Tájékoztató anyag ahhoz a kormányzati javaslathoz, miszerint ha felmondott a munkavállaló, vagy éppen közös megegyezéssel szűnt meg a munkaviszonya, akkor kizárják a közmunkából 3 hónapra (hírek róla: itt)

A javaslat célja az lenne a kommunikáció szerint, hogy az embereket az elsődleges munkaerőpiacon tartsa. Nyilván nem fogja, mert a munkavállalók célja a felmondással, illetve a munkáltatók célja a közös megegyezéssel nem az, hogy a munkaerő a másodlagosnak nevezett (értsd: közmunka-program) munkaerőpiac keretei közé kerüljön. De nem is azért mondanak fel emberek a munkahelyükön, mert nem akarnak dolgozni. Ennél sokkal értelmesebb okaik vannak. Ha a munkavállaló úgy mond fel a munkahelyén, hogy emiatt álláskeresővé válik (nem munkahelyváltás miatt), annak is lehetnek teljesen érthető, hétköznapi okai:

Költözés

Az egyik legegyértelműbb felmondási ok. Ha valaki elköltözik az eddigi lakóhelyéről, vagy a munkahelye költözik el, előfordulhat, hogy már túl messze lenne a munkavállalónak naponta bejárni. Ezért felmond, álláskeresővé válik, és közelebbi munkahelyet keres. Logikus, racionális döntés, mert ugyan ingázni jó, de nem mindegy mennyit, hová, és mikor.

Elviselhetetlen körülmények a munkahelyen

Néha előfordul, hogy a zaj, a bűz, a hideg, a meleg, vagy bármilyen más környezeti tényező az egészségkárosodásig képes ártani a dolgozónak, ezért inkább felmond. Vannak munkáltatók, akik a munkavédelmi előírásokat sem kezelik kellő gondossággal, így a balesetveszélyes munkahely elhagyása is kifejezetten racionális döntés a munkavállaló részéről. Költségvetési szempontból is ez a jó döntés: Egy álláskereső máshol még termelhet majd GDP-t, egy munkabalesetben meghalt munkavállaló már nem. Ha „csak” rokkantság lett a sérüléséből, az is állami költséget jelent. Mindenki – az állam is, a munkavállaló is – jobban jár, ha ilyen munkahelyek úgy tűnnek el a piacról, hogy az alkalmazottak otthagyják.

Munkahelyi nyomásgyakorlás, mobbing

Van, amikor nem a fizikai környezet, hanem a munkáltató magatartása teszi elviselhetetlenné a munkavállaló életét. A ki nem fizetett jogos bérektől kezdve a mondvacsinált okok miatt levont bérek, az ügyeskedés, a szürkemunka, törvénytelenségek is vezethetnek a munkavállaló felmondásához. Van-e racionálisabb döntés, mint nem dolgozni olyan helyen, ahol ezért nem fizetnek? A klasszikus munkahelyi terror, a mobbing ellen is egyetlen jó lépés menekülés, azaz a munkavállalói felmondás. Állami szempontból: Az idegösszeroppanás miatt betegállományba került munkavállaló költséget jelent, nem termel GDP-t nagyon sokáig. A munkáltatói törvénytelenségek is kárt okoznak az államnak, ha ebben a munkavállaló nem vesz részt, az az államnak is jó.

Mindezekhez nem mellékesen hozzátenném, hogy a munkavállaló törvény szerint nem köteles a felmondását indokolni!

-----

A közös megegyezésről

Nos, a közös megegyezés alapvetően jó intézménye degradálódott a „nem akarjuk kimondani, de valójában kirúgtuk” üzenetre. Azaz általában munkáltatói kezdeményezésre jön létre, néha mégis jó a munkavállalónak (ha nem, akkor remélem nem írja alá, és azonnal ügyvédet kerít!). Tehát, a közös megegyezés valami olyasmi, ami a munkáltatói felmondáshoz képest valami előnyt nyújt mindkét félnek. Tipikusan ebben szokták rendezni a szabadságokról szóló megállapodásokat, a felmondási időről is így rendelkeznek, ha el akarnak térni valami miatt az előírásoktól. A közös megegyezés többnyire nem a munkavállaló hibáját jelzi, azt meg főleg nem, hogy ne akarna dolgozni, esetleg a „másodlagos munkaerőpiaci” (értsd: közmunka-program) adta lehetőségekre számít. Bizony, valószínűleg a munkavállalók 100%-a látja, hogy a közmunka nem lehetőség, hanem egy kényszerű döntés, ami a nullánál azért több jövedelmet biztosít, de összegszerűen mégis a létminimum felét lehet vele keresni, ami nem az a perspektíva, amiért érdemes lenne felmondani.

----

Ezek után ez az ötlet kifejezetten abszurd. Különösen annak fényében, hogy munkaviszonyt megszüntetni sem erkölcsi, sem törvényi szempontból nem elítélendő dolog, így semmilyen szankciónak sincs etikai alapja. Jogalapja viszont lesz, ha jogszabály készül rá...

PS: nem szoktam politizálni a blogon, sőt, igyekszem távoltartani innen a politikát, és ez a jövőben is így lesz. De van, amikor nem lehet nem politizálni.