Sajnos egyre többen adják fel a reményt pályakezdőként vagy magasabb szintű munka utáni hosszú munkanélküliségben, hogy a meglévő végzettségükkel helyezkednek el, és betanított munka keresésére kérnek tőlem segítséget.

Általában azt kérem, hogy párhuzamosan a betanított munka keresésével keressünk szakmai munkát is, akinek már érettségije, OKJ-s végzettsége, szakmunkás-bizonyítványa van, ne adja fel. Ilyenkor két alap álláspályázatot írunk – amit majd mindig testreszabunk a hirdetésekre - , egyet a szakmai irányra, egyet a betanított munkára. 

Szakmai irányra a szokásos módon írunk részletes önéletrajzot, ha nincs szakmai tapasztalat, akkor a tanult tantárgyakkal, a motivációkkal, szakmaszeretettel és dolgozni akarással tesszük az álláskeresőt érdekessé a munkáltatóknak. CV és motivációs levél furcsa mixe lesz ez egyetlen dokumentumban,és ez így szokott működni. Esetleg egy vázlatpontos, könnyen áttekinthető önéletrajz, amiben minden tudása benne van a pályakezdőnek, a munkáltatóra bízva a választást, hogy mit lát meg benne (egy ilyen, jól megírt valós önéletrajz itt található). A lelkesedés, a tenni akarás még mindig szükséges egy állás elnyeréséhez, néha ez szól a pályakezdő álláskeresők mellett.

A betanított munkás CV-je már nehezebb, bármilyen hihetetlen is. Az olvasó is tudni fogja, hogy jelöltünk sokkal szívesebben lenne valami más, mint betanított munkás, de most ezt a lehetőséget is meg kell próbálnia. Nem marad más, mint az őszinteség. Le kell írni a motivációs levélbe, hogy kell a jövedelem, dolgozni akar, és meg is fog tenni mindent annak érdekében, hogy jó munkát végezzen. Többször tragikus családi háttérrel keresnek meg engem álláskeresők, hogy segítsek, mert valamit muszáj találnia, beteg gyermek, beteg szülők, kifizetetlen albérlet és hasonló okok miatt. Ilyenkor nincs más lehetőség, ezt kell leírni a leendő munkáltatónak is: hogy ez nem egy „jobb híján” állás lenne, hanem életmentő. Nem ugródeszka, hanem túlélés. Mivel a másik oldalon is meberek ülnek, ez is szokott működni. És nem, ez nem érzelmi zsarolás: aki segítségre szorul, annak segítséget kell kérnie, aki pedig képes segíteni, mert olyan helyzetben/döntési pozícióban van, az többnyire megteszi.

Betanított munkákra egyszerű, egyoldalas CV-ket kell írni, mert nincs sok idő olvasni, és nagyon nem is kell részletezni az eddigi tapasztalatokat, iskolákat. (ehhez való önéletrajzmintáim: 1 , 2 , 3 )

A betanított munkára beadott CV-knél nagy a csábítás, hogy kihagyjuk a magasabb végzettségeket, „letagadjuk a diplomát”, de nem szabad. Azért nem, mert 1. nem etikus, 2. lehet, hogy pont ez visz majd előre, és a CV-t olvasó mást fog ajánlani az alacsony képzettségi szintet kívánó munka helyett. Hogy ezt a lehetőséget ne vegye el az álláskereső saját magától, a CV-be nem szabad beírni, milyen munkára jelentkezik, és a fizetési igényt sem (diplomás CV-be betanítotti fizetés ellentmondásos). A CV ilyenkor szűkszavú, szakmaiságot nem titkoló CV legyen, mellette pedig kell egy szívhezszóló levél, ami arról szól, miért kell a betanított munka jelöltünknek, de természetesen nyitott másra is, ami végzettségének megfelelő. A CV és a levél két külön jelentkezésként viselkedik: a betanított munkára a levél is elég, a CV pedig nem betanított munkára mutatja be jelöltünket, hanem a szakmai végzettségét, esetleg tapasztalatát láttatja. Megjegyzem, hogy visszalépni a ranglétrán nem a legjobb álláskereső stratégia, mint már említettem itt. Az egyetlen „előnye” egy ilyen visszalépésnek, hogy a betanított munkások felvételéről gyorsan születik döntés. Itt nem kell 4-8 körös állásinterjúkon végigmenni hosszú hónapok alatt, nem lesz különösebb alkudozás semmiről. Ez lehet az a pozitívum, amiért mégis megérheti visszalépni: van olyan helyzet, amikor a gyorsan érkező alacsony jövedelmezésű munka még mindig jobb, mint a semmilyen.