Miért? - Egy megkésett bemutatkozás
Elsőként kötelességem megemlíteni, hogy ez a blog nem jött volna létre sok közeli, távoli valamint élőben sosem látott netes ismerőseim nélkül, akiktől szintén sokat tanultam álláskeresés témában. Örök hála nekik!
Kapok néha érdeklődő maileket, amiben azt firtatják, mi abban a jó nekem, hogy embereket tanítok állást keresni? Miért teremtek az álláspiacon magamnak versenytársat? Mennyiért elemzek egy önéletrajzot? Mit kezdek az adatokkal? Számomra néha érthetetlennek tűnnek e felvetések, de most összefoglalva megválaszolom őket.
Tehát, ha valaki megtisztel a bizalmával, és megkér, hogy ugyan néznék már rá az önéletrajzára, miért nem tud vele állást találni, nagyjából el tudom mondani, és azt is, mivel lehetne hatékonyabb. Ingyen.
Ez nem „szolgáltatás”, és nyilván nincs üveggömböm, nem tudom a pontos választ (ahogy más sem), csak sejtem. E sejtés talán segít, talán nem. De legalább mindkét fél megpróbálta: aki segítséget kért, kapott, aki segíteni akart, segített. Win-win.
Bár nem vagyok aktív HR-es, el tudom mondani, mit láthat egy HR-es, mit gondolhat, mikor ránéz az illető anyagára. Tapasztalatból, empátiából, tárgyi tudásanyagból.
És pont ez a visszajelzés az, amit álláskereső az álláspiacon sosem kap meg, még ha kéri, sem lesz pontos a válasz. Nekem viszont szabad őszintének lennem, és (kegyetlenül) az is vagyok az álláskeresővel. Ha az önéletrajza használhatatlan, akkor teszek pár javaslatot a javításra, ha nincs tippje, mit is írjon a motlevelébe, talán lesz ötletem.
E „nemszolgáltatás” együtt jár a határidők „nemvállalásával”, tekintve, hogy általában éjszakába csúszik egy-egy válasz megírása, lévén munkaidőn túli hobbitevékenységként űzöm ezt. Aki nem kap azonnal választ, ne érezze úgy, hogy mellőzték, nem törődtek vele. Előbb-utóbb kap tőlem visszajelzést.
Bloggeri tevékenységem mögött nem áll semmilyen cég, jómagam egyszerű alkalmazott vagyok munkaidőben, teljesen más témában. A tevékenységem nem irányul arra, hogy bármilyen fizetős termék, szolgáltatás, megoldás felé tereljek álláskeresőket. Csak egy elhivatott segítő vagyok.
Következő kérdés, miszerint miért „nevelek” versenytársakat? Úgy gondolom, azzal, hogy embereket tanítok állást keresni, magamnak semmiképp sem ártok. Az, hogy minél több ember legyen tisztában az álláskeresés mikéntjével, mindenki érdeke: kevesebb munkanélküli, több elégedett ember, több járulék az államkasszába, és még sorolhatnám az előnyöket. Az, hogy erre „csak” egyének szintjén vagyok képes egy blogon keresztül, nem zavar, tekintve, hogy már ez is jóval több, mint amit pl. a közoktatás valaha is tett ezért az ügyért.
Adatvédelem: Nem, egyetlen önéletrajzot sem juttatok el harmadik félnek beleegyezés nélkül. Csakis személyes ismerőseim kereshetnek meg azzal, hogy tudok-e ilyenolyan profilú embert ajánlani. Ha igen, először az álláskeresőt kérdezem meg, tetszik-e neki a lehetőség, igenlő válasz esetén összehozom az érintetteket (és többé nem avatkozom bele a megegyezésbe).
Ha úgy érzed, ezzel a szemlélettel könnyebbé válna az álláskeresésed, hatékony segítségre vágysz, keress bátran válassz személyes konzultációs szolgáltatásaim közül: http://jobangel.hu/tanacsadas/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
