Folytatom a sorozatot az idézett olvasói levél további állásinterjús panaszaival. (előzmények: itt)

Ez egyetlen módon fog menni, ha kérdezel. Nem tudja kitalálni senki sem helyetted, mi érdekel téged a cégről, a marketingesek megpróbálták, felrakták a honlapra, ha nem találták el, az interjúztató sem fogja. Az érdekel, hogy van-e ingyen kávé, és jó minőségű-e vagy csak Omnia? Az érdekel, hogy elküldenek-e fél éven belül egy többszázezres tanfolyamra, ha van rá büdzsé? Az érdekel, hogy milyen a kollektíva, hogy open-door policy és clear-desk policy van-e? Hogy elmehetsz-e nyaralni a céges autóval?

 Hogy milyenek a céges bulik, vannak-e egyáltalán? Akkor ezekre kérdezz rá. A jelöltnek is tudnia kell kérdezni.

Jelölti oldalról nézve: ez neked miért jó? Ha nem mondod el, mi az igényed, azzal mi a célod? A jelenlegi bruttó alapbéreddel mit kezdjen? Nem információ: lehet, hogy háromszorosa a reális ebben a pozícióban, lehet, hogy harmada.

HR-es szempontból: Azt kérdezték, mennyit kérsz, erre mellébeszélsz. Miért mismásolsz? Nem mered vállalni, hogy drága vagy, ezért inkább arcoskodsz? Ahelyett, hogy egyenesen elmondanád mennyire vagy drága? Megveszik ám az egymillió forintos golyóstollat is, csak tudni kell, miért ér annyit. Ezt kell elmondani. Ennyit kérek, mert eztmegazt tudom, ebbenmegabban vagyok nagyon jó.

Sales szempontból is engedtessék meg egy reakció: ez nem okos trükk, hanem gagyi MLM-es hozzáállás. Pl. amikor megkérdezte tőlem a porszívóügynök, mennyit érne nekem a hipiszupi porszívója amivel kitakarított, mondtam egy árat. Megsértődött, mert több mint tízszeresére tartotta a termékét, de már hiába. Ha nem trükközik, hanem elmondja, ezértmegazért hipiszupi és félmillió forint, akkor tudomásul veszem, még lehet, hogy el is gondolkodom rajta, hogy megvegyem (nem veszek porszívót, főleg nem félmilláért, ne hívjanak ügynökök!!!). Így viszont kiröhögtem, hiszen én már eldöntöttem, nekem innentől negyvenezret ér és kész, mert rákényszerített a döntésre. Ahelyett, hogy meghagyta volna magának a lehetőséget, hogy érveljen a porszívója mellett, elpuskázta azt. Mikor ezt elmondtam neki, azt mondta, dehát százezres tanfolyamon tanították erre 3 nap alatt, és sokszor bejön. Nem egy MBA szint...
Soha ne kényszerítsd arra a tárgyalópartnert, hogy ő árazza be a termékedet (jelen esetben munkaerődet). Neked van egy eladási árad, neki van egy büdzséje. Ha a kettő megfelel egymásnak, vagy valahol lehet kompromisszumot találni, lesz üzlet. Ha ez nincs, tökmindegy, mit trükközöl, tehát megintcsak nincs értelme.

Most meg nekiállsz lealkudni a saját fizetésed? Miért? Ha sok nekik, majd alkudoznak ők, érvelnek ők a remek munkakörülményekkel. Ráadásul a munkakörülményeken nem tudnak könnyen változtatni, tehát az nem juttatás, hanem adottság. Ha nem sok nekik, amit kérsz és nem kezdenek alkudozni, akkor miért vágod magad alatt a fát? Ezzel csak azt jelzed, hogy nem is vagy biztos abban, hogy reális a kérésed.

Megteheted, bármit kérdezhetsz. Ő is, hogy nem válaszol rá. Mégpedig azért nem, mert a kollégái vagy az ügyfele munkatársainak fizetéséhez semmi közöd. Ha te annál a cégnél dolgoznál, szeretnéd-e, ha a cég HR-ese az állásinterjúkon hirdetné vadidegeneknek, mennyit keresel? Kérdezz inkább iparági átlagot, intervallumot, illetve az adott pozícióra szánt keretet, és akkor nem bizalmaskodónak tűnsz, hanem profinak. Ráadásul még az infó is használható számodra...

Lehet, hogy a „semmi közöd hozzá” kicsit erős, azon gondolkodik, hogy csomagolja be, és ezért keresi a szavakat a hebegve egy tapasztalatlanabb interjúztató. Én kerekperec megmondanám, hogy bocs, ez bizalmas infó, nem adom ki, és a beszélgetésnek nem tárgya mások fizetése, sőt a te fizetésed sem, csakis a fizetési igényed. A kettő nem feltétlenül lesz ugyanaz az összeg a végére, de ahhoz már a HR-nek nincs köze.

Ha lövése sincs róla, akár az is rendben lenne, elvégre nem dolga tudni, ki mennyit keres, főleg, hogy sok cégnél ez szigorúan bizalmas.

Akkor ezt kellett volna megkérdezni. Az egyenes kommunikáció a hatékony, ha információt akarsz megtudni. A mismásolás nem vezet eredményre. Egyfelől nem is mondtad meg, mi az elvárásod, a jelenlegi bruttó fizetésedről meg hogyan mondja meg, reális-e vagy sem? Másfelől az sem biztos, hogy el tudja dönteni helyben, reális lenne-e a kérésed, ha megmondtad volna. Ismeri a büdzsét, de nem vállalhatja annak a felelősségét, hogy az igényedre egyből kimondja, hogy lehetetlen, annyit nem tudnak adni. Mert lehet, hogy amikor bemutatja az anyagodat a szakmai vezetőnek, az majd változtatna a büdzsén, és azt mondja, hogy te ugyan sokat kérsz, de ki kellene találni, hogyan adják meg, mert azt látja, hogy nagyon jó jelölt vagy. Amikor viszont telefonon kérdezték a fizetési igényed, azon voltál kiakadva, hogy miért kérdezik...

Külsős toborzóként pedig elmondhatja az ügyfélnek, hogy sokat kérsz ugyan, de gondolja át, megéri, mert… Ehhez kell neki érveket adni. Az azonnali visszajelzés-kérés egyetlen esetben engedélyezett: ha van egy olyan körülmény, ami önmagában nemleges választ eredményezhet (pl. börtönviseltség), akkor arra rá kell kérdezni. Minden más esetben tilos azonnali visszajelzést kérni, mert kizárod a rugalmasságot a tárgyalási folyamatból.

Nem ő és nem neked. Esetleg a cége ajánl, vagy az ügyfele egy olyan állást, amire akár te is jó lehetsz, vagy bárki más, aki tudja, ami nekik kell. Lehet, hogy a végén azt mondják, hogy „köszönjük, csak érdeklődtünk”. A legtöbb jelölt beleesik ebbe a hibába: azt hiszi, nyert ügye van, csak mert felhívták, anélkül, hogy jelentkezett volna. Nincs lejátszva semmi sem ilyenkor.

Láttam már olyat, hogy igazi szaktekintélynek mondták, hogy kösz, nem, mert nagyon elszállt magától, és így lépett fel. Annyira sosem kell egy ember, hogy bármit elnézzenek neki. Ebben az esetben inkább külföldről hoztak szakit, és mellétettek 2 juniort. Lehet, hogy drágábbnak tűnt, de kis érveléssel elfogadták: cégcsoporton belül maradt a költség, a juniorok pedig rövid időn belül képesek lettek alapfeladatokra, a szaki onnantól napidíjért dolgozhatott a projekt végéig. A projekt a végére ugyanannyiba került, mintha a beképzelt jelöltet vették volna fel, de így lett két képzett junioruk is bónuszként, akiket már egész jó áron betehettek más projektekbe. A HR-esek dolga az ilyen jellegű alternatívák kidolgozásának támogatása, így  pontosan tudjuk: mindig van B terv, nagyon nem vagyunk rászorulva az inkompatibilis jelöltre.

Folyt. köv.