A minap belefutottam egy olyan blogposztba és hozzátartozó kommentsorozatba, ami kegyetlenül megmutatta a „két oldal” (HR és álláskeresők) ellenségeskedését. Nem tetszett, amit tapasztaltam.

A HR oldal megalázóan beszélt a jelöltekről, akiknek a sorsáról saját elmondása szerint másodpercek alatt dönt, de közben mindenfajta méltánytalan jelzőkkel illette őket, anélkül, hogy ezt észrevette volna. Később kijelentette, hogy szerinte ő nem is viselkedett alázóan (nem érezte, és ez baj).

A másik oldal a HR-esek hozzáállását kifogásolta, a kevélység, a gőg és az empátia teljes hiánya lett felróva a posztolónak. Ebben igazuk volt. De szidták a rendszert, mi az, hogy CV-t, motlevelet kell írni, micsoda hülyeség ez. Nagyon röviden: nem az, csak meg kell tanulni magadat bemutatni.

Láthatólag nagy a baj, mindkét oldalon, de most a HR-el foglalkoznék. Alant pár gyakorlati tanács arról, hogyan lehetsz minimális fáradsággal sokkal szimpatikusabb a jelölteknek.

Nincs hatalmad, munkád van!

1. Az, hogy részt veszel egy kiválasztásban, felelősség. Sok ember életéről döntesz. Légy szíves ehhez illő méltósággal kezelni a helyzetet. A fennhéjázó, hatalmaskodó stílus szánalmas, és mindkét félre nézve megalázó (igen, te is alázod magad vele). Ha mégis ebben a stílusban érzed jól magad, kezdj el az önismereti irodalomban elmélyedni.
2. Nem teszel szívességet a jelölteknek azzal, hogy foglalkozol a pályázatukkal. Ez a munkád része.
3. Amikor a jelöltekkel beszélsz, akkor a céget képviseled. Olyan stílust válassz, ami a cégedhez méltó. Mert lehet, hogy a jelölt végül nem az általad képviselt céghez kerül kiválasztásra, hanem egy megrendelőd döntéshozója lesz. És nem fogja elfelejteni, hogyan bánt vele a cég, amit ugye te képviseltél.

A fenti tézisek evidenciának számítanának, mégis sok a panasz a jelöltektől. Miért? Mert sokan közületek rosszul végzik a munkájukat.

Pár kattintás, nagy eredmény!

A HR egyik nagy lehetősége, hogy javítson megítélésén, az, hogy visszajelzéseket küld a pályázatokra.
Egy autoreply válasz férjen bele az idődbe, mert a jelöltek elvárják, és jobban érzik magukat tőle, ettől pedig jó eséllyel te is jobban érzed magad (ha nem, akkor irány az önismereti irodalom). Én ugyan próbálom a jelölteknek elmondani, hogy ne várjanak egy nemleges válaszra, mert nem tesz jót nekik, és ebben hiszek is: az elutasítás inkább rossz érzéseket kelt, haragot szül. De ők ehhez a rosszul értelmezett bizonyossághoz ragaszkodnak. Akkor kapják meg. Neked néhány kattintás, neki egy heti „reményadag”, hogy valahol észrevették, hogy ő is létezik, állást keres, és foglalkoznak vele. Sőt, a magam részéről, ha már autoreply, többféle visszajelzést küldenék, az alábbiak szerint. (Megírom helyetted, másolni nem tilos!)

A pályázat megérkezésekor, mindenkinek:

A pályázatok első átolvasása után többféle válasz mehet ki:

Vagy:

Ezt lehet telefonon is, ki mit szeret, én speciel az írásos kommunikáció híve vagyok, ha valamit egyeztetni kell. Abból nem lesz tévedés, félreértés, ha minden világosan le van írva.

Ha látod, hogy kik a legjobbak, de valamiért „lebegtetni kell” néhány pályázót, akkor íme egy „lebegtető levél”:

Ide írj nevet, telefonszámot, mert lehet, hogy más ajánlata is van, és néha szeretne érdeklődni, nálatok van-e még esélye!

Végezetül egy apró tipp, hogy ha még mindig nincs kedved visszajelzést írni.
Fejlettebb európai országokban gyakorlattá vált, hogy a hirdetésbe beleírják, hogy csak a pozitív értékelést kapott pályázóknak tudnak visszajelzést küldeni. Ezt meg lehetne honosítani nálunk is.

Empátia

A visszajelzések csak automatikus lépések, sima udvariasság. De egy interjún való megfelelő viselkedés még többet javíthat a helyzeten.

A jelöltek a motivációs levél írásától rettegnek a legjobban, össze is küzdenek valamit, ami vagy jó, vagy nem, többnyire nem. Az interjún van lehetőséged arra, hogy elmondd, olvastad a motlevelét, ezmegaz nagyon megragadta a figyelmed (ha már ott van az interjún, akkor nyilván megtörtént). Megintcsak egy kis udvariasság, és máris nem görcsöl annyira a jelölt. Valamiért a többség úgy hiszi, hogy a bullshitelős "csapatjátékos vagyok, önálló és szupermen" mondanivalójú motlevél A motlevél. Tessék elkezdeni tanítani a jelölteket, hogy mi is az elvárásod. Ezzel a te életed is könnyebbé válhat, mert legközelebb már értelmes motleveleket kapsz.

A jelöltek utálják a CV-írást is, mert az amerikai stílus sokaknak idegen. Beszélni, kifejteni szeretik a gondolataikat, nem vázlatpontokba szedni. Ezt külön tanulni kell(ene), ha lenne hol. Abban is segíthetsz a jelöltnek, hogy rendszerezed vele a főbb szakmai értékeit, hogy legközelebb pontokba tudja szedni. Nem mellesleg ez neked is kell, amikor beszámolót írsz a jelöltről a szakmai döntéshozónak.

Az előnyöd nem a te érdemed!

Kedves HR, gondold végig, hogy amíg téged a humán erőforrás gazdálkodás tudnivalóira tanítottak szervezett tananyagból, főiskolán, évekig, addig a jelöltnek nincs esélye az álláskeresést iskolában tanulni. Hivatalos képzés, tananyag nincs erre, csak olyan szerencselovagok, akik pénzért tartanak tanfolyamokat, amire természetesen a jelöltek többsége nem tud költeni, ha mégis, bár ne tette volna. Az, hogy te tudod, mit kell elvárni, mert megmondták neked, a személyes szerencséd. Kéretik minden egyes álláskeresői hibát ezt szem előtt tartva kezelni!