JobAngel Az álláskeresők védangyala

Biztonságban vagy komfortzónán kívül van a boldogság? Mindenkinek máshol. Elég furán kapcsolódik ez az álláskereséshez, de mégis fontos, mert ez alapján is fel kell tudnom mérni egy-egy álláskereső lehetséges legjobb útját. Van, akin látszik, hogy elhitte a divatot, és ha meghallom, hogy „most egy kicsit mást akarok csinálni, kilépni a komfortzónámból”, akkor már szól is bennem a vészcsengő. Meg kell tudnom, miért akarja ezt, aztán kiderül, szinte 100%-ban, hogy csak azért, mert az eredeti szakterületében nem lelt már örömöt, nem hagyták fejlődni. Na de ennek semmi köze a komfortzónához, ez a rossz munkahelyek jellemzője. Nem a szakterület a rossz (valamiért csak kiválasztotta annak idején), nem ő változott, de annyira vágyik a változásra, hogy kifejezetten erőszakot akar tenni magán, hogy változtasson.

 Végeláthatatlan vita folyik a fórumokon a jelöltek és a HR-es kollégák között arról, hogy mennyire alávaló gazemberek a HR-esek, mert nem jeleztek vissza, pedig én beküldtem az önéletrajzom vagy ott voltam interjún és megígérték! Mennyire rossz benyomást tesznek a cégről és magukról és különben is hogy van képük nem visszaszólni Nekem? Csak 10 perc, mit nem tudnak megtenni ezen? Sorolhatnám a vádakat és az okos javaslatokat egyaránt. 

Hanyag álláshirdetőként sokan egyszerűen letudják az elvárások listájának megírását: vagy azt kell tudni azonnal, belépéskor, amit a lelépő kolléga 10 év alatt szedett fel náluk, vagy azt, amit egy másik hirdetésből kimásoltak. Nem állítom, hogy minden álláshirdető így működik, de sokszor egyértelmű jeleket vélek felfedezni mégis.

Álláskeresőket segítve ezeket az elvárásokat látva mindig azt tanácsolom: elegánsan lépjünk túl rajtuk, ezeket a hirdető sem gondolhatta komolyan, ha mégis, ott úgysem akarunk dolgozni.

A lózung-szentháromság mellett a kedvenc hiábavaló elvárásaim a legtöbb álláshirdetésben felmerülnek. Főleg szoftverekhez kötődő tudásról van szó, de azért van, ahol előny a horgászati adminisztrációs ismeret. Oké, legalább nem elvárás :) Viszont gőzünk sincs, hogyan kötődik a feladathoz a horgászat, ezt azért le lehetett volna írni.

A képre kattintva azt olvasható méretben is megtekintheted!

Amikor a családban van egy munkanélküli, akkor a fókusz sok szempontból rá szegeződik. Vannak, akik nem is értik a helyzetét a személynek, hiszen ők maguk soha nem kerültek ilyen helyzetbe. Ettől ő lehet nagyon empatikus, segítő, de lehet elutasító és megrovó. Természetesen ezt nagyban befolyásolja az is, hogy az állástalan családtag hogyan viszonyul a helyzethez. Egyáltalán miért került ebbe a helyzetbe és milyen sűrűn jár rá a rúd? Ha valaki egész életében becsülettel dolgozott, de a cég helyzete úgy hozta bármilyen okból, hogy tőle (tőle is) meg kellett válni, ilyenkor nem lehet követ vetni rá. Sajnos vannak, akik nem is tesznek meg semmit sem azért, hogy érdemi munkájuk legyen, vagy ha van, akkor nem becsülik, aminek a vége az elbocsátás. Az ilyen helyzetet nagyon nehéz tolerálni a családtagok számára. De vannak olyanok, akik mindent megtettek és megtesznek, hogy visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Sokat tanultak, képződtek, szorgalmasak voltak és szívvel-lélekkel végezték munkájukat.

Álláshirdetésekre jelentkezve általában a már seniorok mernek csak senior pozíciókra jelentkezni, mindenki más keresi az önbizalmát ezekhez. Mert a senior az már olyan magas szint. Tényleg az, de cégenként és szakmánként mégis mást jelent – de még vezetőnként is. Nehéz is lenne most felsorolni mindezt, de vannak olyan általános irányelvek, amik mentén eldöntheted, mennyire reális az, ahogyan besoroltad magad.

A senior szintet lehet mérni tapasztalati években, de néha az is fölösleges. Semmivel sem tud többet az, aki 5-10 évig ugyanazt csinálta, mint aki csak 3-ig… Egy nagy eredmény, projekt azonnal emelhet seniorrá, feltéve, hogy nem (csak) szerencséd volt vele, hanem tudásod is volt hozzá. Néha – ez most rosszul fog hangzani, bocs – életkor és ezzel együtt járó élettapasztalat kell ahhoz, hogy valakit seniorrá tegyünk. Ezek a szubjektív szempontok, mindenki mérlegeli valahogy az adott cégeknél, toborzóknál, csak remélni merem, hogy recruiter és ügyfele tisztázzák a „seniorság” kitételeit, mielőtt egy álláshirdetés kimegy (naiv vagyok, tudom).

Pár egzakt különbség, ami junior és senior között biztosan felfedezhető minden pozícióban, szakmában: