Vannak helyzetek, amikor annyira nehezen megy az álláskeresés és annyira kell a jövedelem, hogy valamit muszáj elengedni – a jó fizetést, a jó pozíciót, a szakmát magát. Sokan még ilyenkor is ragaszkodnak a szakmai munkához, de eljön a pillanat, mikor már nem lehet… Általában azt szoktam javasolni, hogy ne is várják ezt meg, ha nem megy a szakmai álláskeresés, akkor a csak jövedelemszerzőhöz is hozzá kell fogni. Legkésőbb a tervezett álláskeresési idő egynegyedének letelte után! Azaz, ha a tartalékaid 8 hónapra elegendőek – és ez már ideális állapot manapság – akkor 2 hónap után el kell kezdeni a jövedelemszerző állásokat is keresgélni (alacsonyabb pozíció, fizikai munka, kevésbé népszerű iparág stb.) Tudni kell mellette, hogy az átlagos állástalálási idő 9 hónap. Ebben benne van az informatikus szakmacsoport is, ahol akár 2-3 hét is lehet, és az adminisztrációs állások is, ahol évek is eltelhetnek. Tehát valójában ez a 9 hónapos mondás nem jó semmire, de iránymutató, hogy mikortól látszik igazán kétségbeejtőnek a helyzet.

Lehet, hogy 9 hónapig nem, de ha te ennyi kihagyást nem tudsz finanszírozni a tartalékaidból, akkor erre ne hagyatkozz. A magad lehetőségeiből, tartalékaiból kell kiindulni, az célravezetőbb. És igen, az utált szófordulattal élve ki kell lépni a komfortzónából, amiről nemrég írtam. (röviden: nem mindegy, miért és hogyan; hosszan: olvasd el itt :)

Azt, hogy eddig irodai munkád volt és most esetleg fizikai munkát kell végezni, lelkileg nem könnyű feldolgozni, de a józan belátás segíteni fog (a komfortzónás hozzáállás viszont akadályozni). Itt nincs más megoldás, mint racionális érvekkel meggyőzni magunkat. Mikor kell alább adni?

• Ha láthatólag nehezen megy az álláskeresés, kevés álláshirdetés van, kevés jelentkezést tudsz beadni a saját szakterületeden, saját régiódban – ekkor ne habozz, ez már két hét alatt is látszik, azonnal kezdj el másfelé is nézelődni.
• Nem, egyáltalán nem megalázó becsületes, kétkezi munkát végezni, még akkor sem, ha azelőtt vezető voltál. Most ezért fizetnek, ezt kell csinálni. Közben persze keresgélni szakmailag megfelelő munkát.
• A 0 Ft+jutalékos munkák nagyon rossz irányba visznek: dolgozni fogsz, jövedelmed nem lesz, és mellette még állást keresni sem lesz időd. Ne higgy annak, aki azt mondja, megtanulod egy-két hét alatt az ingatlanos/biztosítós/bármit eladós sales szakmát, ha előtte sosem csináltál ilyet.
• A karrierrel kapcsolatos félelmek most nem reálisak. Most jövedelem kell, bármilyen legális módon, és enélkül biztosan nincs tovább karrier. Ha egy alacsonyabb szintű állással megakadályozod a teljes anyagi ellehetetlenülésed, akkor most az a legjobb, amit a karrieredért tehetsz.

Néha az alábbadás nem is a pozícióban, csak a körülményekben mutatkozik meg: nem ajánlanak céges autót, nagy cafeteriát, egyéb dolgokat, amiket megszoktál. Próbaidőre kevesebb bért ajánlanak, vagy összességében is kevesebb juttatásod lesz. Ami sokkal jobb, mint a munkanélküliség. Ha alacsonyabb szinten, de sikerült a szakmában maradni, annak sok előnye van: a szakmai kapcsolatok megmaradnak, nem hűlnek ki. A szakmai körökben mozogva hamarabb szerzel tudomást üresedő, neked való pozíciókról, munkatapasztalatod más szinten is lesz (ismerjük a vezetőtípust, aki nem érti a beosztottjai bajait?) Könnyebben eljuthatsz szakmai rendezvényekre, mint munkanélküli státuszból. Mindenképpen jobb a karrierednek, mint munkanélkülinek lenni, és ilyenkor ez a fontos.

Mit mondjak állásinterjún, miért kérek kevesebbet, miért vállalom a visszalépést?

Valójában semmi köze hozzá, de az őszinteség működik a legjobban ezesetben is. Elmondhatod, hogy most ebben látsz nagyobb esélyt, és munka kell. El fogod végezni becsülettel, mert szükséged van rá, és megbecsülöd. Persze, ezt kicsit jobban be kell csomagolni, de ez a lényeg. Ha megkérdezik, mit teszel, ha egy jobb állásajánlatot kapsz, kitérő választ érdemes adni: eddig sem találtál „jobbat”, most ez a „jobb”, ezt akarod.