Sok elkeseredett álláskeresőt vigasztaltam már azzal, hogy nincs helyzet, ami véglegesen tönkretenné a karrierjét, bármiből fel lehet építeni újra. Hírességek esetén is, akár börtönviseltség, akár egy alaposan elbaltázott tévéműsor vagy megosztó szereplés okozott törést a karrierben. Most revideálom álláspontomat. Van, amiből nem lehet felállni, felépíteni egy új karriert.

Pár napja még senki sem tudta, kicsoda László Petra, mára világhírűvé vált. Akkora hibát követett el, amekkorából valószínűleg nincs felépülés. Hogy kirúgták, hogy valószínűleg büntetőeljárás elé néz, átlagos dolog, mással is megtörtént már. Hogy világhírűvé válik azáltal, hogy egy gyerekre támad, mégpedig politikai-ideológiai meggyőződése mentén, meglehetősen egyedi.

A politikai, vallási, ideológiai meggyőződést álláskereséskor és később a karrier során érdemes óvatosan hirdetni, mert okozhat problémákat. Ám ő olyan helyen dolgozott, ahol ideológiai meggyőződése helyénvalónak tűnt, talán munkaköri feltételnek is. Mégis, a munkahelyén elfogadott ideológia nevében elkövetett agresszió (bűncselekmény) már a munkáltató számára is elfogadhatatlan volt, azonnali felmondással jutalmazta. Ezt valószínűleg Petra nem mérlegelte előre. Nem gondolom, hogy a rúgás pillanatában felmerült benne, hogy milyen következményei lesznek, hogy milyen hatással lesz az életére. Utólag talán még helyeslésre is számított. Amivel igazán elszámította magát, az a nemzetközi felháborodás. Azonnal a világ egyik leggyűlöltebb emberévé vált - és ez nem költői túlzás, mert különböző közösségi oldalakon többtízezer hozzászólásban marasztalták el tettét (hogy finoman fogalmazzak). Többé nincs esélye. Ő már mindenki szemében A Nő, Aki Felrúgott Egy Menekült Gyereket. Rosszabb, hogy nemcsak saját magát járatta le, a kommentek ijesztően eltolódtak magyarellenes irányba. Veszélyes lehet mostanában hasonlítani rá: szőke hajú, középmagas, magyar nőnek lenni, akivel össze lehet őt téveszteni. Azaz sokunk megítélését rontotta ezzel, sok embert sodort veszélybe.

Felmerülnek miért kezdetű kérdések. Miért tette, egyáltalán ilyen személyiséggel hogyan kerülhetett állásba, és miért őt küldték erre a konkrét munkára, ha tudták, hogy ilyen a személyisége. Nem tudom, milyen kiválasztási procedúrán ment végig, kik állásinterjúztak vele, milyen kérdéseket tettek fel neki a szakmai kérdéseken túl, mennyire mérték fel a személyiségét. Valószínűleg, ha ezt rendesen, szakmai alapokat követve végezték (volna), még erre használatos interjútechnikákkal sem derült volna ki, hogy ilyen hibát fog elkövetni a jövőben. A jelenlegi közhangulat, az általa képviselt ideológia és a saját személyisége együtt okozhatta mindezt, illetve valószínűleg nem érzi jól magát az sem, aki erre a terepmunkára osztotta be.

Tanulság sok van. Csak néhány ezek közül, karrierszempontból: hiába választ bárki ideológiai meggyőződését toleráló, értékelő munkahelyet, még ezen ideológiai meggyőződés nevében sem, szóban és tettekben sem érdemes semmilyen gonoszságot, bűncselekményt elkövetni. Általánosságban is igaz, hogy nem érdemes annyira meggyőződésesen és vakon vallani bármilyen eszmét, hogy az az emberség, józan ész rovására menjen.