A megfejtés
A tegnapi posztban írtam egy példát, hogyan lehet állásinterjú után telefonon érdeklődni. A rejtvény az volt, hol a trükk ebben a példamondatban:
Jó napot kívánok, Minta János vagyok. November elején jártam Önnél egy állásinterjún, ilyenolyan pozícióról beszéltünk. Szeretnék érdeklődni, hoztak-e valamilyen döntést a pozícióról?
A trükk annyi, hogy nem arról érdeklődsz, veled kapcsolatban milyen döntést hoztak, hanem a pozícióról. Ezt pedig azért kell így csinálni, mert az emberek többsége nem képes egy másiknak egyenesen megmondani, ha negatív döntést hoztak. Ellenben erre a kérdésre lehet kitérő választ adni, amiből azért mégiscsak érteni fogsz.
Ha úgy kérdezed, hogy "felvesznek-e engem?" vagy "megkapom-e az állást?", akkor arra semmilyen használható választ nem fogsz kapni. Nem fogja azt mondani, hogy mást választottak, ha ez történt. Nem szívesen mondja meg, hogy még vár ő is a döntésre. Azt meg végképp nem így fogja veled közölni, ha te kaptad az állást, sőt, ha esetleg igen, itt még egyszer át fogja gondolni, és az neked nem jó :(
Tehát semmi közvetlen kérdés. Ha a pozícióról érdeklődsz, akkor sokkal nyitottabb lesz, mert nem kell egyénekről mesélnie, főleg nem negatív dolgokat. Jobban fogja érezni magát, könnyebben ad értelmes választ.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
