóan dolgozni tudó csapatjátékosok keresésére, itt láthatólag az ügyfél/ügyfelek is tudta/tudták, mit akar(nak). Vagy megmondta nekik, mit akarhatnak.

Adva voltam én, állást kerestem, az akkori helyemmel nem voltam igazán elégedett. Emberünk rámakadt a neten, Linkedint, Monstert emlegetett, mikor először felhívott (ez utóbbira biztosan nem is regisztráltam, de ilyeneken nem akadunk fenn, ha állást keresünk, és fejvadász hív, ugye?). Voltak vele telefonos interjúk, személyesen sosem láttam, de kért fényképet (videóinterjú nem volt), majd eldöntötte többezer kilométerről, hogy kiajánl az ügyfeleinek. Az ő hathatós segítségével találtam új állást végül. Hogy egyáltalán azt kaptam-e, amire ezt a bemutatóanyagot küldte valakinek, nem tudom.

Az adatlap legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy semmilyen személyes adat nincs benne. Sem a nevem, sem a korom, sem a nemem. Wordben kérte a CV-t (vajon miért is tanácsolom a doc formátumot mindenkinek?), candidate ID volt csak, ami alapján az ügyfele jelezhette, melyik jelöltekre kíváncsi maga is legalább egy állásinterjú erejéig. A további pontjait is nézzük végig részletesen:

Relokáció nem került szóba, ezt üresen hagyta. Ha szóba került volna, akkor sem nagyon kellett volna magyarázkodni.

A felmondási időm hossza fontos kérdés volt, nyilván ez a tervezéshez kellett.

Fizetési igénnyel nem sokat foglalkozott fejvadászunk… Ügyes :) Persze ő tudta, én mit várok. Nyilván az ügyfél kereteit is ismerte. Sejthette, hogy a megegyezésnek nem lesz akadálya.

Source of Candidate: Ez már fontosabb lehet a cégnek, de itt sem nagyon árulta el, hol talált rám. Azt mondta, az épp versenytársnál dolgozó jelöltnél ezt jelezni kell, egyébként még az ajánlás az igazán fontos, mert akkor kell az ajánlóról is infó, de én nem ajánlott voltam, hanem levadászott.

CV Review: az érdekes pontokat ki szokták volt itt emelni, nálam úgy fest, csak az volt érdekes, miért hagynám el az akkori cégem. El tudom képzelni, hogy ide speciális iparági tapasztalatot, karrierváltást stb. lehet még beírni, magyarázatot adva egy-két CV-ből nem kiderülő dologra. Nem magyarázta túl a váltás okát, mégis igaz volt.

Sales pozícióról volt szó, így bizony számokat is mutatni kellett, már amennyire ez nem sértett üzleti titkot. Ezt a kérdést elég érdekesen válaszolta meg, mert nyilván nem adhattam meg konkrét számokat - aggódtam is rajta, hogy ezen fog elúszni egy állás, de ha az álláskeresővel profi fejvadász dolgozik, ezeket megoldja. Igényelt némi kreativitást tőle, de lám... nem elhajtott, nem másik jelöltet keresett, hanem kitalálta az alábbi megoldást. Adunk is számot, meg nem is.

Majd egyszerű, binárisan megválaszolható kérdések következtek, ne kelljen sokat gondolkodni az értékelésen. Kértek ugyan további infókat ehhez kapcsolódóan, ott sem jött rá a grafománia :) Természetesen ezeket az állásinterjúk során lemérte, csak akkor írt be valamit, ha meggyőződött róla, hogy tényleg rendben van. Igen érdekes telefonos állásinterjútechnikát alkalmazott: a létező legkülönbözőbb időpontokban (de mindig munkaidőben) felhívott, és kérdezett egyet-kettőt. Megköszönte a választ, azt mondta még jelentkezik. Eljött a pillanat, amikor azt hittem, ez nem fejvadász, hanem telefonbetyár. De később összerakva a sztorit, a szakmai kérdéseket így mérte fel, így tehetett egy-egy „Yes” mellé jelzést. Nem bízta a véletlenre, de sosem éreztem, hogy vizsgáztatna, mert trükkös volt:

- segítséget kért tőlem, mert ő nem szakmabeli, és megkérdezte, hogy is van egy adott dolog, vagy

- azt kérte, mondjam meg hol ér el infókat a neten vmiről, tudok-e linket küldeni most azonnal? (szakmai olvasottság leellenőrzése, de már csak utólag esett le, hogy ezért kérdezte), vagy

- konkrétan megkérdezte volt-e ilyen vagy olyan projektem, és annak részleteit akarta tudni.

Elszórakoztunk egymással 2 hétig így...

A kiajánlás után leszervezte az állásinterjút az ügyfelénél, elmondta, mivel készüljek fel, és végig is mentem a folyamaton. A céggel való személyes állásinterjúk között voltak további kérdések pl. salary history(!), azaz hol mennyit kerestem nagyságrendileg – állítása szerint ez ahhoz kellett, hogy olyat ajánljanak, amivel motiválnak. Az akkor 10 évvel azelőtti munkahelyemről a távozás okára kérdeztek rá pluszban (le is ellenőrizték referenciaszeméllyel), és referenciaszemélyeket kértek, úgy, hogy nemcsak nevet-elérhetőséget kértek, de azt is, mikor, hol, mit dolgoztam együtt velük. Ez nehezített pálya volt, mert nem minden kedvenc referenciám tudott annyira angolul, hogy egy referenciainterjút vállaljon. (referenciaszemélyek megadása előtt egyeztetünk velük, ugye?)

A folyamatnak sok tanulsága van a jelenben is: először is, ha állást akarsz, akkor légy türelmes és tegyél meg érte mindent. Tényleg birkatürelem kellett a hívogatásai lekezeléséhez, de megérte. Másodszor bízz benne: az igazat mondd, és akkor olyan állást talál neked, ami valóban jó neked. Harmadszor: ebből az adatlapból az is látszik, ő is megdolgozik azért, hogy neked állásod legyen. Kitalálja, hol mi a jó válasz, utánajár, egyáltalán egy olyan értelmes standardot hoz létre a pozícióhoz, ami az összes jelöltnek azonos esélyt ad. Profikkal dolgozni igenis érdemes, még akkor is, ha te csak a „termék” vagy, amit ő elad.

Ha azt kerestem volna, miért nem akarok ezzel a toborzóval együttműködni, ezer okom lett volna, de valamiért akartam - a személyisége még telefonon is meggyőző volt. Nem véletlenül a kitartás a siker egyik legfőbb feltétele.