Nemrég írtam arról, hogyan érdemes állásinterjún tálalni a személyes konfliktus miatti felmondást. Hogy mi vezethet személyes konfliktusokhoz, annak sok oka van. A kiégés (burnout) szindróma tünetei például sokszor okoznak olyan helyzeteket, amiket hétköznapi kifejezésekkel csak „meghülyült”, „elszállt magától”, „elege lett” és hasonlóan írunk le.

Furcsa folyamatnak tűnik, hogy mikor megérkezik egy új kolléga, a cég is, az újonc is boldog, szorgalmas, jól beilleszkedik, jól dolgozik, majd pár év után ugyanez a munkatárs lusta, hanyag, esetleg rossz modorú valaki lesz, aki utál bejárni dolgozni, és persze a cég sem rajong már azért, hogy ilyen alkalmazottja van. A magyarázat a kiégés (vagy tudományosabban kiégés-szindróma, burnout)

De kik és miben hibáznak, hogy ez megtörténik? Egy-egy állásban nem törvényszerűen fog kiégni, hitehagyottá válni a munkavállaló, nagyon sok múlik a munkahelyi környezeten, vezetőkön is – nemcsak a munkavállalón magán. Hogyan jutunk el ide, mikor mi történik, kinek mit kell tennie, hogy jól végződjenek a dolgok. Ez a cikksorozat erről fog szólni.

HR-eseknek nem lesz nagy újdonság, amiket most írok (remélem), de álláskeresőknek, munkaválallóknak és főleg vezetőknek is hasznos, hogy megértsék, mi is történik egy-egy állásba belépés után velük. Ha tudod, mi történik veled, mint munkavállalóval, tudsz segítséget kérni, és ha azt is tudod, milyen segítséget kell kérni a főnöködtől, a HR-től, talán jobb eséllyel tudsz egy-egy munkahelyen hosszabb időre maradni. Vezetőként tudnod kell, hogy egyik-másik kolléga nem rosszindulatúan lett hanyag hirtelen, hanem problémái vannak, neked meg eszközeid, hogy segíts megoldani.

A kiégés (burnout) szindróma összetett és komoly probléma, bár sokan csak nyavalygásnak titulálják, sorsok múlhatnak rajta. Embereké és cégeké is. Azért írok erről a folyamatról, hátha olyan embereket olyan pillanatban talál meg a cikk, amikor még segíthet: magán vagy a kollégáin, beosztottjain, és ezzel a cégen is.

Tünetek és tüneti kezelések

Ne keverjük a fáradtságot a kiégéssel! Ha pl. egy hét, egy hétvége pihenés elég ahhoz, hogy újra jó hatékonysággal dolgozz, akkor az nem kiégés (szerencsére). Képes vagy feltöltődni, tehát rendben vagy a munkáddal lelkileg. Mindenbe bele lehet fáradni, időlegesen elveszíteni a motivációt, rosszkedvű is lehet mindenki néha. Ha mindez állandósul, akkor van baj.

A kiégés szindróma esetén egy állandósult stresszes állapotról beszélünk, amikor folyamatosan szembesülsz azzal a ténnyel, hogy nem tudod maradéktalanul elvégezni a feladataidat, mert sok, mert úgy érzed, hogy túlmutat a szakmaiságodon (de valójában nem), mert akadályokba ütközöl mindenhol (mert már azokat látod meg csak) stb. Úgy látod, túl sok a dolgod, és többfélét akarsz egyszerre tenni, „nem tudod, mihez kapj”. Önfeláldozónak látod magad, úgy érzed, a „munka az első”. De mégis, amikor reggel olyan feladatlista vár, hogy inkább hozzá sem kezdesz, az egészet elhanyagolod, akkor már baj van. Ez egy ideig megy, de végül azt eredményezi, hogy több dolog félbemarad, és elégedetlen lesz a főnököd, ügyfeled.

Jó megoldás erre a problémára, ha egy napra kikapcsolt telefon, zárt irodaajtó mellett, csak az elmaradásaiddal foglalkozol és/vagy segítséget is kérsz a munka elvégzésében. Ha egy ilyen napot be akarsz iktatni, ezt egyeztetni kell a közvetlen főnökkel, rávilágítani a problémára, és hozni ezt a megoldást is ezzel egyidőben. Ha van olyan feladat, amit könnyű átadni, akár diákmunkás bevonásával is érdemes számolni (ez párezer forintos költség, ennyit megér a cégnek, hogy a fontos, szaktudást igénylő feladatok ne maradjanak el, és te ne rabold az időd pl. papírok lefűzésével…) Meg kell tanulni különbséget tenni sürgős és fontos feladatok között… Ha utoléred magad, akkor megnyugszol, és rájössz, nem kiégés volt ez, csak sok munka. Ha még ezután sem könnyebbülsz meg, gyorsan visszaesel ugyanebbe a helyzetbe, akkor viszont valamit át kell szervezni, különben teafilter leszel. Ha jó vezetőd és/vagy HR van a cégnél, akkor tudnak segíteni, hogy rendben és boldogan dolgozz a jövőben.

Kedves cégvezető, HR-es, kisfőnök, csoportvezető! Ha ilyen tüneteket látsz kollégán, a lehető legrosszabb, amit tehetsz, ha nekiállsz „fegyelmezni”: a kirúgással fenyegetőzéssel, fizetéscsökkentéssel, nyilvános megalázással, üvöltözéssel stb. biztosan elveszíted a régebben gondosan és sok pénzért kiválasztott kollégát, aki már jól teljesített, és jó lehetőséget láttál benne. Ha egyszer is elhangzik tőled az ilyen kollégával való beszélgetés közben, hogy „ez engem nem érdekel” ill. hogy „szedd össze magad”, akkor te is kérj segítséget a helyzet kezelésére. Ezek a „megoldások” tehetetlenséget, a vezetői szakértelem hiányát mutatják azon beosztottjaid felé is, akiken még nem mutatkoznak a kiégés tünetei, de ezzel náluk is felgyorsítod a folyamatot. A saját vezetői karriered is veszélybe kerül, mert oké, őt most kirúgod, időlegesen elfedted a bajt. És mivel újratermeled a problémát ezzel a viselkedéssel, egy folyamatosan üvöltöző, tehetetlen vezető leszel?

Kedves Álláskereső! Ha tudni akarod, jó főnököd lesz-e, jó helyre kerülsz-e, érdemes megkérdezni állásinterjún, hogy mennyire stresszes a feladatkör, és ha valakit ellepnek a feladatok, hogyan kezeli a közvetlen vezető és a cég egésze ezt. A válaszból látni fogod, jó helyen vagy-e… (és további kérdéseket is tegyél fel bátran, pár ötletem ezekre itt található)

Folyt. Köv.: jan. 21-én, csütörtökön