Munkastratégiák, amivel nyerő lehetsz
A bolondoknak eladható munkamódszerek mellett van egy másik véglet a munkamódszerek között, ami nagyon impresszív lehet, ha állásinterjún szóba kerül. Az önéletrajza szerint mindenki precíz, elhivatott, de ezt vajon hányan tudják példákkal alátámasztani?
A sokéves munkám során láttam már jópár embert, aki olyan szinten végezte a munkáját, amit elmesélve egy állásinterjún, önmagában nyerő lehet. Ha egy referenciaszemély mondja ezt el róluk, főleg. Ezért is fontos, hogy a közvetlen kollégáid, főnököd kapjanak rálátást arra, milyen módszerekkel dolgozol.
Készségesség
Van, aki a telefont soha nem hagyja csörögni, azonnal felveszi, és ad valamilyen előremutató választ a hívónak. Nem feltétlenül oldja meg azonnal a problémát, de megmondja, mikorra tudja megoldani, egyáltalán meg tudja-e, vagy érdemes inkább máshoz fordulni, mert… és értelmes indokot hoz. Ez önmagában ügyfélelégedettséghez vezet, hiszen nincs bosszantóbb, mint ha hívunk valakit, és nem veszik fel, nem tudjuk elintézni, amit akarunk. Kollégák szintén értékelik ezt a hozzáállást, az ilyen ember úgy kerül be a köztudatba, mint akivel érdemes beszélni, mert tud segíteni. Még pályakezdő koromban volt egy kollégám, aki ha hozott feladatot nekem, mindig egy marék papírral érkezett és megkérdezte, hogy „ezeket hová gyűjtöd?” Engem ez halálra idegesített, mert miért is gyűjteném a feladatokat? Neki meg természetes volt a gyűjtögetés, amúgy Kossuth-módszeresen…
Az ígéret, amit megtartanak
A készségesség mellett fontos, hogy az ígéreteket tartsuk be. Ezt már állásinterjún könnyű felmérni, egy kisebb, később beadandó anyaggal (ne gondoljunk komoly erőfeszítésekre: csak motlevél, referencia-adatok stb.) vajon boldogul-e az álláskereső: megfelelő időben, minőségben érkezik-e meg, amit megígért? Sajnos nem szokott…
Szervezettség
Egy ismerőst láttam úgy dolgozni, ahogy azelőtt és azután sem senkit még. Irodai munkájában naponta sok e-mailt kapott, mindegyikben valamilyen kérdéssel, megoldandó feladattal. Az Inbox mellett különböző témákra különböző foldereket nyitott, és szisztematikusan végigment a kapott leveleken, majd priorizált. Az elvégzett feladat a megfelelő folderbe került, és addig nem ment haza, amíg az Inbox üres nem lett. Bármi visszakereshető volt nála, ha egy vállalati semmitmondó hírlevelet kapott, azt is végigolvasta, hátha van benne hasznos infó. A cég legtájékozottabb, legszervezettebb dolgozója volt.
A higgadt
Ismerjük a helyzetet, mikor valami nem úgy sül el, mint szeretnénk, és „áll a bál”. Mindenki kapkod, mindenki ideges, pánikol, hívogat telefonon mindenkit (persze kevés készségest talál), a higgadt kolléga meg kis gondolkodás után megadja a megoldást, ami valóban működik. Mert ő nem sajnálta az időt átgondolni a helyzetet: ki az, akit valóban érdemes felhívni, mi a valós megoldás, van-e valami, amit emiatt hátrább kell sorolni a prioritási listán.
Az ilyen, vagy hasonló munkamódszereket érdemes már akár az önéletrajzban is kifejteni. Pl. ebben az önéletrajz-mintámban ezt meg is tettem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hujber Tünde · http://egyszeruen.blog.hu 2015.05.12. 07:58:00
Lehoz Tamas 2015.05.12. 09:59:51
Masnaptol mar hagytam az ugyfeleknek, hogy megoldjak a problemaikat.
Showmiller · http://ujallastakarok.blog.hu 2015.05.12. 10:56:58
Lehoz Tamas 2015.05.12. 11:42:07
Ezt kovetoen nem sokkal fel is mondtam es elkezdtem az uj cegnek dolgozni. Erdekes modon ekkor rogton fontos lett volna a munkam, de mar egy kicsit keso volt.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2015.05.12. 13:52:23
"Ezt tőled nem kérte senki"??? Elég nagy baj. Alapvető elvárás lenne. Kérdés, hogy mit kérnek?
bonfred 2015.05.12. 19:49:28
Az én szakmámban nagyon sokszor ez LEHETETLEN. (IT terület) Nincs dolog, amit jobban utálok annál, amikor éppen ezerrel nyomozom a problémát, próbálom megtalálni a lehetséges okot, és pár öltönyös marketinghuszár elkezd zaklatni, hogy akkor mondjam már meg, mikorra lesz kész? Addig erre nem tudok érdemi választ adni, amíg nem találtam meg a hiba valódi okát.
"A készségesség mellett fontos, hogy az ígéreteket tartsuk be"
Nem mondod!?
"addig nem ment haza, amíg az Inbox üres nem lett. Bármi visszakereshető volt nála, ha egy vállalati semmitmondó hírlevelet kapott, azt is végigolvasta, hátha van benne hasznos infó. A cég legtájékozottabb, legszervezettebb dolgozója volt."
Akkor én három hétig ne menjek haza? Volt olyan ügy, aminél ennyi időbe tellett megtalálni a megoldást, pedig nem egyedül dolgoztam rajta. A belső hírlevelek pedig nálam azonnal mennek a szemétbe. Miért? Mert az agymosott multi bullshit-en kívül semmi hasznosat nem tartalmaznak.
bonfred 2015.05.12. 20:02:47
connector 2015.05.17. 14:51:43
Közben a házastársa / élettársa összeszedte és ellátta a közös gyerekeiket, vezette a háztartást és mellette ő is 8 órában nyomta az ipart a munkahelyén. Köszönjük, leülhetsz.
Ha nem volt családja, ok.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2015.05.18. 11:51:22
A család/munka összeegyeztetését ő konkrétan nem tudom hogy oldotta meg, de a lényeg itt az volt: nem elvárás volt, hogy így intézze az ügyeit (ki is törölhette volna a hírleveleket pl. ahogy mindenki más, még én is), ő volt ilyen, neki volt fontos, hogy így végezze a munkáját.
Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2015.05.20. 03:47:52
Együtt kezdtem egy koleginával, ő patent mindent tudott, szervezett, csüngött a főnök szavain. Én meg megcsináltam az elvártat, és nem sokkal többet. Én hamar hazamentem minden nap, ő sokszor küldött e-maileket még este 6 után is. Ő kapott 5% fizuemelést és buksisimogatást, én 3%-ot.
Nekem volt életem, neki nem. Most akkor ki járt jobban? Fél évvel utánam mondott fel.
teaház 2015.05.26. 23:45:02
Mandínerből megtudtam, hogy még a felsővezetésig is eljutott egyik-másik munkám. Erről nekem nem szólt senki... (csak zárójelbe).
Aztán: jött az éves értékelés. Felsoroltam mindezeket én is pozitívumként ÉS jött a hidegzuhany! Darabonként mindegyik munkámat halálra dícsérte mindegyik értkelő vezetőm - SZAKMAILAG! Nem győzték megköszönni! Azonban közölték, hogy mivel a cég ezeknek az átvételére, adaptálására KÉPTELEN, ÉRETLEN, ezért én ezek kidolgozásával a drágán fizetett munkaidőt vesztegettem, senki nem kérte tőlem ezeket és így végsősoron az egész éves értékelésem az, hogy RENDKÍVÜL ELÉGEDETLENEK A TELJESÍTMÉNYEMMEL!
Arról nem szól a fáma, hogy persze, hogy nem kérte senki, hiszen a vezetés ilyenekről nem hallott, nem tudott volna ilyenekre nekem - úgymond - "megfelelő színvonalú szakmai megrendelést" adni. De itt is érvényes a mondás: amiről nem tudsz, az nem fáj! Mélységesem megsértett, megalázott és megbántott az, hogy szakmailag ilyen szinten alulbútorozott emberek ítélnek meg és alkotnak - minden elismerésük mellett - lesúlytó véleményt rólam, amikor mindenki fennhangon és írásban dicsőítette a munkámat, csak elfogadni nem tudták. Arra akartak kényszeríteni, hogy ha ötletem van, akkor előbb nekik mutassam be, és majd ők eldöntik, hogy foglalkozhetok-e vele. Ebben akkor lenne ráció, ha nem lett volna égető szükségük mindegyikre. Ráadásul ezt el is ismerték. Mégis, sunyin, a hátam mögött jutott ez a vezetőséghez az anyag, aki elszólta magát nekem erről, az nem is tudta, hogy én erről nem tudok! Tehát még csak arra se érdemesítettek, hogy közöljék velem ezt a tényt. Természetesen azóta nem dolgozom már ott.
