Állásinterjú - ha különböző kultúrák találkoznak
Előző posztomban picit elnagyoltam, hogyan ajánlatos öltözni állásinterjúra, ha az interjúztató más kontinensről, kultúrából származik.
Az amerikai kontinensről, vagy Európa más országaiból származó interjúztatók szokásos elvárásainak könnyű megfelelni: szolid business öltözék, szokásos kosztüm, ruha, férfiaknak öltöny, nyakkendő, vagy csak ing-zakó, a megpályázott pozíciótól függően. A férfiaknak könnyű, hiszen egy távol-keleti, közel-keleti interjúztatóval való találkozóra is pont ugyanúgy kell felöltözniük.
Nőknél ez már kritikus kérdés. És nem csak az öltözék, hanem a teljes szituáció. Hiszen a közel-keleti, távol-keleti kultúrákban egy nő társadalmi szerepe többnyire egészen más, mint nálunk. De ezt a helyzetet is tudni kell kezelni.
Egy személyes tapasztalatommal kezdeném, mely igencsak tanulságos, okulásra ajánlott! Ugyan nem állásinterjúra, üzleti tárgyalásra készültem. Cégünk vendége az Arab-félszigetről érkezett, szerencsére magyar kísérővel, aki már az időpont-egyeztetésnél közölte, hogy az időpont, amit mi ajánlottunk, nem jó, mert ő akkor épp imádkozik. Majd azt is, hogy ne lepődjünk meg, vendégünk öltözéke a hagyományos arab férfiöltözék lesz, hosszú fehér ing (disdása) és szakáll, fejfedő, ahogy az kultúrájában elvárt. Ennek fele sem tréfa, belelapozva rég tanult protokollismeretembe, el is fogott a pánik. Kezdetnek végigdúrtam a gardróbomat, mit is lenne illendő viselni. Egy röpke délután alatt eldöntöttem, hogy választásom sötétszürke nadrágkosztüm lesz, ami öves, és magasan gombolódó blézerből, business szabású nadrágból állt, alá egy halvány vajszínű, nyakig begombolt galléros blúzt terveztem. Ékszernek elégnek gondoltam a jegygyűrűmet, dehogy akartam felhívni magamra a figyelmét, és ezzel kivívni ellenszenvét.Így is rettegtem eléggé, hiszen nekem kellett prezentálnom, jóég, hogyan fogad majd nőtől szakmai anyagot, az ő világában ez majdnem elképzelhetetlen. E rettegésben telt a prezentációra való felkészülésem, majd kíméletlenül jött a Nagy Nap. Vendégünk kísérőjével megérkezett az irodaház előcsarnokába, lementem hát érte a recepcióra. Bemutatkozás, úristen, merjek-e kezet nyújtani? Ő nyújtotta. Indulás a lifthez, előreengedett! Ööö, valami nem stimmel, biztosan rosszul csináltam valamit, úristen, úristen... A tárgyalás első perceiben a vendéglátók bemutatkozása, névjegy-átadása után röviden magáról mesélt: 14 éves kora óta Oxfordban nevelkedett... Azaz teljes mértékben tisztában volt a nyugati üzleti kultúrával, nemcsak könyvből olvasott róla. A prezentációmat rendben, de enyhén remegő hanggal adtam elő, a kollégák csodálkoztak is, ez tőlem nem ilyen szokott lenni. Sztorikkal ábrázolva, gördülékenyen szoktam prezentálni, nem karótnyelten, szárazan, szinte unalmasan. A tárgyalás szünetében vendégünk közölte, hogy teljes mértékben képes átérezni, milyen nehéz lehetett ez nekem, mert „sok tévhit van jelen az ő kultúrájáról” errefelé. Kifejezte, mennyire értékeli a tiszteletet, amit mutattam a helyzet iránt. Ha ezt előre tudtam volna, nyilván beleszövök pár számára releváns példát, érdekesebb momentumot, de nem mertem. A félelem kárt okozott, mint mindig, minden helyzetben. Szerencsére a szünet utánra már eloszlott minden bizonytalanságom, és hepiend.
A történet illusztrálja: teljesen felesleges rágörcsölni egy ilyen helyzetre. Tudnunk kell, hogy az itt élő, vagy gyakran idelátogató közel-keleti, távol-keleti emberek nem várják el, hogy teljes mértékben az ő tradícióik szerint viselkedj, és esetleg a saját kultúrádtól idegen külsőségeket vegyél át. Sőt, számukra fontos, hogy megmutassák, toleránsak, elfogadják azt a környezetet, ahol épp vannak. Ha itt az a szokás, hogy a nőt előreengedjük az ajtónál, akkor megteszik, így mutatva, hogy ők is tisztelnek ennyire bennünket. Tehát a tisztelet számukra pont elegendő, ennyit kell mindenképpen kifejezésre juttatnod. Soha ne próbálkozz azzal, hogy pl. egy kínai interjúztatóhoz qipao szabású, vagy azt utánzó ruhát veszel fel, vagy bármilyen más módon is a kultúrájára utalva öltözöl. Nem ezt várják, visszatetsző lesz, nem téged fognak választani.
Nyilván az ilyen interjúk többnyire angolul zajlanak, azaz az angol szóhasználatodat érdemes egy picit felkészíteni erre. A lehető legformálisabb, távolságtartó, udvarias mondatszerkesztést, kifejezéskészletet használd. Szerencsére pont az angol nyelv kifejezetten alkalmas a formális attitűd kifejezésére.
Végigvéve fenti történetem tanulságait, szeretném az összes ilyenkor felmerülő félelmet, kétséget eloszlatni:
- Hogyan fog fogadni egy nőt egy közel-keleti vagy távol-keleti üzletember?
Teljesen természetesen, mint bármely más tárgyalópartnert. Ha állásinterjúra mész, akkor már olvasta az önéletrajzod, és kifejezetten szeretne veled beszélgetni. Tehát nincs min aggódnod.
- Hogyan viselkedjek vele?
Formálisan, udvariasan, tiszteletteljesen. Gyakorlatilag minden állásinterjún ugyanígy kell viselkedni, ezekben az esetekben talán a hangulat kicsit ridegebb, formálisabb lesz, nem fog feloldódni. Több koncentrációt kíván, mind az idegennyelv, mind a viselkedés miatt, de semmi különleges elvárás nem fog felmerülni.
- Megfelelően öltöztem-e?
Igen. Semmi különleges nem kell, zártan, szolidan, visszafogottan jelenj meg, az elég lesz.
Gondolj arra, hogy ez egy olyan helyzet, amiben csak kevesek tudnak megfelelni, pont a fent leírt fölösleges görcsölés miatt, amit még jómagam is elkövettem. Készülj fel, és ne izgulj! Csak ennyi kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.