Az állásinterjú-technikák időnként meglehetősen otrombák. A helyes hozzáállás, hogy aki ilyen módszerekhez nyúl, annál gondoljuk át alaposan, akarunk-e vele dolgozni a jövőben. Stresszinterjúnak próbálják hívni azt a fajta interjúztatást, amikor a lehető legtöbb kellemetlen helyzetbe hozták szegény jelöltet, hogy lássák, hogyan reagál. A módszer szakmaisága erőteljesen megkérdőjelezhető, de álláskeresőként inkább a konkrét helyzet kezelésére kell felkészülnünk.

Olvastam esetet, ami szerint az állásinterjún lopással vádolták meg a jelöltet! Az interjú közepén bejött egy ember, és közölte az interjúztatóval, hogy eltűnt egy táska/telefon/pénztárca, és éppen az ő beszélgetőpartnerét látták utoljára arrafelé, ahonnan eltűnt. Természetesen a jelölt azonnal ledöbben, felháborodik tehetetlenségében, ami érthető. Ezek után jönnek, hogy hihi, csak teszt volt… Tehát, ha veled ez történne, maradj higgadt, és mosolyogva közöld, hogy igen, te is olvastál már erről az állásinterjús technikáról. Legalábbis én ezt tenném, de nyilván ez csak akkor megy, ha már ismerjük a “poént”.

Szokásos technika, hogy ha két interjúztató van, tipikusan jó és rossz felállásban dolgoznak. Pl. az egyikük úgy tesz, mintha nem figyelne, gépelget a laptopján, néha beszól. Szintén kezeld türelmesen, ő is játszik, te is játssz.

Sokszor előfordul, hogy késik az interjúztató. Ez lehet próba is, lehet véletlen is. Ilyen helyzetekre azt szoktam javasolni, hogy a jelölt legyen türelmes. Állásinterjúra jött, rászánt másfél órát kb., akkor várjon türelemmel, még ha nehéz is. Kb. 10 perc után érdeklődjön, mikorra várható az interjúztató, később, (hogy mennyivel később, az vérmérséklettől függ) kezdeményezzen másik időpontot. Ne bosszankodj, ne mutass ingerültséget, ne a recepcióson/titkárnőjén töltsd ki a mérged, ő nem tehet semmiről, de lehet, hogy megkérdezik, hogyan fogadtad a rossz hírt.

Lehet, hogy egy üres szobába ültetnek, és adnak írásbeli feladatot, pl. egy órás határidővel, és 5-10 percenként rádnyitnak, hogy készen vagy-e már. Ne dőlj be, használd ki a kapott időt akkor is, ha folyton zaklatnak.

A fentiek mesterségesen generált helyzetek (a késés talán nem mindig), így viszonylag könnyű felismerni őket, és leginkább túllépni érdemes rajta, könnyen venni az ilyen akadályt. De mi történik, hogy ha valóban kellemetlen a helyzet, és valóságos a konfliktus?

Ha az interjúztató udvariatlan, ha olyan megjegyzéseket enged meg magának, ami számodra tűrhetetlen, ezt jelezd is, határozottan, de udvariasan. A magánéletedet érintő kérdéseken túl a kellemetlen megjegyzések, méltatlan bánásmód is lehet jelzés, hogy rossz helyen jársz. Ilyenkor se szólj vissza hasonló stílusban, csak szólj, hogy neked ez a hangnem nem felel meg. Fontos, hogy most nem a pszichológiailag megfelelőnek ítélt reakciót várják, hanem az üzleti életben elvártat. Eszerint nem biztos, hogy elbukod az állást, ha jelzed, hogy nem veszed jól a stílust, hangnemet, bánásmódot. Ha mégis emiatt nem kapod meg a munkát, lehet, hogy ezzel jársz jól…