Sokszor hallom, hogy „én ugyan nem regisztrálok a Facebook-ra, Linkedin-re”... és jönnek az indokok, miért nem. Amit elfogadok, csak nem értek.
Mert bizony, mára az álláskeresés egyik legjobb eszközévé váltak. De amikor állást kezdesz keresni, már késő elkezdeni a közösségi hálód szövögetését. Annak már addigra rég készen kellene lennie.
A sok ellenérv, hogy időt vesz el, kiadja a kapcsolati adataidat, arra késztet, hogy publikáld az életedet, majdnem érthető. Azért majdnem, mert rajtad múlik, mire és hogyan használod. Ha tehát másra nem, akkor használd az álláskereséshez szükséges kapcsolati tőkéd karbantartásához. És most nem a barátok kihasználására buzdítalak, mert ellenérvként sokszor elhangzik. A kapcsolati tőke „ápolása” két alapvető tevékenységre irányul: segítséget kell tudnod nyújtani, és segítséget kell tudnod kérni. Hihetetlen, de főleg az utóbbi nagyon nehezen megy sokaknak.

Fő okként megint a poroszos neveltetésünket említeném: legtöbbünkből kiölték azt az önbizalmat, ami akár egy segítségnyújtáshoz, akár egy segítségkéréshez kell. Pedig mindkettő nagyon egyszerű:

• el kell tudnod hinni magadról, hogy tudsz segíteni (ha mással nem, hát pár biztató szóval, közösségi oldalak esetében akár csak egy megosztással), és
• fel kell tudnod ismerni, hogy most olyan problémával állsz szemben, aminek jó, ha megoldásához segítséget kérsz (és nem szégyenkezel pl. amiatt, hogy elveszítetted az állásod).

Álláskeresés esetén a segítségnyújtáshoz, segítségkéréshez ismerősök kellenek, akikről tudnod kell, hogy merre dolgoznak, mi a szakterületük, milyen pozícióban vannak. Aki idegenkedik a Facebook idézetdömpinges, jópofaképes, politizálós világától, annak kitűnő eszköz lehet a LinkedIn. Kifejezetten szakmai kapcsolatok építésére való, megfelelő profiloldallal pedig a toborzó HR-esek is meg fognak találni. A LinkedIn természetéből adódóan inkább személyes üzenetekkel, semmint üzenőfalon kérhetsz segítséget. Simán írd le, hogy elveszítetted az állásod, ehhez-ahhoz értesz, legyenek szívesek értesíteni, ha hallanak valami nekedvalót. Lesz aki megígéri, hogy körülnéz, lesz aki önéletrajzot kér, lesz aki nem reagál.

Facebookon csinálhatsz egy csoportot azokból az ismerősökből, akik segítségedre lehetnek álláskereséskor. Aktualitás esetén őket üzenőfalon is külön meg tudod szólítani, beállítva az üzenet láthatóságát erre a csoportra.

A közösségi oldalak alapjáról, a kölcsönös segítségnyújtásról se feledkezz meg: ha ők kérnek segítséget, próbálj meg segíteni. Ha egy ismerősöd a lakását akarja eladni, oszd meg a hirdetését, ha a gyermeke rajzversenyen indult, és megkér, akkor szavazz rá. Ahogy neked, úgy időnként neki is szüksége lehet segítségre. Ha ő keres állást, akkor biztosítsd, hogy körülnézel, és tedd is meg, ne csak egy üres ígéret legyen. A közösség attól közösség, hogy mindenki képességei szerint segíti a másikat. A kapcsolatok rendbentartása munka, amit el kell végezned, ha egy közösség tagja akarsz lenni. De miért is ne akarnál? Ezek az emberek a közelebbi vagy távolabbi múltban kapcsolatban álltak veled, kedveltétek vagy éppen csak ismertétek egymást. Ha pedig van olyan, aki iránt mégsem így érzel, akkor vedd ki az ismerőseid, de legalábbis a „karrier-csoport” tagjai közül.

A folyamatos közösségi oldalas kapcsolattartás további előnyei:

• Az ismerősökkel folyamatosan "találkozol", megmaradsz jó emlékezetükben.
• Azzal, hogy te magad is törekedsz a segítségnyújtásra, a bizalmukat is fenntartod.

Megválaszolva a címbeli kérdést: igen, neked is kellenek a közösségi oldalak. Segítségre mindenkinek szüksége van, ott te is adhatsz, te is kaphatsz segítséget. És hogy hány közösségi oldal, netes csatorna van, ahol kapcsolatba léphetsz másokkal? Az alábbi képen nagyjából összeszedték a fontosabbakat… (kattints a nagyobb képért)