Szeretném, hogy ha mindkét fél szóhoz jutna itt, és bár általánosságban az álláskeresők szorulnak inkább segítségre, ezt a bejegyzést akár egy „mit ne” gyűjteményként is vehetitek, kedves álláskeresők. Tény azonban, hogy sok-sok jogos panasz érkezik rátok a HR oldalról.

Tehát, most a HR-esek szemével nézünk végig jópár álláskeresői hibát.

A HR-es élete nemcsak játék és mese, főleg nem hatalomgyakorlás, mint álláskeresők sokasága feltételezi. Mire a konkrét CV-válogatás, interjúzás elindul, már túl van több küzdelmen szegény „HR-es”: ha közvetítő, meggyőzte az ügyfelét, hogy annyiért olyan embert nem kap, csak többért másmilyent. Ha egy szervezeten belül dolgozik, a keresést kiírót és a saját főnökét is meggyőzte ugyanerről. Végigbányászta az adatbázisokat, feladta a hirdetést, imádkozott, hogy találjon megfelelő embert.

Jönnek a CV-k: rossznál szörnyűbbek, de HR-esünk megértő, elvégre ezt tényleg nem tanítják sehol. Küldenek PDF-t is, pedig volna mit javítani rajta, lehet szórakozni a PDF szerkesztésével. Meg volt írva, hogy fizetési igényt adjon be a pályázó, a többség persze nem adott. Akkor ők most azonnal le is selejteződnek, pedig szakmailag akár jók is lehetnének. De a HR-esnek költségkerete van a keresett pozícióra, és információ nélkül nem tud számolni. Azzal felhívni a jelöltet, hogy „köszi az anyagot, de mégis mennyit kérsz”, visszás. Főleg, hogy egyszer már megkérdezte, még az álláshirdetésben. Kért fényképet az álláshirdetésben, nem kapott. Nem mintha nagyon külsőre válogatna, de mégis mi alapján fog majd emlékezni az 5 interjúztatott emberből bárkire, ha nem tud arcot kötni hozzá?  Fut még 4 projektje, az 1 hét alatt 20 ember megismerése, teljes pályázati anyaguk fejben tartása. Őket is félre kell tenni. 100 jelöltből öröm, ha marad 5-8 behívható, akikből remélhetőleg 3-4 jó lesz a pozícióra. Ráadásul az ügyfél is kérte a fényképet, anélkül nem fogadja el a jelölt anyagát.

Megbeszéli az állásinterjú-időpontokat: egyiknek ebédszünetben jó, a másiknak kora reggel, jóval munkaidő előtt, hogy még beérjen a munkahelyére. A harmadiknak munkaidő után, és még a munkahelyéről is oda kell utaznia, az is idő. Azaz lesz interjú reggel 7-kor és este 7-kor is. Még ezt is túléli az egyszeri HR-es, elvégre ez a munkája, és persze, hogy megértő, hiszen fontos neki, hogy a jelöltje például ne legyen kirúgva, csakmert kiderült, hogy állást keres. Meg egyébként is a keresési projektet végre kell hajtani, és pont. Ha ez az ára, akkor majd megszervezi, hogy más hozza-vigye a gyerekét oviba. (Mert bármilyen hihetetlen, a HR-eseknek is van családjuk pl.)

Majd ezek után a jelöltek fele nem jön el. De még csak nem is telefonál, hogy mi lett vele. Soha többé nem hallani felőle. Nyilván innentől megbízhatatlannak, alkalmatlannak lesz nyilvánítva a cég adatbázisában. (Hacsak komoly indokkal ki nem menti magát később.) Például ezért van az, hogy hiába van a CV-d adatbázisban, soha többé nem keresnek meg. Aztán indul a városi legenda, hogy állásportálokra nem érdemes jelentkezni, meg az adatbázisok semmit sem érnek. Annak nem, aki elvágja magát ilyen hülyeségekkel. Egy telefont bőven megér, hogy ilyenolyan ok miatt nem tudtál megjelenni, és sajnálod, és pótoljátok máskor. Személyes élmény, hogy az állásinterjú helyszínére érkezve, villamosról lelépve, bokát törve, az viszonylag jó indok az állásinterjún meg nem jelenésre. De már a traumatológiáról telefonáltam, hogy ez történt. Az is elfogadható, hogy más állásajánlatra mondtál igent közben. De tudjon róla a HR-es, miért nem jelentél meg! Nem azért, mert bunkó vagy, hanem...

Ha ezeket a problémákat nagyjából túlélte HR-esünk, akkor jön az állásinterjúkon tapasztalt sokk. A jelölt túl sokat kér, irreális igényei vannak. Pl. a fizetési igényt korrekten megjelölte, de akar ő még utazási hozzájárulást is, és persze ez napi 60 km autózást jelent, mert neki a tömegközlekedés nem felel meg. Meg még szeretne olyan céges autót is, ami még a vezérigazgatónak sincs, automata váltóval, napfénytetővel. Komoly szakemberek esetén lehet újabb kört futni a költségkeretről ügyféllel, főnökkel. A legfájdalmasabb, mikor valakinek ilyen igényei munkanélküli státuszból támadnak. Érte egyszerűen nem lehet küzdeni: a munkanélküli jelölt nagy előnye, hogy azonnal tud kezdeni, nagy hátránya, hogy nem igazán alkuképes.

De ha még a tudásanyagnál maradunk, jellemző panasz, hogy a jelölt tökéletes angol nyelvű motlevél után nem tud megszólalni angolul. És a szakmai hiányosságok majd a következő körben fognak csak kiderülni, hacsak a HR-es éppen nem ért az adott szakmához is.

Van egy speciális álláskereső-fajta is, a bosszúálló. Ilyen ritkán adódik egy HR-es életében, de volt már rá nem egy élő példa. Az ilyen álláskereső a HR-esen gondolja kiélni népnevelői és hatalomgyakorlási hajlamait: kioktatja a HR-est, mit csinál rosszul a szakma, miért hülye minden álláshirdető, és egyébként is mit nyomulnak neki ilyen ócska kis ajánlatokkal, és mi az, hogy 2 hónapig tart a kiválasztás, és mi az, hogy őt egy huszonéves liba kérdezgeti, és hogy van már felöltözve, és most akkor ő kell vagy nem? Ezen egyének szintén feketelistára jutnak rövidúton, de legalábbis egy bejegyzést kapnak az adatbázisban, miszerint értelmetlen a velük való együttműködést megpróbálni.

Gyors áttekintés tehát az álláskeresők legáltalánosabb hibáiról:

-          rosszul megírt pályázati anyag: hiányos, nem a kiírásnak megfelelő, nem kellően informatív,

-          felelőtlen magatartás: nem jelenik meg állásinterjún, valótlan dolgokat állít a pályázati anyagában,

-          irreális elvárások: nincs tisztában az álláspiaci helyzetével, a kéréseinek munkáltatói költségeiről.

Kedves álláskereső, érdemes e felvetéseket megfontolni. Nem azért, mert egy álláslehetőséget veszíthetsz így, hanem mert ilyen hozzáállás mellett gyakorlatilag nincs esélyed állást találni.