Ahogy én is említettem már, jó ötlet QR-kódot elhelyezni az álláspályázaton, erről most remek cikket is írtak itt. A magam részéről a QR-kód hatékonyságában nem hiszek, mert nem életszerű, hogy valaki  az okostelefonján nyitogasson meg jelöltekkel kapcsolatos tartalmakat, miután pl. kinyomtatta vagy megjelenítette a monitorán az önéletrajzot. Ennek ellenére trendi, és tetszik a CV-t olvasóknak, tehát használjuk csak bátran.

Tekintve, hogy az én blogjaimra érkező olvasók első helyen a „kézzel írt önéletrajz”-ra keresve találnak rám, mások személyesen jutnak el hozzám azzal, hogy „hallottuk, állást tud keresni embereknek” úgy érzem, muszáj foglalkozni az érem másik oldalával.

Vannak régiók Magyarországon, ahol az emberek majdnem úgy élnek, mint 30-40 éve. Semmiképpen sem nevezném ezt elmaradott térségnek, mert ők az online lehetőségek nélkül is képesek működtetni a maguk munkaerőpiacát.

Ma is kézzel írják az önéletrajzaikat, még inkább egy sima „jelentkező levelet”. Egy ilyen régióban még sokáig ismerősök útján, kapura kitett, vagy napilapban feladott hirdetésben keresnek beosztottakat. A változás lassan érkezik: a nagyobb helyi vállalatok már internetes hirdetés útján is keresnek munkavállalókat, de most még azért a helyi hirdetési újságban is feladnak egy hirdetést, ill. a munkaügyi központokat is felkeresik.

Az álláskeresők számára netről ismert, általában megcikkezett álláskeresési okosságok itt használhatatlanok. Valószínűleg körberöhögnének megmosolyognának egy szépen megírt motlevelet, amiben motivációk, tanulmányok, ambíciók, távlati célok szerepelnek. Egy általában véve jónak tartott önéletrajzzal szinte biztosan nem jutna semmire az álláskereső egy ilyen régióban.

Az álláslehetőségek ezeken a helyeken sokszor szóbeszéd alapján („nemsokára nyugdíjba megy a közértes Marika”, „babát vár a postás Katika”) terjednek, ezért kell, hogy mindenki tudjon az álláskeresőkről. Így a személyes kapcsolattartás a legfontosabb. Trendin szólva, a networking. Kell, hogy aki állást keres, arról a városka minél több lakója tudja: munka kell neki, és ha valami nekivalót lát, jusson eszébe az illető. Ez csak akkor működhet, ha kellő jóindulattal állnak egymáshoz az emberek. A referenciaellenőrzés is jelen van, csak nem így hívják. Egyszerűen megkérdezik az ismerősöket a jelöltekről, ki, kiről, mit hallott.

Arrafelé az álláskeresők másik legfontosabb forrása a helyi hirdetési újság, ahol kétsoros hirdetésekben keresnek jelentkezőket (nem ám profilozva, rengeteg információt megadva, hogy lehessen testreszabott pályázatot beadni), mert a cégek sem engedhetnek meg maguknak drága kiválasztási eljárásokat. Az ilyen távirati stílusú hirdetéseknél kívánatos lenne, hogy álláskereső tudjon szűrni köztük: az MLM-es, ügynöki, jutalékos alapú munkákat is így hirdetik sajnos, ezekbe pedig kár befektetni a telefonhívás díját is, nemhogy többet. Nem lesz valakiből sikeres Zepter eladó egy Békés megyei kistelepülésen, mert az ott nem az a világ. Az így hirdetett „könnyű távmunka” mindig pilótajáték. Így aratnak a hiszékenység vámszedői, a talmi remények árusai. Regisztrációs díj, oktatási költség, „kezdőcsomag” díja. A reménytelenség pedig ráveszi az emberek egy részét, hogy gyorskölcsönből, uzsorásoktól kapott pénzekből indítsák el a „befektetést”. De ez már egy más történet...

Ha már hirdetési újság, az álláskeresők is hirdethetnek proaktívan: persze ez is pénzbe kerül, de ha én lennék egy hirdetési újság tulajdonosa, szánnék erre hirdetési helyet. Nemcsak jótékonyságból, hanem jól felfogott üzleti érdekből: a munkáltatók pont olyan nehezen találnak jelentkezőt, mint az álláskeresők állást, így egy ilyen felület miatt mindenki kézbevenné az újságot. Ezáltal pedig a többi hirdetés hatékonysága is javulna, minek folytán többen akarnának az újságban hirdetni.

Ha az álláskereső hirdet

Az álláskeresők által újságban, szórólapon, helyi közért, fodrász faliújságján kitűzött hirdetéseiben sok hiba van, tipikusan olyanok, amik miatt sikertelen lehet a hirdetés. Egy állást kereső ember hirdetésének minimum tartalmaznia kellene, hogy milyen munkát vállalna, hol vállalná ezt, milyen időtartamban (négyórás, 8 órás, alkalmi, rugalmas), és az elérhetőségeit, leginkább telefonszámát. Ami olyan telefonhoz tartozik, ami mindig be van kapcsolva, és nem beszélgetés közben merül le az akkumulátora. Az így található munkák többnyire a háztartási alkalmazotti keretek közé férnek be, de ez nem baj. Legális bevétele legyen az álláskeresőknek, ez a legfontosabb.

Az eszközök, anyagiak hiánya

Azt tapasztalom, hogy nem általános a munkacélú nethasználat, sokszor egy céghez 1 db vezetékes telefonvonal megy be, ezért a hívásokba hosszú várakozási időt kell bekalkulálni. A lakosságnál – az álláskeresőknél – van ugyan mobiltelefon, de ezeket a várakozási időket ki kell tudniuk fizetni. Nem triviális, hogy vállalni tudják. Az álláspályázatokat többnyire papíralapon kell eljuttatni, ezért az emberek – postai díjakat megspórolandó – személyesen viszik be anyagaikat a munkáltatóhoz. Ennek előnye, hogy így sokszor az első interjú is megtörténik azonnal.

Békés megyei viszonyokat közelről ismervén elmondhatom, hogy az internet arrafelé a fizetésekhez képest drága. Az ottani városokban, falvakban csak néhány helyen vállalnak nyomtatást, oldalanként súlyos forintokért. Ha van pendrive-ja az álláskeresőnek, amin elviheti a nyomtatóhelyig az anyagát. Vagy ha van számítógépe, amin megírhatja... És persze a papír, boríték is pénzbe kerül.

Pozitív oldal

A hiányok mellett azért egy fontos pozitívum mégis van. A kisebb közösség, a korlátozott lehetőségek miatt egyértelműbb minden. A próbamunka tényleg arról szól, hogy a frissen felvett hentesfiú boldogul-e a vevőkkel, áruval, a megegyezett fizetés valóban annyi lesz hónap végén, a nehezen megszerzett alkalmazottra figyelnek. A hazudozásnak, nagyotmondásnak, átverésnek nincs értelme, mert híre megy, és a munkáltató akár tönkre is mehet abban, ha a vevői úgy döntenek, nem vásárolnak egy kizsákmányolótól. Az álláspályázatok is leginkább arról szólnak, amiről eredendően kell: mit tud a jelölt, miért őt kellene felvenni? Az állásinterjún sem kell előre bebiflázott válaszokat adni arra, hogy, milyen állat lennél legszívesebben, és milyen kudarcaidat hogyan kezelted, bőven elég, ha el tudod mondani, miért is lennél biztonsági őr, pék, ügyintéző, pénztáros, temetőgondnok. Pl. pénzért, és ezt is érteni fogják. Mert ez egy őszinte világ.

Folyt. köv.