Nem szabadságon vagy, állást keresel!

A munkahely elvesztése után sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kényszerű otthontartózkodást házimunkával, elmaradt felújítással, egyéb munkákkal töltik ki. Ez azért hiba, mert ha állásra van szüksége, akkor állást kell keresnie elsősorban. De ha vki a napja egészét mással tölti, akkor nem fog állást találni.
A megoldás erre a problémára, ha az álláskeresést is munkának fogjuk fel: elhatározzuk, hogy reggel 9-től délután 4-ig (azaz munkaidőben) csak az álláskeresésre koncentrálunk. Állásos hírleveleket nézünk, az összes szóbajöhető állásra jelentkezünk, állásinterjúra készülünk. Másképp nem megy!

Képzésbe menekülés

Sok esetben kiútnak látszik, ha valamilyen munkanélkülieknek szervezett képzésen veszünk részt. Sajnos a legtöbb esetben ez nem megoldás. A képzések csak akkor sikeresek, ha valóban hiányszakmában helyezkedhetünk el utána. A munkaügyi központok viszont ezzel nem törődnek: a sokadik bolti eladói, virágkötői és más – egyáltalán nem piacképes – munkákra képezik az állástalanokat. Így a munkanélküliek munkaidőben nem tudnak állást keresni, és a képzés végén még rosszabb helyzetbe kerülnek: már az előző állásukban szerzett tapasztalatuk is megkopott, az új képzettségükben pedig semmilyen tapasztalatuk sincs, amivel az ő alkalmazásuk mellett lehetne érvelni.

Soha ne add fel!

Sokan ott hibáznak, hogy látván az álláskeresés nehézségeit, feladják. A sokadik kudarc, a sokadik nem sikerült állásinterjú után úgy gondolják, hogy nekik ez nem fog sikerülni, és belesüllyednek egyfajta depressziós állapotba. Nem szabad! Igenis küzdeni kell, nem hagyhatod magad! Az, hogy nem találsz állást, sok okra vezethető vissza, írtam már eleget.

Javítsd ki az önéletrajzod, tanulj meg állásinterjúzni, és folyamatosan keress állást!

Én itt leszek, segítek!