Legutóbbi kommentfolyamban érkezett egy felvetés – köszönet a témajavaslatért –, hogy főleg vidéken, idősebb munkavállalók szakirányú végzettség nélkül is komolyabb szakmai munkát végeznek, mégpedig jól. Ezzel szemben az álláshirdetésekben mindig szakirányú végzettséget kérnek, pedig úgy tűnik, nem szükséges, ránézésre anélkül is el lehetne végezni a feladatot. Most azt szeretném láttatni, hogy a szakirányú végzettség kérése sok esetben inkább biztonságtudatosság, mintsem fölösleges „papírimádat”.

Az első ok, ami miatt szakirányú végzettséget kérnek, az jogszabályi előírás lehet. Törvények és kormányrendeletek írják elő, milyen munkakör milyen végzettséggel tölthető be. Például:

21/2010. (V. 14.) NFGM rendelet az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről vagy 122/2011. (VII. 15.) Korm. rendelet az egyes művészi és művészeti munkakörökről, valamint a betöltésükhöz szükséges képesítési és egyéb feltételek részletes szabályairól és még folytathatnám a sort. Sőt, a közalkalmazotti törvény is tartalmaz ilyen megkötéseket.

A törvényi megfelelőségen kívül a munkáltatónak lehetnek még olyan szempontjai, amik miatt a szakirányú végzettség kérése a működésükhöz fontos tényező. A szakirányú végzettség hiánya kockázatos lehet:

Szűk ismeretanyag miatt: aki sokéve napi rutinnal ugyanazt csinálja, arról feltételezhető, hogy a szakmai ismeretanyaga erre a szűk területre elég. Ezt a feltételezést ellensúlyozandó, a szakirányú tapasztalattal, de végzettséggel nem rendelkező álláskeresőknek mindig azt javaslom, legalább önképzésben foglalkozzanak a szakma mélységeivel. Ha már azt be tudja írni az önéletrajzba, hogy figyelemmel követi a szakma fejlődését, ilyenolyan olvasottsággal rendelkezik a témában, kurzusokon vett részt, a munkáltató kevésbé látja kockázatosnak. Ha esetleg egy OKJ-s képzést is be tud írni, a helyzet még jobb. Ha szakmai blogot is vezet, az is komoly érv, mert ott tényleg megmutathatja, mit tud (vagy mit nem). A rendszerezett tudásra való igény ugyanolyan fontos, mint a tapasztalat, így az álláspályázati anyagban ezt is meg kell mutatni.

Tovább erősítheti az álláspályázati anyagot, ha tartalmaz olyan szakmai fejlesztésben való részvételt, ami mélyebb tudást igényelt. A hozzám forduló álláskeresők többségénél ilyen feladatokat próbálok felkutatni, aztán kiderül, hogy „napi raktári adminisztrációs feladatok” mellett épp volt egy SAP bevezetés, amihez ő írta a követelményspecifikációt. Ez értékesebb tapasztalat, mint a szállítólevelek jóváhagyása… Mikor az állásinterjúkon azt a „hülye kérdést” teszik fel, hogy meséljen egy ilyenolyan munkájáról, vagy arról, amikor valamit kreatívan oldott meg, ilyesmiket keresnek, ezt a fajta kockázatot próbálják felmérni: valóban képes-e önállóan dolgozni, gondolkodni a feladatokról a jelölt, vagy csak egy kialakított rendszert képes működtetni.

Fejlődési potenciál hiánya miatt: a napi rutin ellátása a napi működéshez elegendő. A cégek hosszútávú stratégiai céljainak megvalósításához viszont kell a kreativitás, a fejlődést jelentő javaslatok, amiket a cég vezetése elvár. Meg is kell tudni indokolni, miért jó az a javaslat, amit leírt, el kell tudni adni azokat a vezetőségnek. Ha valaki csak a napi rutinmunkát ismeri, nem biztos, hogy képes stratégiai távlatokra javaslatot tenni. Ha egy területet rutinos, ám szűk szakmai ismeretekkel rendelkezőre bíznak, a folyamatok bekövülhetnek, a cég egyes területei pedig megrekednek a fejlődésben.

----------

A szakirányú végzettséggel nem rendelkező álláskeresők érvei többfélék, de általában nem működnek, ha mégis szakirányú végzettség kell:

„én már 20 éve ezt csinálom”

A hosszú, releváns szakmai tapasztalat értékes, és mindig jó érv a jelölt mellett. Szakirányú végzettség nélkül azonban hordoz kockázatokat. Egy ilyen eset, amit láttam, egy sokéve adott piacon működő beszerző szakmai tesztelése: kapcsolatrendszere volt, beszerzési folyamatokat ismerte, termékeket, alapanyagokat ismerte CV alapján. A tesztfeladatban viszont komoly hibát vétett: kérdés nélkül olyan helyettesítő alapanyagot rendelt, ami jó lehetett volna az eredetileg kért helyett, ám a cégnél meglévő gyártósor nem volt alkalmas a feldolgozására, mert más volt az anyagminőség. Azzal magyarázta, hogy neki egyszer sem kellett vizsgálnia az anyagminőséget rendelésnél, ez más feladata volt előző munkahelyén. Ezzel szemben már az OKJ-s tananyagban a beszerzési ismeretek modulban is megemlítik a helyettesítő termék megrendelésének mikéntjét, pontokba szedve, mit kell ilyenkor vizsgálni (rendszerezett tudásanyag, ugye). Így a kezdő logisztikus jelölt megrendelés helyett feltett jópár kérdést, hogy a dönteni merjen. Nem rutinból cselekedett, mert neki még nem váltak rutinná a munkájához kapcsolódó döntések. A kapcsolatrendszer és a rutin hiányát könnyebben pótolhatónak és kevésbé kockázatosnak érezte a munkáltató, mint a lehetséges további szakmai hiányosságokat a másik jelöltnél.

„Az előző kolléga is szakirányú végzettség nélkül dolgozott, ha ő meg tudta tanulni, én is”

A tanulni akarás, és annak a ténynek az elismerése, hogy van még mit tanulni a szakmából önmagában pozitív. Ellenben egy feladat megtanulása és pontos elvégzése még csak végrehajtói pozíció, egyféle betanított munka. Ha olyan állásra jelentkezel, ahol erre van szükség, jó lehetsz. Az adminisztrációs állásokra például azért van mindig többszáz jelentkező, mert mindenki azt gondolja magáról: könnyen meg tudja tanulni, és eddig is ezt csinálta, menni fog. Kiválasztáskor én itt is csak a szakmai tesztekben bíznék. Egy bölcsész végzettségű marketing asszisztens lehet teljesen alkalmas marketinges feladatokra, de szakmai beszélgetéssel, tesztekkel fel kell mérni, tényleg alkalmas-e. Voltak kínos interjúim: CV szerint sok rendezvényt leszervező jelöltről kiderült, hogy ő valójában mindent ügynökségen keresztül szervezett, fogalma sem volt a valós szervezési munkákról. Minőségbiztosítási asszisztensről is derült már ki, hogy valójában a minőségügyi vezető titkárnője volt, titkársági feladatokban volt jártas, nem minőségbiztosításban. Pénzügyi előadónak jelentkezőről kiderült, hogy a számlák iktatásán és egyszerű megfelelőségi ellenőrzésén túl más pénzügyi feladatot nem végzett. Arra való az állásinterjú, hogy az ilyenek kiderüljenek.

Természetesen lehetséges, hogy szakirányú végzettség nélkül is tökéletesen alkalmas a jelölt a kiírt feladatokra. De ilyenkor le kell írni, miért gondolja, hogy az. A motivációs levél remek lehetőség erre, és egy jól megfogalmazott, őszinte levél el tudja juttatni a jelöltet állásinterjúra akkor is, ha szakirányú végzettség nélkül jelentkezik. A lelkes autodidakta néha sokkal ígéretesebb jelölt, mint az unott profi.